DPA: Orbáni autokrácia a félelem és megfélemlítés légkörében

Mint az írás kiemeli: előző kormányzása idején a jobboldali-populista politikus tartós károkat okozott a demokráciának, hiszen meggyengítette a demokratikus intézményeket és megindította az alkotmányos jogállam lepusztítását. A rengeteg törvénymódosítás mellett a méretre szabott versenytárgyalások segítségével megerősítette saját oligarcháit, ily módon az Orbán-klikknek rendelte alá a gazdaságot.

A tisztogatások az államapparátusban és a közszolgálatban megteremtették a félelem és megfélemlítés légkörét. Az ország egyre inkább egy olyan ember személyes autokráciájára hasonlít, aki formálisan a miniszterelnöki posztot tölti be.

Az ellenzék szubjektíve és objektíve nincs abban a helyzetben, hogy egy nem-orbáni irányvonalat alakítson ki és folytasson. Mégis a Fidesznek durván manipulálnia kellett a választási törvényeket, hogy tavasszal győzni tudjon. És a csalás tovább tart az önkormányzati választásokon is. De mi lesz, ha egy szép napon az a veszély fenyeget, hogy a kormánypárt elveszti a parlamenti többséget? Eltörlik az egész közvetlen választást?

Tusnádfürdőn Orbán nyilvánosan is búcsút intet a demokráciának. Világossá tette, hogy erősíteni kívánja országában a tekintélyuralmi jellemzőket. Amikor munkaalapú társadalomról beszél, a korporatív modelleket idézi fel. Az új állam felépítése pedig a szocializmusra emlékeztet, ahol sohasem árulták el, mikor épül fel a rendszer, viszont igazolásul használták fel az elnyomásra és az antidemokratikus uralkodásra.

A beszéd egyes elemeire rátérve az értékelés rámutat, hogy világosan megjelenik az orbáni politikai gondolkodás völkisch jellege, amikor arról beszél, hogy közösségként kell megteremteni a magyar nemzetet, és ebben az értelemben az új állam illiberális. Hiszen itt már nem szabad, a közösség ügyeit demokratikus szabályzó polgárokról van szó, hanem a nemzet tagjainak együtteséről. Vagyis a fogalom mindenképpen kizárólagos. És akinek joga van az értelmezéséhez, az azt tölt bele, ami a legjobban megfelel a hatalmi érdekeinek.

A civil szervezetek ellen pedig egészen Putyin szellemében rohant ki Orbán. Vagyis nyilvánvalóan már csupán egy lépésre van attól, hogy Oroszországhoz hasonlóan törvény hozzon az NGO-k ellen.

Egyébként pedig felvetődik, hogy Magyarország minek van még az EU-ban? Csak, hogy bekasszírozza a támogatásokat? Hiszen a kormányfő még a külkereskedelemnek is új irányt akar szabni. De igazából akkor válik völkisch-sé, amikor az általa liberálisnak vélt uniós bevándorlási politikát ostorozta és felvetette, hogy egy nap meg fogják kérdőjelezni a nemzetállamok etnikai alapjait. De idegen számára a jogállam is, amelyben egyértelműen különválik a hatalom gyakorlóinak és hivatalnokainak jogköre.

Mayer végül idézi Lakner Zoltánt, aki igencsak aggályosnak tartja a beszédnek azt a kitételét, miszerint “minden megtörténhet”.

(Forrás: Klubrádió – Szelestey Lajos)