Titkolóztak a járvány körül

A 24.hu információi szerint mégis gyűjtöttek és elemeztek adatokat az illetékes hazai hatóságok a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. A lap által megkérdezett szakértők szerint az erről nyilvánosságra hozott néhány mondatos összefoglalók szakmai szempontból sokat nem mondanak, viszont rendesen, érthetően, a járvány felfutó szakaszában kommunikálva akár életeket is menthettek volna. Érthetetlen, hogy a kutatásokat összefogó Emberi Erőforrások Minisztériuma eddig miért tartotta vissza ezeket az eredményeket.

Nem kapott túl nagy nyilvánosságot április elején az a hír, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Emberi erőforrások Minisztériuma (Emmi) megállapodást írt alá arról, hogy együttműködik a Covid-19-járvány kapcsán keletkező adatok, tapasztalatok tudományos feldolgozásában, elemzésében, értékelésében és közreadásában. Ugyanakkor Magyarországon szinte semmilyen adatot nem publikáltak, a napi adatközlések a lehető legminimálisabb információt adták meg, azt is a lehető legnehezebben kezelhető formában.

A lap szerint

titokban készültek fontos kutatások az itthoni adatok felhasználásával.

Az MTA-közlemény szerint az operatív törzs életre hívott egy Epidemiológiai és Klinikai Kutatási Munkacsoportot, amelynek kifejezetten a kutatás-elemzés a célja; abszurd módon még azt sem lehet tudni, hogy kik a tagjai a csoportnak. Az MTA és az Emmi közösen ki is adott egy összefoglalót azokról a magyar kutatásokról, amelyek a munkacsoport égisze alatt készültek – azért az összefoglaló a jó szó, mert a felsoroltak közül kettőt lehet megtalálni szaklapban, a Magyar Bőrgyógyászati és Venerológiai (azaz nemigyógyászati) Szemlében, illetve a Magyar Belorvosi Archívumban. Az eredményekről viszont most csak egy-egy pár bekezdéses summázást kapunk, ami egyébként elég is lett volna ahhoz, hogy a közvéleményt megfelelő módon tájékoztassák a magyar kutatásokról. De nemcsak a közvélemény, a szakma sem tudott arról, hogy ilyen vizsgálatok készülnek.

Továbbra sem értem, hogy ebből miért kell titkot csinálni, pláne, ha jó kutatásokról van szó, de amit végképp nem értek, hogy miért hónapokkal, negyedévekkel az események után jelennek meg ezek, egy olyan helyzetben, ahol hetek is számítottak volna annak idején

– mondta a 24.hu-nak Ferenci Tamás biostatisztikus, az Óbudai Egyetem docense.

„A fejlett világon mindenhol közlik ezeket az adatokat gyakorlatilag folyamatosan. Én már tavaly novemberben szóvá tettem, hogy miért akkor jelentek meg a júniussal záruló vakcinahatásossági adatok, mindenesetre onnantól már arra sem lehetett hivatkozni, hogy bármiért nem lehet ezeket a számításokat megcsinálni. Ezek után mi történik? Megint teljes csönd fél évre, majd április 6-án megint a semmiből megjelenik egy adag eredmény.”

Pedig az összefoglalók alapján érdekes és fontos eredmények is születtek például a hazai halálozási adatokról, illetve arról, hogy mennyire csökkentették a halálozásokat az oltások. Dr. Surján György (Emmi) és Dr. Kenessey István (Országos Onkológiai Intézet) ismertetett például egy kutatást, ami nem a jelentett halálozást méri a koronavírussal kapcsolatban, hanem a többlethalálozást, a visegrádi országokra szűkítve. A többlethalálozás vizsgálata azért lehet jobb módszer, mert az, hogy ki számít Covid-halottnak, országonként változhat, ahogy vannak különbségek a jelentési rendszerben és a tesztelési intenzitásban is. A többlethalálozás számításához a szerzők a járvány előtti években mért halálozási számok átlagához viszonyították a járvány alatti halálozást, és ezzel a különbséggel mérték a járvány hatását.

Ez a kutatás jelent meg a Magyar Belorvosi Archívum nevű lapban. A tanulmány eredményei szerint a magyar halálozási mutatók a visegrádi országokhoz képest nem rosszak, sőt Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is magasabbak a számok, mint itthon. A vakcinahatékonyságról is sokat megtudhattunk volna egy másik, a HUN-VE 2 vizsgálat adatait elemző összefoglalóból. Ez volt az a kutatás, aminek első részét, a HUN-VE-t a Clinical Microbiology and Infection nevű rangos szaklapban publikálták tavaly novemberben, és a 2021 nyár elejéig tartó adatokat mutatta be. Ezt mások mellett Kásler Miklós és Müller Cecília is jegyzi egyébként szerzőként, ami már magában is furcsa – szerzők ugyanis rendszerint olyan kutatók szoktak lenni, akik aktívan részt is vettek a kutatásban, de nem tudni, a miniszternek milyen szerep juthatott ebben. Azóta újabb eredményt nem közöltek, és igazából most sem: a HUN-VE 2 a különböző vakcinákat nem hasonlította össze, annak ellenére sem, hogy egyértelműen rendelkezésre állnak az adatok.

A cikk szerint ezt egy „későbbi publikáció” fogja közölni, amiről megint csak nem érthető el jelenleg semmilyen információ. A HUN-VE 2 mindenesetre a delta és omikron hullám statisztikáit vizsgálta, és vakcinatípusra lebontás nélküli, összesített eredményeket közölt.

Én ezt tartom a legfontosabbnak mind közül, mert ezt fontos lett volna érthetően kommunikálni. Nagyobb esetszámnál alacsonyabb lett a halálozás, a vakcinák működnek, fontos a harmadik oltás, és így tovább. Mehetett volna plakátokra, a buszmegállókba

– mondta el Kemenesi Gábor a 24.hu-nak.

A HUN-VE 2 eredményei egyébként azt mutatják, hogy két, azonos hosszúságú, 54 napos időszakot tekintve a koronavírus-fertőzés mellett fellépő halálozás kockázata a teljes, 15 évnél idősebb magyar populációban 55 százalékkal kisebb volt az omikron hullám során, mint a delta hullámban.

A delta hullám során a két oltással rendelkezők csoportjában a halálozás esélye 83 százalékkal kisebb volt, mint az oltatlanok között, tehát a két vakcina önmagában is igen nagy védettséget nyújtott a koronavírus legsúlyosabb szövődményével szemben, annak ellenére, hogy a fertőzéssel szemben nyújtott hatékonysága csökkent. Ugyanakkor a harmadik oltás ezt a védettséget tovább, 96 százalékra emelte, még a legidősebb korosztályban, a 85 év felettiekben is 90 százalék felett volt a három vakcina nyújtotta védelem.

(Kiemelt kép: MTI/Mészáros János)