Ez katasztrófa!

- Hallja a motorzúgást?

– Nem.

– Pedig Orbán Viktor szerint Magyarország „az európai növekedés motorja”.

– Nem tudom, mi az aggasztóbb: ha Orbán Viktor ezt el is hiszi, vagy ha „csak” cinikus, és ő maga sem hiszi, amit mond.

– Mégis: melyik az igazi Orbán?

– A magyar nemzetgazdaság tizedakkora, mint például a brit, amelynek most évi háromszázalékos a növekedése. A magyaré 1,2 százalék volt tavaly. Miért is motor? Orbán Viktor sem adott rá magyarázatot.

– Mert a tények sosem befolyásolják a kormány hamis kommunikációját. Bizonygatja Orbán azt is: 2014 a rezsiharc éve lesz. Valóban?

– Nézzünk a rezsiharc mögé! A magyar társadalomnak van egy hagyományos alkuja a hatalommal: „mi” azt csináljuk, amit a hatalom mond nekünk, s ezért cserébe a hatalom gondoskodik rólunk. Orbán Viktor ráérzett a gondoskodás iránti igényre.

– De gondoskodik is?

– Nem. A látszatát kelti a gondoskodásnak, hogy ő igenis „megvédi” a magyarokat, mert szerinte külső veszélyek leselkednek rájuk, amelyek ellen egyedül ő tud hatékonyan küzdeni. Úgy lép föl, mintha o a puszta erejével csökkentette volna energiaszámláinkat.

– Ehhez képest a valóság az, hogy Magyarország jelentős összegekre pályázik Brüsszeltől, az uniós pénzek a hazai beruházásoknak 75-80 százalékát fedezik. Ettől a szövetségestől kellene óvni az országot?

– Nyilván nem. De hát ugyanez volt a politikai üzenete a Kádár-rendszernek is. Kádár János is meggyőzte a magyar társadalmat: ő azért kiharcolt bizonyos mozgásteret Magyarországnak a szocialista rendszerben, és sikerült Moszkvától kedvezményeket, előnyöket kicsikarnia. A társadalmi alku tehát tradicionálisan a magyar politikai-hatalmi rendszer lényege, amelyből nem lehet gyorsan kigyógyítani a társadalmat. Ezt nem értette meg az ellenzék az elmúlt években.

– Miért nem?

– Nem tudom. De tragikus, ahogy a magyar társadalom saját maga formálja függőségi viszonyát a hatalommal szemben. Orbán pedig azokról gondoskodik, akik hozzá és a Fideszhez hűségesek. Ha kell, ehhez lenyúlja a dohányárusítást, a földeket...

– A holnapi nyugdíjakat.

– Igen, bármit. A magyar nyomor oka leginkább éppen a belső függőségi helyzet fenntartása, miközben a világ a szabad ember méltóságáról, alkotóképességének a kifejlesztéséről szól. Micsoda óriási piaci értéke van ma már a Facebooknak! Ki gondolta volna tizenöt éve, hogy egyáltalán lesz közösségi média? Az efféle termékek és szolgáltatások csakis olyan országokban, olyan társadalmakban születnek, ahol a szabad ember szabad alkotóképessége teret kap. A függőségben és szorongásban élő társadalomnak a bérmunka a sorsa.

– Orbán „harcol” Brüsszellel, ugyanakkor a paksi bővítés kapcsán újraéleszti a régi barátságot Moszkvával. Schiffer András, az LMP elnöke szerint az Orbán–Putyin-paktum hazaárulás. Egyetért vele?

– Nem stílusom így fogalmazni, de lehet, hogy Schiffernek igaza van. Hiszen olyan nincs, hogy az egész ország sorsát meghatározó döntés adatait tíz évre titkosítják. Ez a demokrácia halála.

– Miért volt ilyen sürgős ez a szerződés Orbánnak?

– Az energia elérhetősége és ára minden nemzetgazdaság számára rendkívül komoly kérdés. A fejlettebb országok hosszú távú energiapolitikát fogalmaznak meg, például Németország harminc évre előre. Aztán szakmai alapon folyamatosan felülvizsgálják, módosítják energiapolitikájukat. Magyarországnak viszont nincs energiapolitikája. A magyar társadalom nem is tudja, mi az, hogy energiapolitika.

