Esélyvadászok – segítik vagy összezavarják az ellenzéki szavazókat azok, akik megmondanák a tutit?

Rendszerváltás 2018, Közös Ország Mozgalom, V18, Számoljunk együtt!, 1 jelölt a változásért!, Taktikaiszavazás.hu, Viszlát, kétharmad!, Kire szavazzunk?, Orbánváltó, Pollo.hu – csak néhányat sorolunk az utóbbi hetekben, hónapokban megjelent, a szavazói matekot, azaz a taktikai szavazást terjesztő, azt befolyásolni kívánó, a legesélyesebb ellenzéki jelölt kapcsán javaslatokat vagy épp konkrét utasításokat adó internetes és közéleti csoportosulások közül.

Van olyan, amelynek minden szereplője vállalja nevét, sőt arcát, mások átláthatatlanul küzdenek a döntés átláthatóságáért. És akad olyan is, amely konkrét jelöltlistát közöl, igyekszik terjeszteni, elhitetni, ki győzheti le a Fideszt az egyéni választókerületekben.

Az országgyűlési választáson két szavazatunk van: egy listás és egy egyéni jelöltre adható. A taktikai szavazás lényege, hogy listás szavazatunkat kezeljük elvi szavazatként, és adjuk a számunkra legszimpatikusabb pártra; az egyéni szavazatunkat viszont – ha kormányváltást akarunk – kezeljük logikai voksként, és adjuk a saját választókerületünkben legesélyesebb ellenzéki jelöltre. Így több választókerület átbillenhet az ellenzék javára.

A választónak azonban 2018 tavaszán – részben a kamupártok burjánzása, részben az ellenzéki oldal szegmentáltsága miatt – szekérderéknyi jelölt közül kell kiválasztania azt az egyet, aki esélyes a Fidesz emberének legyőzésére.

Minden valószínűség szerint ha nincs előzetesen semmiféle tudása az erőviszonyokról, akkor az alapján fog dönteni, hogy melyik jelöltről, de leginkább melyik pártról mit hallott a kampányban. A politikai erők persze saját szempontjaik szerint igyekeznek befolyásolni a választói döntést, ám a bizalom és egy valóban erős kihívó ellenzéki párt hiányában rés támadt a pajzson. Megjelentek hát az elemzők és politikai aktivisták különös, gyakran megfejhetetlen szándékú és érdekű csoportosulásai, azt állítva: ők majd megmondják a tutit.

Nyilvánosságbefolyásolás vagy valódi esélyek? A többi között ezt kérdeztük Böcskei Balázstól. Az IDEA Intézet igazgatója, politikai elemző azt mondja, egyáltalán nem mindegy, honnan erednek az esélyességről szóló, a jelölteket, pártokat érintő információk. Vannak persze hiteles források, s vannak olyanok, amelyeket általában elfogadunk erős orientáló vagy befolyásoló erőként. Ilyen például a pártvezetők megszólalása, hiszen ők a szavazótáborokat irányba tudják fordítani akár visszalépésre, támogatásra, stratégiára és esélyekre vonatkozó kijelentésekkel is, főleg az „esélyesnél esélyesebb” körzetekben. De a pártvezetőknek iránymutatást kell adniuk azokban a választókerületekben is, ahol erősen kérdéses, hogy ki az igazán alkalmas a kormányoldal megszorongatására.

Böcskei Balázs szerint az a párt veszítheti a legtöbbet, amelyik nem dönt, azaz saját szavazóinak nem ad világos iránymutatást, hanem dilemmázik.

Böcskei Balázs

Fotó: Youtube.com

Ha viszont van ilyen kommunikáció, akkor kevésbé feltételezhetjük, hogy a választók a most keringő táblázatok szerint fognak eljárni. Ettől függetlenül ezeknek nagyon is lehet közvélemény-befolyásoló ereje. Ezen is alapszik Böcskei fenntartása például a Márki-Zay Péter nevével fémjelzett bejelentés és a Rendszerváltás 2018 esélyeslistája ügyében. A szakértő azt mondja: annak ellenére hogy számos helyen a többihez hasonló ajánlásokkal él, a jelöltek megnevezésének mikéntje és konzisztenciája több esetben is kérdéses ennél a csoportosulásnál. Az érdemi információk átadásában és áramoltatásában ugyanis úgy vállalt szerepet Márki-Zay, hogy konkrét politikai felelőssége és nyíltan vállalt párthovatartozása nincs.

De talán még ennél is nagyobb gond, hogy érdemi magyarázatot, átlátható levezetést sem kaptunk arról, hogy a közzétett lista miféle számításokkal operál. Mert az esélyesnek nevezett jelöltek elvileg hiteles kutatások eredményeként, azok összevetéséből rajzolódtak ki, ám az eredmények nem minden esetben ezt támasztják alá.

Az elemző szerint egyébként a Közös Ország Mozgalom által megrendelt és a Medián, illetve a Závecz Research által felvett, személyes megkérdezésre építő elemzések megbízhatóságában nincs okunk kételkedni. Szintén fontos és alapos módszertani hátterű kísérlet a Republikon Intézet által kiadott lista, amely szakértői becsléseket tartalmaz az átszavazási hajlandóság alapján. Ám az elemző arra is felhívja a figyelmet, hogy a Közös Ország Mozgalom kutatásai nem mondják meg, kit kell választani, csak „az esélyesség jeleit” állapítják meg.

Más a helyzet akkor, ha egy csoportosulás konkrétan kijelöli, hogy a kormányváltó szándékú szavazóknak „kire kell szavazniuk”. Ugyanis több olyan lista, honlap is kering az éterben, amely mögött létezhet politikai akarat, egy-egy politikai tömb mögötti kiállás, vagyis manipulatív szándék.

