Doktorrá fogadom

A doktori eljárás erkölcsi vizsga. Minden szöveg mellé ugyanis nem lehet ellenőrt állítani. A tanítóközösség, a tudományos kutatás bizalmon alapul. A vizsgált témáról a jelölt azt állítja, hogy önálló, a kutatásban hasznosítható tézise van, s dolgozatában ezt kívánja kifejteni. A dolgozatot – az internetről is letölthető szabályok szerint – kötelező helyesírásilag is ellenőrizni. Stilisztikailag megkövetelhető az egyszerű nyelvezet, az ismétlések elkerülése, a világosan vázlatozott kutatási mód, a dolgozatban követett feltevések és bizonyítékok sorozata.

Miért? Mert a dolgozat arról igazít el, hogyan képes a jelölt az általánosan elfogadott szabályok között mozogni, miképpen tud forrásokat értékelni, alkalmas-e mások véleményét megítélni. Bármely disszertáció a mások elismerésének gyakorlata, a szakmában korábban kutató egyének önálló gondolatainak tisztelete. Így fogadják be a jelöltet abba a közösségbe, a tanítók (doktorok) rendjébe. A doktor – miképpen vezetői és opponensei – becsületből vizsgáznak újra és újra.

Egy doktori dolgozat – kicsiny, nagy, közepes – hivatkozásokból áll. Ezek a hivatkozások (láb- vagy végjegyzetek) a jelöltnek azt a képességét bizonyítják, hogy tudományterületének közösségét ismeri, becsüli és bírálja. A hivatkozás a kutatás folyamatosságát bizonyítja. Minden tisztességes új munka a korábban felhalmozott ismeretre épít. Ebből a munkából következtet a közösség a jelölt jellemére. Gyümölcséről ismeritek meg a fát – ahogyan a hegyi beszéd tanítja.

A jelenlegi államfő doktori disszertációjából azonban hiányoznak a hivatkozások. Nincs láb- és végjegyzet. Abban a rezervátumban, amelyben a jelölt halászott, nem járt előtte senki. A disszertáció egyik elfogadója, Kertész István dr., ókortörténész azt állítja, hogy ez alaki kérdés, s hogy ő a Testnevelési Főiskolát, illetve Egyetemet megkérdezte, rendjén van-e ez így, s azt a választ kapta: rendjén.

A szakmája szerint ez nincs rendjén. Kilencszáz esztendeje osztanak doktorátust Európában, az elvárásoknak volt idejük kialakulni. Ha egy felsőoktatási intézmény más szokásrendet vezet be, mint az európai hagyomány által elfogadott tartalmi és formai követelmény, akkor – ugyanúgy, mint a hadseregben – szembe kell szállni a paranccsal. Az ókori olimpiákkal is foglalkozó Kertész honlapján megtalálhatók azok az olimpikonok, akiket ő koszorúzott a doktorátus babérjaival. A lista hosszabb, mint Kertész publikációs jegyzéke. Holott csak a fontosabb dicsőségek felsorolására került itt sor. „1992-ben bírálóként és vizsgáztatóként részt vettem a kétszeres olimpiai bajnok, MOB-elnök, Schmitt Pál sikeres doktori eljárásában.”

A dolgozat bírálói és vizsgáztatói most arra hivatkoznak, hogy jelezték kifogásaikat. Például azt, hogy kinyomtatás esetén a helyesírási hibákat jó lenne kijavítani. Előtte nem kellett volna? Hogy például az általuk doktori fokozatra ajánlott jelölt később államelnökként se tegye nevetségessé a hivatalt alapvető helyesírási hibákkal?

Nem titok, hogy a két bíráló, Takács Ferenc és Kertész István az időtt volt tagja a Magyar Olimpiai Bizottság által létrehozott Olimpiai Akadémiai Tanácsnak, amikor Schmitt Pál 1985-től 1990-ig a MOA, 1990 és 2010 között a MOB elnöke volt.

