Egyiknek joga van a méltósághoz, a másiknak nincs?

A köztársasági elnök ismét megvétózta az emberi méltóság elleni megnyilvánulások szankcionálására irányuló újabb próbálkozást.

Nem az első eset, hogy köztársasági elnökünk elfogultsága megnyilvánul, akár egyes kitüntetendő vagy éppen kitüntetett személyekkel szemben, akár társadalmunk egyes csoportjaival szemben.

Én csak azt nem értem, miért képzeli Sólyom úr, hogy kétféle állampolgára van az országnak: akinek joga van az emberi méltósághoz, és akinek nincs. Utóbbi ne is próbálkozzék vele?

Sólyom úr talán úgy emlékszik, hogy ő a Kádár-rendszerben másodosztályú állampolgárnak számított? Kikhez képest?
Sólyom úrnak tudnia kellene, hogy a kapitalista fejlődés árát ma nagyjából ugyanazok fizetik, akik negyvenöt évig a szocialista fejlődés árát fizették.

Ugyan miért őket hibáztatja? Miért nem védi köztársasági elnökként és jogtudósként azokat, akik szinte csak benne reménykedhetnek? Miért segít passzivitásával azoknak, akik az országot a polgárháború, illetve az önkényuralom felé igyekeznek hajtani?

Sólyom László úr alkotmánybíróként megkapta a nemzet elismerését. Ugyanő, köztársasági elnökként, elvesztette. Sajnos.

Holló László
Esztergom