Esküdjön, doktor úr!

A rendszerváltás előtt az ügyvédek a Magyar Népköztársaság alkotmányára és alkotmányos jogszabályaira esküdtek. 1989–90 után kikopott a „jogszabály” szó elől az „alkotmányos” jelző az eskü szövegéből. Csekély különbség, de szakavatott szemnek feltűnt már akkor is: megszűnni látszott a distinkció a kötelező, illetve a követendő jogelvek között.

Amúgy – Magyar György ügyvéd szavaival élve – a Magyar Ügyvédi Kamara nagykorú testület, mindeddig a jogalkotóval egyeztetve, de önállóan döntött az eskü szövegéről. Most mégis kéretlen gyámot kapott a kamara. Bárminemű szakmai egyeztetést elhagyva, a decemberi törvényhozási maratonban döntött a kormány erről is: az ügyvédi eskü szövegét a közjogi tisztségviselőkével „egy csomagban” egységesítette.

2012-től tehát – több mint húsz év után – ismét változott a szöveg. „Ügyvédi/ügyvédjelölti tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és legjobb tudásom szerint, ügyfelem érdekében eljárva teljesítem” – így az új eskü második része. „Ügyvédi hivatásomat az ügyfelem érdekében, a Magyar Köztársaság Alkotmánya és jogszabályai szerint gyakorlom, és az ennek során tudomásomra jutott titkot megőrzöm” – szól a régi szöveg.

Bár ilyen irányú felmérés nem készült, annyi legalábbis sejthető: a jelenleg dolgozó tizenkétezer ügyvéd – akiket a kormány elfelejtett megkérdezni – többsége egyáltalán nem tartotta szükségesnek a módosítást.

A végeredményt pedig elfogadhatatlannak tartja.

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke egy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz küldött levelében is kifejtette a szakma aggályait. Egy sor felvetésre választ is kapott a jogalkotótól.

Például az új szövegből kifelejtett titoktartással kapcsolatban. A kamara elnöke – minisztériumi biztatásra – megnyugtat: az ügyvédi törvényből nem került ki a titoktartásról szóló fejezet, és a szakmai tevékenység során a törvény szava a mérvadó.

– Tradicionálisan a világ majd mindegyik pontján beemelik a titoktartást az ügyvédi eskü szövegébe, mivel ez a hivatás egyik alapvető eleme – magyarázza Bánáti – De ettől még ugyanúgy gyakorolható a szakma ezután is. Tehát legyünk jóhiszeműek.

Magyar György borúlátóbb: szerinte az eskünek igenis fontos üzenetértéke van. Az ügyfél bizalma alapul azon, hogy tudja: védője megesküdött arra, hogy amit elmond, köztük marad.

Az ügyvéd szerint valószínűleg időbe telik majd, mire az ügyfelekhez eljut az esküszöveg-módosítás rossz üzenete. De nem kétséges, hogy súlyos bizalomvesztéshez is vezethet a változás – mondja.

Az új szöveg kevésbé lényeges, de a szakma számára zavaró részlete a „tisztség” fogalom használata. Az ügyvéd nem közjogi tisztségviselő, tehát tisztsége sincs. Tulajdonítsuk ezt a maratoni törvénykezésben részt vevők kimerültségének.

Bárándy Péter volt igazságügyi miniszter kevésbé megengedő: szerinte a köztisztviselők és a magánszférában dolgozó ügyvédek ilyetén összemosása méltánytalan a hivatásrendhez. Mint ahogy az is: az ügyvédekről a közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvény rendelkezik, miközben a hivatásrend saját törvénye, az ügyvédi törvény csak utalásszerűen érinti, hogy hol kell keresni a vonatkozó passzust.

De a rövid esküszöveg hosszú hibalistája ezzel még nem ért véget. Az új fogadalom ugyanis már nemcsak a jogszabályok betartására, hanem betartatásukra is kötelezi a felesküdött védőket. Ami nyilvánvaló képtelenség.

Erre a felvetésre reagál a minisztérium értelmezési segédlete: a betartatás nem szó szerint értendő. A helyes értelmezés: az ügyfélnek felvilágosítást kell kapnia az ügyére vonatkozó törvényekről.

Jogalkotói interpretáció, van ilyen – kommentálja a tárca válaszát Bánáti. Hozzáteszi: az ügyvédi karnak is mielőbb továbbítják az üzenetet, aggodalomra semmi ok, az ügyvédeknek ezután sem feladatuk a törvények betartására kényszeríteni az ügyfeleket.

De Bánáti hangsúlyozza: hiába a megnyugtató válasz, a leglényegesebb kifogásukat figyelmen kívül hagyta a tárca. Ezért ragaszkodnak a további szakmai egyeztetéshez. A leglényegesebb rész pedig az ügyfél érdekeinek háttérbe szorulása, illetve a nemzeti érdek váratlan beemelése a szövegbe. A kamara elnöke jelezni fogja a tárcának: a szakma elfogadja, hogy az új szövegből tételesen kimaradt a titoktartás, de cserébe szeretnék, ha a nemzet érdekének szolgálatát is elhagyná a jogalkotó.

Amúgy a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke szerint ez a kitétel is értelmezhető másként. Valahogy így: jogállamban össznemzeti érdek az ügyvédi hivatás zavartalan gyakorlása. És fordítva: a hivatásrend gyakorlása magában foglalja a nemzet érdekének szolgálatát is. Csakhogy létezhetnek más értelmezések is.

Csak néhány példa egyéb értelmezési lehetőségekre. Az ügyfél adóügyi eljárásban vitatja egy követelés jogosságát, és a jogi képviselő segítségével felmentést kap a befizetés alól. Vagyis: egy-egy nagyobb cég esetében milliárdos bevételtől esik el az állami büdzsé. Más: a magyar bíróság előtt külföldi céget vagy akár államot képvisel az ügyvéd. Mellesleg előírás, hogy a legtöbb ügyben kizárólag magyar ügyvéd járhat el a hazai bíróságokon.

– Tehát szembemegy az ügyvéd a nemzet érdekeivel? – kérdezi Bánáti. – Nemzetáruló a közvélemény szemében? Nem szeretném, ha csak egyetlen ügyvéd is elbizonytalanodna egy szerencsétlen megfogalmazás miatt.

Rossz történelmi emlékeket idéz a szófordulat Bárándy Péterben.

– A magyar nemzet ideológiai fogalom. Mondhatnám úgy is: nem jön szembe az utcán. Inkább úgy konkretizálható, hogy azt a mindenkori kormány képviseli. Akkor most mi is ez a „nemzet érdekében” kifejezés: a hűség a párthoz és a néphez „újragondolt változata”?

És hogy mit keres az ügyvédi eskü a közjogi tisztviselők fogadalmai között? Szakértők a decemberi törvénykezési rohamot okolják, amikor is véletlenül a nemzeti egységesítés áldozatául eshetett a szöveg.