Egy betűre

Múlt heti cikkem olvasói furcsállhatták, hogy az egyik bekezdést, amely a mai politika elviselésére a humort ajánlotta, és a Magyar Kétfejű Kutya Párt mellett korteskedett, ezzel a tragikus fordulattal zártam: „Nekünk Mohács kell.” Csakhogy én nem Ady Endre keserű felhorgadását akartam idézni arról, hogy mi csak a katasztrófákból tudunk tanulni. Belső hangként ugyan a vátesz költőét hallottam, de az ő klasszikus arcéle helyett egy jópofa fiatalemberé, Mogács Dánielé jelent meg lelki szemeim előtt. Ő a fent említett MKKP szóvivője, megmondóembere, polgármesterjelöltje. Egy kiváló humorista, aki a komoly pártember álarcában a legabszurdabb ígéreteket teszi a választópolgárnak, és ezáltal hülyét csinál az „igazi” politikusokból, ami rájuk is fér. Nemrég bizonyos népszerűségre tett szert az ATV műsorában, ahol Kálmán Olga interjúalanyaként jelent meg (Dániel az oroszlán barlangjában), és beszélgetésük hatásosan parodizálta a hivatásos politikusok hasonló megnyilvánulásait. Úgy gondolom, a mai álságos politikában nagy szükség van egy ilyen szellemes leleplező emberre. Ezért írtam a cikkben, némi „áthallásra” számítva: „Nekünk Mogács kell.” Egy betű különbség – nem katasztrófa. De nem is mindegy.

Koltai Tamás