Ez lehet az első szög a Fidesz koporsójába

Az MSZP kapcsán már 2010-ben világosan megmutatkozott ez a hatás. Nem csupán erős ellenszenvből, elvi megfontolásokból, történelmi okok vagy családi példák alapján vált elutasíthatóvá az MSZP, hanem egyszerűen azért is, mert nem volt benne semmi, ami vonzó lehetett volna a törzsszavazóin kívüli választóknak – olvasható Török Gábor blogbejegyzésében.

A Vision Politics vezetője szerint Fidesz a parlamenti választás környékén mindent megtett azért, hogy esetükben ez a hatás ne okozzon jelentős veszteséget. A példátlan győzelemmel a Fidesz komoly lehetőséget kapott arra, hogy átformálja a velük kapcsolatos képet, hogy sikerrel kerülje el az MSZP sorsát, hogy tanuljon az elmúlt évek hibáiból. Mégsem tette: az elmúlt fél évben a kormányzó párt lényegesen közelebb került a ciki kategóriához.

"Az egyik legnagyobb hibát a médiafronton követte el a kormány: áterőltetett és tűzön-vízen keresztül védett egy olyan rendszert, amely lényegesen több kárt fog okozni kitalálójának, mint amennyi politikai haszonra számíthat általa" – állítja Török.

A politológus úgy látja, ahhoz, hogy a régi-új törésvonal megerősödjön a magyar politikában, hogy a Fidesz-MSZP világgal szemben legyen valami más, valami új, sok feltételnek kell teljesülnie. "Akik azonban emlékeznek még mondjuk az 1998-as Orbán Viktorra, sejthetik, hogy milyen veszélyt jelentene ma a kormányfő számára, ha megjelenne egy, a fiatalok százezrei által kedvelt, az ő nyelvüket beszélő, dinamikus, bátor és szabadon gondolkodó politikus, akivel akár újra is játszhatnák a Horn-Orbán vitát…" – írja Török.

A politológus egy korábbi posztjába már úgy fogalmazott: ha sikertelen lesz ez a négy év, akkor a bukás – természetesen nem pontosan egyenlő mértékben – biztosan minden kormánypárti politikus számára súlyos kárt okoz majd.

"Nem is kell nagyon messze menni, hogy lássuk ennek a mondatnak az igazságát: az MSZP elmúlt néhány évének története megmutatta, hogy hiába csak egy ember áll a reflektorok kereszttüzében, ha politikája összeomlik, mindazokat maga alá temeti, akik mögötte álltak. Ebből a szempontból pedig szinte teljesen mindegy, hogy őszinte lelkesedés vagy csak kényszerpályás(nak gondolt) politizálás tartotta ott őket."

Török Gábor szerint a 2006 utáni opportunista, beletörődő szocialista érvelés mostanában a Fidesznél köszön vissza, csak talán még erősebben, még komolyabb átéléssel, kiegészülve új elemekkel. A Fidesznél a vezető iránti lojalitás, példás pártfegyelem és az összetartást ösztönző, mézesmadzagra és korbácsra építő politika ráadásul nem új jelenség. Orbán Viktor messze nem ugyanazt jelenti a Fidesznek, mint Gyurcsány Ferenc az MSZP-nek. Ereje, tekintélye, hatalma pártján belül lényegesen jelentősebb, mint a szocialista politikusnak bármikor volt. Ebben a helyzetben a nyilvános kritika, az ellenvélemény hangoztatása, különösen pedig a nyílt szembefordulás sokak (egyelőre mindenki) számára vállalhatatlan alternatíva.

Mindazok, akik zárt körben, üzengetve vagy a sorok között próbálják jelezni fenntartásukat, éppen ezért ugyanabban bíznak, mint a Gyurcsány alatti szocialista vezetők: vagy sikeres lesz, és akkor mi is sikeresek leszünk, vagy bukik, és akkor majd – legalább a párt élén, de talán az országban is – mi jövünk.

A politikai elelmző szerint ez nincs így. Mindazoknak a „poszt-politikusoknak”, akik a túlélés és az élrekerülés lehetőségét az utolsó percig támogatásban vélik megtalálni, be kell látniuk: ha elszalasztják az időben lépés lehetőségét, sorsuk végletesen összekapcsolódik a ciklus névadójának sorsával.