DVU, NPD, Republikánusok
Németországban három bejegyzett párt is működik, amelyet az állam biztonságán őrködő szervek szélsőjobboldaliként, tehát alkotmány-ellenesként tartanak nyilván. A taglétszám mindhármuk esetében csak néhány ezerben mérhető s az 50-es, 60-as éveket kivéve soha nem tudtak – az 5 %-os küszöböt átlépve - tartós választási sikereket elérni. Ennek ellenére sikerült bejutniuk néhány tartományi parlamentbe, bár ott gyenge képességű, koncepciótlan képviselőik nem sok vizet zavarnak. Szerepelnek az idei választásokon is – alighanem ezúttal sem teljesen eredménytelenül.
Gazdag lapkiadó és a Soldatenzeitung
A Deutsche Volksunion (Német Népszövetség) 1971-ben jött létre e néven egyesületként s 1987-ben lett belőle párt. Alapítója, sok éven át elnöke az ismert szélsőjobboldali lapkiadó, Gerhard Frey, akinek cége a hirhedt Deutsche Soldetenzeitungot is megjelenteti. Az új pártnak alakulása után – a rendszer sajátosságát kihasználva – a szavazatok 3.4 %-ával sikerült bejuttatnia Bréma város parlamentjébe egy emberét s e mandátumuk azóta is megvan. Szász-Anhaltban 1998-ban csaknem 13 százalékot kaptak, az ugyancsak keleti Brandenburg parlamentjében pedig 1999 óta ott vannak, ma hatan. A kereken 9.000 tagot számláló párt legtöbb híve csak pénzelő szimpatizánsként ismert, a DVU önkényes irányításával vádolt Frey mellett senki nem kerülhetett előtérbe. Idén januárban Matthias Faustot, a szélsőjobb ismert hamburgi figuráját választották a 75 éves Frey utódjává. A CDU-ból indult, az NPD-ben folytatta s hír szerint még inkább hajlik a nyílt neo-nácikkal való együttműködésre, mint Frey. Az állambiztonság idegengyülölő, antiszemita szervezetként tartja nyilván az Uniót.
A magukat Die Republikaner ( Republikánusok) néven jelző párt 6.500 tagjával létszámra második a jobbszélen. Alapítói 1983-ban váltak ki a bajor keresztényszocialista CSU-ból és a francia Le Pen Front National-jához hasonlóan tagadták, hogy szélsőségeket hirdetnének: nemzeti-konzervatív képet igyekeztek magukról festeni. 1989-ben feltűnést keltett, hogy Berlinben 7.5, az európai parlamenti választáson pedig 7.1 %-ot kaptak. A német újraegyesülés azután kifogta a szelet vitorláikból. A 90-es években még ott voltak Baden-Württemberg parlamentjében, azóta helyi sikereik sincsenek.
Az NPD menetel az élen
A 6.000 tagot számláló, 1964 óta létező NPD a leghangosabb, így a legismertebb, főleg a keleti tartományokban, ahol sok fiatal szkinhed, neo-náci náluk találja meg helyét. Miután feltehetően a többé-kevésbé nyíltan nemzeti-szocialista eszméket hirdető párt állt bevándorlók, köztük oroszországi zsidók elleni merényletek mögött, Günter Beckstein, a CSU akkori bajor igazságügyminisztere az NPD-t – alkotmányellenesként - betiltani javasolta és kezdeményezéséhez csatlakozott a szövetségi parlament mindkét háza. Az eljárás azonban kudarca fulladt, amikor kiderült, milyen erősen beépült az alkotmány-védelem a pártba: Északrajna-Vesztfáliában a pártelnök, helyettese és az NPD-lap főszerkesztője titkosrendőr volt... Miután így jogszerű eljárás nem volt folytatható, azt nem is vizsgálták, mennyire alkotmány-ellenes a párt tevékenysége. Utóbb ismételten felmerült a betiltás igénye, de – tekintettel éppen a jogi aggályokra - nem történt semmi. Míg az NPD támogatottsága a nyugati tartományokban 2 % körül van, keleten – a magas munkanélküliség közepette - lényegesen magasabb: 2004-ben Szászországban 9.2 %-ot szereztek és 12 emberük ül a tartományi parlamentben, de ott vannak Mecklenburg-Elő-Pomerénia parlamentjében is, egyúttal csaknem 500 választott tisztségviselőjük van a keleti tartományok önkormányzataiban.
.
