Egyenlőtlenségek fogságában

Az angol Oxfam jótékonysági szervezet a közelmúltban kiadott jelentésében rámutat arra, hogy a világ országaiban az utóbbi évtizedekben tovább nőtt a jövedelmi és társadalmi egyenlőtlenség. A világgazdaságban rendelkezésre álló vagyon negyvenhat százaléka a népesség egy százalékának a tulajdonában van. Az egyenlőtlenség növekedésének tendenciája természetesen Európában is érvényesül, ami hosszú távon veszélyezteti a társadalmi, gazdasági stabilitást. Sajnos hazánk is az egyenlőtlenség útját járja.

A szervezet tanulmánya azt is kifejti, hogy a társadalmi különbségek növekedésével a politika és a törvényhozás a gazdagok prédája lesz. Számomra ez a legaggasztóbb jelenség. Hasznos lenne hazánkban is a honatyáknak Széchenyi István cselekedeteinek alapján törvényeket alkotni, ugyanis a legnagyobb magyar az 1825–27-es országgyűlésben védelmezte a parasztságot. Azért szállt síkra, hogy a szegény embereket kevesebb adóval sújtsák. Széchenyi ennek alapján az 1843-ban kidolgozott adóreformjában a jobbágyok számára az átlagosnál lényegesen alacsonyabb telekadót tervezett bevezetni. Az Országgyűlésben rámutatott arra is, hogy a parasztságnak, a jobbágyoknak nincs képviseletük az Országgyűlésben, ezért a földbirtokosok kötelessége, hogy „sorsukat szívükön viseljék”.

Amikor a magyar Országgyűlésben elfogadták a 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadót, sajnos nem az alacsony jövedelműek sorsára gondoltak, mert ez az adókulcs lényegesen jobban támogatja a nagy jövedelemmel rendelkező háztartásokat. A családi adókedvezményt is nagyobb mértékben tudják élvezni az élet napos oldalán élők. A közelmúltban elfogadott családi adórendszer módosításával segítenek az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező családoknak, azonban ezzel a lépéssel több mint három évet késett az Országgyűlés.

Az Oxfam jelentése megállapítja, hogy Latin-Amerika több országában csökkentek az egyenlőtlenségek, ami a progresszív adórendszernek, az egészségügy és oktatás fejlesztésének, a szegények anyagi támogatásának köszönhető. A jövőben hazánkban is csak ez volna a járható út.

A KDNP képviselője az istentelen és embertelen kormánytól óvja a nemzetet. Azt azonban elfelejti megemlíteni, hogy 2010 előtt csökkent a legmagasabb és a legcsekélyebb jövedelemmel rendelkezők közötti különbség: 2010-ben hétszeres, 2013-ban pedig már kilencszeres volt a különbség. Az elesetteket, a szegényeket segítő döntések a kereszténység elveire épülnek, a csak a gazdagokat támogató intézkedések ellentétesek ezzel. A mélyen vallásos Széchenyi több írásában is hangsúlyozta, hogy a köz szolgálatában eltöltött élet, a jobbágyok támogatása Istennek tetsző dolog. Hasznos lenne, ha a magyar Országgyűlés is ezen az úton járna.

Takács Imre
Hajdúszoboszló