Egy hely, ahova a rossznak bélyegzett gyermekek boldogan járnak
A mesebeli helyszínt egy új váltja. De egyáltalán nem szomorkodnak az érintettek. A Tüskevár Általános Iskola és Gimnázium búcsúbuliján jártunk, ahol nagyon sokféle emberi értékkel találkoztunk. Helyszíni riport.
Család, fejlődés, elfogadás. Ezek a szavak rengetegszer lettek már kifacsarva, értéktelenítve és legfőképpen kisajátítva a magyar politika által. Ugyanakkor mindenki számára más és más jelentéssel bírnak. Van Csillebércen egy tanárokból, szülőkből és gyerekekből álló csoport, nekik a Tüskevár Általános Iskola és Gimnázium jelenti mindezt.
Hogyan lehetséges valódi sikerélményeket szerezni olyan gyerekeknek, akikkel a hagyományos iskolák nem akarnak, vagy nem tudtak mit kezdeni? Erre a kérdése kerestük a választ, amikor ellátogattunk a Tüskevár pénteki búcsúbulijára. Ám még mielőtt mélyebben beleástuk volna magunkat a kutatómunkába, egy nagyon fontos dolgot már az elején megtudtunk:
a sikerélmények, a közös munka és küzdelem még egy egész iskolát is képes családdá gyúrni.
Az iskola diákjai abba a szerencsés helyzetbe kerülnek, hogy szeptembertől már egy lényegesen nagyobb, felszereltebb iskolaépületben, Újpesten kezdhetik a tanévet. De hogy mit hagynak itt? Leginkább azt a mesebeli tájat, ami a régi épületet körül veszi: fák, madarak, friss levegő. Az iskola szó szerint az erdőben bújik meg. Megtalálni sem olyan könnyű. Egy fatábla segít a tájékozódásban az útszélén.
Fotó: 168.hu | Dimény András
Ahogy megérkezünk, Kovács Péter igazgató prágai sörrel kínál minket, és egyből mesélni is kezd. Szerinte a megértés, az egyéni képességekhez igazított oktatás és bizonyos keretek megszabása segít abban, hogy a máshol „problémásnak” címkézett gyermekek újra megtalálják a közös hangot kortársaikkal, tanáraikkal, valamint a szülőkkel.
A legkülönbözőbb sorsú és családi hátterű gyerekeket viszik hozzájuk. A tanulók sokféleségét jól mutatja Kovács Péter szerint, hogy jár ide a Nemzet Művésze díjas alkotó gyereke is, de van olyan diák is, aki csak az iskolában tud meleg ételhez jutni. Az igazgató elmondta, az iskolába járnak autisták, figyelemzavaros, viselkedészavaros gyerekek, de olyanok is, akiket nem diagnosztizáltak.
„Számukra ez az iskola sokszor egy utolsó mentsvárként szolgál a sokadik kirúgás után. Van, aki verte az anyját, aki aztán elvitte a nagymamához a gyereket, akit aztán szintén vert, elhozták hozzánk a gyereket, és most meg egy családként jöttek ide (a búcsúbulira) jól érezni magukat”
– meséli, hozzátéve, hogy egyébként minden gyerekben megvan a potenciál a „jóra”, az együttműködő, támogató kapcsolatok kialakítására.
Kovács Péter, az iskola igazgatója. Fotó: 168.hu | Dimény András
„A Tüskevár egy olyan környezetet teremt a lehetetlen-esetnek címkézett gyerekek számára, ahol nem megszégyenítéssel válaszolunk, hanem bebizonyítjuk, hogyha nem is mindig, de nagyon sokszor van második esély, ha hibát követsz el”
– fogalmaz Farkas Gábor, a Tüskevár egykori pszichopedagógusa. Ebben segít a gyerekeknek az iskolában elérhető művészetterápia, zeneterápia vagy a kutyaterápia. Ezek a foglalkozások azontúl, hogy lefoglalják a gyerekeket, önmaguk megismerésében és elfogadásában is sokat segítenek nekik.
Henkrich Mihály, dráma- és zenetanár azt mondja, a Tüskevárba járó gyerekek egyáltalán nem mások, mint a hagyományos iskolákba járók, „egyszerűen csak másik kulcs kell hozzájuk”. Ő főállásban a Lauder Javne magániskolában tanít, de szüksége van arra az izgalomra, azokra a kihívásokra, melyek nap mint nap a Tüskevárban várnak rá. „Mindenki tehetséges valamiben, csak van akiből alternatív eszközökkel lehet előmozdítani készségeit” – állítja a tanár.
Az iskola fogadótere. Fotó: 168.hu | Dimény András
A tanári kar egyik legfiatalabb tagja Váczi Zsombor. 2016-ban kezdett a Tüskevárban tanítani. Azt mondja, már az első napján többet tanult, mint az egyetemen. Szerinte ebben az iskolában nemcsak a gyerekek érzik szabadabbnak és szorongásoktól mentesnek a mindennapokat, hanem a tanárok is. Kiemelte azt, hogy mivel minden gyerekeknek egyedi története van, rugalmasnak kell lenni velük, több türelem és figyelem kell hozzájuk.
Váczi Zsombor 2016 és 2017 között blogot írt a Tüskevárban szerzett tapasztalatairól, a munkája során történt személyes élményeiről, a történeteket itt lehet elolvasni. Jelenleg pedig a Diákcsoda nevezetű szakmai-pedagógiai blogját írja szabadidejében.
A jelenlévő szülők mind egyetértenek abban, hogy az iskola bevonja őket a gyerekekkel való közös munkába, valódi fejlődést szerintük „másképp nem is lehetne elérni”. Egy rendőrházaspár, akik négyből három gyereküket a Tüskevárba járatták, lelkesen meséli, hogy ők hozták be a szalagavató hagyományát az iskolába, és együtt tanítottak keringőt a végzősöknek. A feleség még drogprevenciós és bűnmegelőző beszélgetéseket is szervezett. A szabadidejükben rengeteget segítettek az iskolának.
Fotó: 168.hu | Dimény András
A Tüskevár életében történt meghatározó pillanatoknak és egymásra találásoknak eddig Csillebérc adott helyet, most pedig mielőtt megünnepelnék az iskola új otthonát, méltóképpen elbúcsúznak az előzőtől. Az itt töltött éveket, szép pillanatokat, barátságokat vattacukorral, koncerttel, rengeteg nevetéssel ünneplik. És remélik, az átbútorozással csak erősödik a „családi kötelékük”.
