Elhunyt Lőrincz Lajos

Lőrincz Lajost nemzetközileg elismert, iskolateremtő professzorként tartották számon a közigazgatási és jogi szakterületen. A közigazgatás-tudomány neves kutatója. 1989 és 1990 között az Államigazgatási Főiskola főigazgatója, 2000 és 2004 között a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara dékánja.

A Wikipédia szerint 1955 és 1959 között a szegedi József Attila Tudományegyetem Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Szakdolgozatát „Községi tanácsaink problematikája” címmel, összehasonlító közigazgatási irányultsággal írta. 1963-ban a torinói École Universitaire des Études Européennes-en, a Közös Piac által alapított összehasonlító tanulmányokkal foglalkozó intézetében folytatott posztgraduális stúdiumokat.

Államigazgatási jogi osztály vezetője volt

Diplomájának megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében kapott állást, ahol később az Államigazgatási jogi osztály vezetőjévé nevezték ki. 1978-ban kezdett el tanítani az Államigazgatási Főiskolán (ma a Budapesti Corvinus Egyetem része), ahol az Államigazgatási Tanszék vezetője lett főiskolai tanári rangban, valamint a főiskola egyik főigazgató-helyettesévé választották. A tanszéket 2000-ig vezette.

1989-ben az intézmény főigazgatójává választották, amely tisztséget 1990-ig töltötte be. 1992-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Közigazgatási jogi Tanszékére kapott egyetemi tanári kinevezést. Később a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán is tanított. Utóbbi karon 2000 és 2005 között dékáni tisztséget is betöltött. 2005-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen kapott professor emeritusi kinevezést.

Vendégkutató volt a Harvardon is

Számos külföldi intézményben volt vendégkutató, vendégprofesszor: 1971-ben ENSZ-ösztöndíjjal egy félévet az Amerikai Egyesült Államok, valamint a Egyesült Királyság egyetemein töltött (Harvard Egyetem, Stanford Egyetem, Oxford). Később számos francia és német tanulmányutat tett, a francia CNRS Összehasonlító Jogi Intézetének kutatója volt, majd ugyanezen intézmény igazgatótanácsi tagságát is elnyerte.

1997 és 1998 között a Magyar Közigazgatási Intézet főigazgatója volt. Emellett 1986-tól 1994-ig a brüsszeli Institut International des Sciences Administratives alelnökeként is tevékenykedett.

1968-ban védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1979-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Állam- és Jogtudományi, valamint a Közigazgatás-tudományi Bizottság tagja lett. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. 1988 és 1995 között a Tudományos Minősítő Bizottság tagja, 1989 és 1995 között titkára volt. 1996-ban az utódintézmény, a Doktori Tanács társelnökévé választották, majd 2000 és 2004 között egyedüli elnökként vezette a testületet. 1998 és 2001 között az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya elnökhelyettese volt.

A közigazgatás volt a szakterülete

Több tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült: Magyar Közigazgatás (1993–2006), Confessio (1993-tól), Európai Tükör (2001-től). A Közigazgatási Szemle szerkesztőbizottságának elnöke volt 2007 és 2009 között, valamint az International Journal of Public Administration in Central and Eastern Europe társelnöke 2008-ban. 2009-től a Magyar Tudományos Akadémia Közigazgatás-tudományi Bizottsága, és a Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó tudományos szakmai folyóirataként megjelenő Közigazgatás-tudományi Közlöny szerkesztőbizottságának elnöke (utóbbi folyóirat a 'Közigazgatási Szemle jogutódja).

Kutatási területei a közigazgatás alapintézményei, a közigazgatás személyi állománya, valamint az összehasonlító közigazgatás (ezen belül az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország) és a tudományigazgatás - írta róla a Wikipédia.