− Ez csak vélelem, erős állítás, de igenis fontos felhívni a figyelmet arra: ami a közvélemény tájékoztatásának zászlaja alatt zajlik, az valójában nem közvélemény-konstruálás-e – veti fel Böcskei, hozzátéve, hogy az elmúlt napok és hetek tapasztalatai alapján ráadásul ez a gyanú kifejezetten és ténylegesen a jobbikos jelöltek javára merül fel. Méghozzá úgy, hogy esélyességüket nem minden esetben támasztják alá az egyébként hivatkozott mérések.

Márpedig a Jobbik stratégiája az, hogy 106 egyéni körzetben indít jelöltet, s nem lép vissza sehol. Tehát a párt nem érdekelt abban, hogy a legesélyesebb baloldali jelölt indulását támogassa, és így a kormányváltás lehetőségeit maximálja. Sőt ahol sem a kutatások, sem a listák alapján nem a Jobbik az esélyes, ott is erőteljesen kampányol – hívja fel a figyelmet az elemző, és példaként Józsefvárost említi. Közterületi kampányukhoz társul a Simicska-médiumok által folyamatosan sugárzott üzenet, miszerint a Jobbik a második erő, a Fidesz kihívója.

Ez a három tényező könnyen sugallhatja, és nyilván ez a Jobbik érdeke, hogy olyan választókerületekben is esélyesek, amelyekben valójában a baloldalnak van sansza.

Fotó: Merész Márton

Ha ugyanis a baloldali szavazótábor, amelyben a felmérések szerint nagyobb az átszavazási hajlandóság, a jobbikos jelöltekben látja a kormányváltás kulcsát, az a valóságban azt eredményezheti, hogy a Jobbik ugyan nem visz el körzeteket a Fidesztől – a hiteles mérések, így például a Republikoné szerint erre csupán Gyöngyösön van valódi esélye önállóan –, de a töredék- és listás szavazatok révén mégis a legnagyobb parlamenti ellenzéki erővé válhat. Erre a veszélyre Böcskei szerint jól reagált Karácsony Gergely, Kunhalmi Ágnes és Gyurcsány Ferenc is, amikor a Jobbikkal való együtt nem működés felé léptek. Főként, mert egyszerűen tény:

a Jobbik eredendő célja, hogy maximálja azokat a szavazatokat, amelyeket a baloldal számára nyerhető vagy esélyes körzetekben be tud zsebelni.

− Vona Gábornak elemi érdeke, hogy a lehető legnagyobb erővel szorítsa vissza a baloldalt a parlamenti mandátumokat tekintve, tehát hogy megnövelje erejét, de az ellenzéki erejét – figyelmeztet az elemző. Böcskei nem állítja, hogy a Márki-Zayék által közzétett lista ezt az érdeket sugallná, de a Jobbik holdudvarából láthatunk ilyen célú politikai projekteket. Példa lehet a párthoz egyértelműen köthető Iránytű Intézet Kire szavazzunk? oldala, amelynek adatai a Magyar Nemzet hasábjain bukkannak fel, és a Hír TV műsoraiban is szinte csak jobbikos előnyt prezentáló ellenzéki esélyű választókörzeteket mutatnak be, miközben más kutatók további eredményekre is jutnak.

És itt jön képbe a közvélemény-konstruálás jelentősége. Böcskei Balázs szerint ugyanis fontos részlet: ha nem tudunk megnyugtató válaszokat kapni a hiteles felmérésekből arról, hogy az egyes választókerületekben ki az esélyes és ő mi alapján választódik ki, akkor a választók tájékozódását egyedül az indulók számának csökkenése, azaz a visszaléptetés segíthetné. Érdekes, hogy

miközben a baloldali, avagy mérsékelt pártokon – még a Momentumon is – egyfajta teher van a visszalépések kapcsán, a Jobbik mintha a balliberális közbeszédben is védettséget élvezne ez alól.

Böcskei szerint „az ilyen listák árnyékában és ennyi elbizonytalanító faktor mellett a baloldali pártok azzal teszik a legjobbat, ha maximálják a rájuk eső szavazatokat. Persze ennek is jelentős veszélye van, mert a közvéleményben a baloldali szavazatmaximálás felülkerekedhet a kormányváltás esélyének maximalizálási szándékán.” A patthelyzet, amiben tehát az ellenzék ismét vergődik, feloldhatatlannak tűnik. Ám az elemző úgy látja, a legrosszabb válasz az, ha egy pártnak nincs válasza. Nagy kérdés, lép-e végül bármit az LMP, amelynek egyébként is kevésbé elkötelezett a szavazótábora, mint más ellenzéki pártoké.

Hogy mégis van-e értelme az esélyeskeresésnek? Böcskei Balázs szerint az erről való vita, önmagában már az esélyes szó felbukkanása is aktivizáló, részvételnövelő hatással bírhat.

− A biztos ellenzéki pártválasztók részéről, ha másért nem, az újabb kétharmad megakadályozása érdekében lehet számítani egyfajta taktikai szavazásra, ám ez a választási kampány a kormányváltó hangulat szempontjából is eltér a 2014-estől. Noha akkor is nagy volt a kormánnyal elégedetlenek tábora, de a közbeszédet az összefogás-diskurzus – egy ellenzéki roncsderbi – és a rezsicsökkentés uralta, nem pedig az esélyességé. Ennek pedig jelentős szerepe van a választók mobilizálásában: végre érzik, a szavazatuknak tétje van.

Arról, hogy kik és hányféle listát tettek közzé, az esélyes-sorozatunk második részében számolunk be.