A Testnevelési Egyetem immár a Semmelweis Orvostudományi Egyetem részeként jelezte, hogy az eljárásban nem volt hiba, a dolgozat megfelelt az akkori követelményeknek. Ez persze gyászos mentegetőzés. Nem felelhetett meg, csak akkor, ha a Testnevelési Egyetem több esetben is felmentést adott minden kutatáson alapuló s önálló dolgozat alaki és tartalmi követelménye alól. Ebben az esetben valamennyi Kertész István által jegyzett dolgozat áttekintésre vár, így Kőbán Rita, Horváth Csaba, Rózsa Norbert sportolók doktorátusa. Ugyanúgy, ahogyan a plágiumon kapott német védelmi miniszter egyetemén is újra elővették a hasonló tárgyban írott dolgozatokat.

Miért kell egyáltalán egy élsportolónak a doktorátus? A doktorátust nem a magunk csillapíthatatlan étvágyára, hanem édesanyánk kérésére szereztük meg, nyilatkozta az államfő. Édesanyánknak áldoztuk be integritásunkat? Egy ebül szerzett címmel és ranggal írtunk alá temérdek törvényt, elsők között azt, amelyik a köztársasági elnökök javadalmazásáról intézkedik?

Fel sem említem, hogy egy kutató a HVG-nek eljuttatott és kellően dokumentált iratban plágiummal vádolta az államelnököt, aki javarészt egy bolgár sporttörténész francia szövegét másolta vagy másoltatta át disszertáció gyanánt. Ez felesleges volt. Bírálói ugyanis a szöveggel szemben nem támasztottak valós igényt. Nem vették észre, hogy a magyar szöveg kissé franciásan hangzik. Az egyik bíráló, dr. Takács a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemen szakosodott filozófussá, s lett sporttörténész. Doktorátusra vezette Aján Tamás és Schmitt Pál jelölteket. A szorgos bírálók világrekordot döntöttek. Íme, a földgolyóbis első doktori dolgozata, amelyet a legmagasabb jeggyel, summa cum laude láttak el, s benne a helyesírási hibák kijavítását ajánlották. A „laude” szó persze erényt is jelent: a legmagasabb tisztességgel.

A Testnevelési Egyetem dékánjának igaza van. Nem volt eljárási hiba. A jelöltnek tálcán kínálták a magas elismerést, s ő elfogadta, abban a biztos tudatban, hogy ez neki jár. Ha plágiumot követett el, annak büntetőjogi hatálya már elévült. Az egyetem leakaszthatná az „egyetem” táblát, ha elismerné, hogy megsértette az egyik legszentebb európai hagyományt, a tudományos erkölcsöt és tisztességet. Az egyetem könyvtára nem engedte a diszszertáció másolását a szerzői jogokra tekintettel. Holott az lenne a kötelességük – ha a doktorátust adók jelentése igaz –, hogy a nagy jelentőségű munkát elektronikusan közzétegyék. A szerzői jog védelme a kutatást, sőt annak tudományos célra történő másolását nem tiltja, csak a közzétételét. Elméletileg egyébként érdekes kérdés: milyen szerzői jog védi azt a dolgozatot, amelyet zömében plagizáltak?

Az államelnöknek ezért nem kell lemondania. Senkinek sem kell lemondania, business as usual, tatarozás alatt az üzem működik. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tanuló több ezer külföldi diák meghatódva nézi majd, amidőn jelen évadát bezárja a rektor, talpig rókaprémben, ott lesznek a doktori tanács tagjai, méltóságos orvosprofesszorok meg a címzetes egyetemi tanár, kisdoktor Schmitt. Gúlában a kiosztandó doktorátusok. Vigyünk haza egy képet kedves alma materünkről New Yorkba, Londonba, Berlinbe, Bécsbe, Tokióba. Hungarikum.

A Föld pedig – Giordano Bruno máglyahalála, Galilei bizonyítékai ellenére – lapos. Csak Semmelweis nagy találmányát kell átalakítani: kéz kezet mos.

Schmitt Pál a kamerák előtt aláírja az alaptörvényt: