Ertsey: Bozótharcol az LMP is

– Könnyen kibuknak az LMP-s politikusok. Csak az idei év termése: Scheiring Gábor januári levelében káoszról, ármánykodásról, informális alkukról írt, Kaufer Virág, Kukorelly Endre vissza is adta a mandátumát, ön meg a párttagságát függesztette fel, mondván: a legutóbbi frakcióvezető-választás „az ocsmány politikai alkuk és kontraszelekció diadala volt”.

– Ezek egymástól független ügyek, nem is tartozom a sorba: nem borultam ki. Legfeljebb az bánt, hogy az ország és maga az LMP is hibás dichotómiában van: rossz a kérdés, hogy vagy mi, vagy ők. Mindenki bozótharcol, sajnos az LMP is. 2010-ben, majd Jávor Benedek őszi megválasztásakor és legutóbb is azt javasoltam, legyen egy frakcióigazgatónk, aki a frakciót és aztán a pártot mint közösséget rendbe hozza. Ez a törekvésem kudarcot vallott, már nem szeretnék ezzel foglalkozni.

– Ön nem vállalta a frakcióvezetői posztra való jelölést.

– A frakcióvezetésre komolyan senki nem kérhetett fel, mert ismerik a véleményemet. A képviselőcsoport politikai vezetéséhez karizmatikus arc kell: Széll Bernadett, Jávor vagy én nem vagyunk ilyenek, Schiffer igen, még ha politikailag nem is értek vele mindenben egyet. Attól viszont, hogy valaki képes megjeleníteni a párt arculatát, még nem tud ellátni más fontos feladatokat. Az LMP jelenleg nem működik munkahelyként a stáb számára és közösségként a képviselőknek. Ha Orbán valamit zseniálisan csinál – sajnos páncélszekrényben őrzött dokumentumokkal –, akkor épp ezt: egyben tartja a csapatot. Én ennek megszervezésére húszéves vezetői tapasztalatomat ajánlottam fel. Nem kellett se Jávornak, se Schiffernek.

– Mivel indokolták?

– Ilyenkor nincs indoklás, csak üzengetés a sajtón keresztül, meg kavarás, hogy ti behozzátok a Katit, mi meg őt és őt. Erre mondom: bozótharc.

– Más meg azt: ilyen a politika, vele jár a taktika és nem való ide, akinek nem bírja ezt a gyomra.

– Tudomásul veszem, hogy vannak ilyen alkuk, de akkor ne csináljunk úgy, mintha kizárólag teljesítmény és tartalom alapján választanánk. Volt, aki korábban kiakadt a tömbszavazás ellen, most úgy szervezi ezeket a platform oldalán, hogy öröm nézni. Elfogadott kongresszusi határozatunk van. Ezzel a többség egy része egyetért, és erre rakódik egy másik réteg, amely nem feltétlenül ért vele egyet, de elfogadja. Én az utóbbiak közé tartozom. Belgák vagyunk. Számunkra morális kérdés, hogy az ember kívülről nem gyakorol nyomást a pártjára, mert azt árulásnak hívják. Vagyis nem hajtja a médianyilvánosságot, nem ír egyoldalú blogbejegyzést a frakcióvezető-választásról, és hasonlók.

– A Facebookon mégis azt írta a kongresszus után: „nincs jó döntés. Az LMP vagy beáldozza magát az E14-be (feladva az elveit) és akkor bajba kerül, vagy nem (feladva a szavazóit), és akkor is bajba kerül.” Az E14 elsiette volna a felkérést? Hozzátéve, hogy a pletykák szerint a Jávor-féle vonal is noszogatta őket valami kézzelfogható ajánlat után.

– Ezt nem kommentálom. Egyrészről valóban korai volt a döntés. Másrészt sokan mondják, legalább vége a lebegtetésnek. Schiffer sokkal fineszesebb politikus annál, hogy ne hagyna magának kiskaput. Az tud ennyire szenvedélyesen érvelni valami mellett, aki érez magában annyi karizmát és támogatást, hogy akár az ellenkezőjéről is meg tudja győzni a híveit. Láttam már ilyet 24 éve, Orbán Viktornak hívták az illetőt. A szemem láttára fordított meg egy választmányi döntést, amelyben 12:1-re kisebbségben volt. Három óra múlva egyhangúlag szavaztak a javaslata mellett. És akkor még nem volt demagóg, kristálytiszta érveléssel, hitelességgel győzött. Ez a politikai tehetség, más kérdés, mi lett belőle. Schiffer Andrásnak is megvan ez a képessége. Ő is tudja az utolsó pillanatban azt mondani a híveinek: gyerekek, eddig így volt, de a történelmi szükségszerűség mást kíván.

– Vagyis a következő kongresszuson jön a visszavágó?

– Remélem, a platformisták azon fognak dolgozni, hogy záros határidőn belül megszervezzék magukat, és megfordítsák az eredményt. Tovább ezt nem lehet húzni, akkor itt a pártszakadás.

(A teljes interjút a 168 Óra eheti számában Krug Emília tollából olvashatják.)