– De mitől vált sürgőssé Paks 2. Orbánnak közvetlenül a parlamenti választás előtt?

– Paks 2. megépítése a negyvenszázalékos magyar részvétellel a korrupciós lehetőségek bővítését jelenti. Orbán a paksi beruházással a baráti körnek üzent: továbbra is gondoskodik róluk. Csakhogy mindeközben az ország a teljes nyomor felé halad. Ha ez így folytatódik, 2019-ben Magyarország lesz az Európai Unió legszegényebb országa. Ez katasztrófa. A demokratikus ellenzéknek fel kellene végre ráznia a magyar társadalmat! Ám a személyes csatározásaik, amelyekre egy egész év ráment, sajnos a politikai tartalom hiányát is tükrözik.

– Kevesebb személyes ambícióval és több nagyvonalúsággal többet is ki lehetett volna hozni a demokratikus erők összefogásából?

– A demokratikus erők összefogását szerencsésnek tartom. Le kell váltani az Orbán-kormányt, de ez nem elég! A politikai baloldalnak konkrét tartalmi választ kell adnia a magyar gazdaság és társadalom akut problémáira. Mi legyen a mélyszegénységgel, az oktatásüggyel? Hosszú a lista. Miért nem beszélnek a nők társadalmi szerepéről, hogy ok milyen jogosítványokkal, jogokkal rendelkeznek? A XX. század második felében a nyugati államok politikája jelentős részben a nőkről szólt. Magyarországon a nők helyzete nem politikai téma. Pedig ok képviselik a magyar társadalom felét. Így a magyar politika a társadalom felével nem foglalkozik.

– Tegyük hozzá: Magyarországon a diplomázottak hatvan százaléka nő.

– Ehhez képest szinte semmibe nincs beleszólásuk.

– Sőt: még kevesebb lesz a nő a következő parlamentben, mint ma. Pedig érdeke lenne a társadalomnak hasznosítani, amit a nők tudnak: élhetőbb ország lehetnénk, nem olyan, amelynek lakói egymással örökös harcban állnak. Ön amúgy híve lenne a női kvótának?

– Igen. Vannak ugyanis kvázi szegregációs helyzetek – ez is ilyen –, amelyeket csak kvótákkal lehet áttörni. Magyarországon nem honosodott meg a szabad ember tisztelete és megbecsülése, ezért sem tudja tisztelni és megbecsülni a nőket a magyar társadalom.

– Néhány éve nagy reményekkel indult az LMP, amelyhez önnek is sok köze van. Eleinte próbáltak is tenni valamit a nőpolitikában, de ma már nem látom, hogyan is gondolja az LMP a jövőt egy kétnemű társadalomban.

– Pedig az LMP komoly erőt és energiát fordított a nők helyzetének kezelésére, megoldására. De döbbenetes az a közöny, ahogyan a magyar társadalom, beleértve a nőket is, az LMP erőfeszítéseit fogadta. Semmiféle visszhangja nem volt, még a legfelvilágosultabb liberális társadalmi rétegben sem.

– Ugyanakkor az ellenzéki összefogásért nem tett semmit az LMP. Ráadásul elsőként mondták, hogy nem vesznek részt a szövetségben.

– Az LMP nem tudja vállalni az összefogást, mert szerinte – és szerintem is – mindkét nagy tömörülés rossz modellt követ. Az LMP rengeteg javaslatot tett le az asztalra...

– Nekem úgy tűnik, az LMP inkább a különállásra, nem pedig az összefogásra szocializálódott.

– Csakhogy én személyesen is többször kezdeményeztem párbeszédet a demokratikus ellenzék más társaságaival: sikertelenül. Mert amikor odajutottunk, hogy konkrétumokról is szó essen – például a devizaalapú hitelezés, egy adott környezetvédelmi probléma, a családon belüli erőszak, a nők helyzete vagy az oktatás –, azt a választ kaptuk: nem. Vagyis az LMP-nek csupán annyi lett volna a szerepe a liberális baloldal szerint, hogy álljunk be Bajnai Gordon mögé. Ezt mi így nem tudtuk vállalni. Én büszke vagyok az LMP-re. Számos nehézséggel kellett szembenézniük, mégis ok voltak az egyetlenek az elmúlt években, akik egy modern társadalom létrehozásán fáradoztak. Eredmény nélkül, sajnos.