Család vagy párkapcsolat? – Hogyan értelmezik Magyarországon Ferenc pápa szavait?

Ferenc pápa egy dokumenumfilmben azt mondta, a melegeknek ugyanúgy joguk van családban élni, mint a heteroszexuálisoknak. A kijelentések különösen súlyosnak hathatnak a magyar nyilvánosság számára, ahol az utóbbi időben a Pride és a „Meseország mindenkinek” miatt homofób akciók borzolták a kedélyeket, ráadásul egyre több kormányzati nyilatkozatban jelent meg a gyermekvédelemnek álcázott melegellenesség, például amikor Orbán Viktor azt üzente, hogy „hagyják békén a gyerekeinket”.

A kormánypártoktól azonban eddig a pápa konkrét szavaival kapcsolatban nem lehetett hallani hivatalos állásfoglalást, csupán Gulyás Gergely érintette szőr mentén a témát múlt heti sajtótájékoztatóján. Ez a hallgatás önmagában elég érdekes, hiszen itt egy keresztény kurzust folytató pártcsalád egyik központi témájába vágó kijelentésről van szó, amelyet a katolikus egyház első számú méltósága tett.

Megkérdeztük őket: a Fidesz sajtóosztálya nevében, valamint a KDNP-től Nacsa Lőrinc országgyűlési képviselő aláírásával szinte betűről betűre megegyező nyilatkozatokat kaptunk. Mindkét válaszoló előbb hitet tett az Alaptörvény kizáróan heteroszexuális családmeghatározása mellett, majd azt írták:

„Magyarországon rendezett és tiszta jogi helyzet van; amit Ferenc pápa mondott, az itthon évekkel ezelőtt megvalósult.

Ugyanakkor fontos, hogy a gyermekek is megfelelő védelemben és egészséges fejlődéshez szükséges környezetben részesüljenek. Meggyőződésünk szerint minden gyermeknek joga van egy apához és egy anyához.”

A válasz így kitér az elől, hogy a pápa szavaival ütköztesse a pártok véleményét, de kitűnik, hogy ebben a kérdésben a magyar kormány jelenleg az ellenkezőjét gondolja, mint az egyházfő. Az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolata 2009 óta megengedett Magyarországon, ám ezt árnyalja, hogy az örökbefogadási törvény október eleji szigorítása gyakorlatilag egyedülállónak minősít mindenkit, aki nem házasságban él.

Azt, hogy közéleti szempontból nem az élettársi kapcsolat, hanem a családokra vonatkozó aspektus lehet legalkalmasabb a vitaindításra, Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője is megerősítette. „Igazán újdonság, hogy a pápa már a családokról, illetve a jogi elismerésről beszél a melegekkel kapcsolatban. Azzal kapcsolatban viszont, hogy a szentatya szavai mennyire bírnak hatással a magyar államra, szkeptikus vagyok: hiszen láttuk tőlük, hogy a pápa a hajléktalanok, nincstelenek melletti kiállásával szemben ők hogyan viszonyultak ahhoz a társadalmi réteghez.”

A kormánypártok távolságtartása az ügyben viszont annyiban érthető, hogy a pápai kijelentés körül zajlik egy alapvető értelmezési vita is. Beer Miklós nyugalmazott váci püspök szerint például a szentatya igazából nem is úgy értette a családokról szóló részt. „Nagyon fontos megjegyezni, hogy a pápa különbséget tesz a kétnemű életkapcsolat között (ezt nevezzük családnak) és az egynemű között, ami csupán párkapcsolat – mondta lapunknak. – Ez azt jelenti, hogy a társadalom családjából nem szabad, hogy kirekesszük őket. És ez vonatkozik az egyházi közösségeink családjára is. Egy templomi közösség ne zárja ki a melegeket a közös imádságból, vagy az ünnepeken való részvételről. Ilyen értelemben mondja, hogy joguk van családban élniük.”

Akárhogy is értelmezzük a pápa családokra vonatkozó szavait, azokat nem foghatjuk fel az egyház hivatalos állásfoglalásának. Az I. Vatikáni Zsinaton lefektetett szabályok szerint az úgynevezett pápai tévedhetetlenség fogalma nem terjed ki az egyházfő napi szinten történő véleménynyilvánításaira, az csak a hivatalos, Vatikánon keresztül kiadott pápai dokumentumokra érvényes.

„Az egyházunk álláspontja továbbra is az, hogy a gyerekek szempontjából az örökbefogadásnál nem ideális, ha melegpárokhoz kerülnek.

Viszont ha már alapból egy ilyen pár nevel gyereket, el kell fogadni azt is – mondta Beer. – Ez a megkülönböztetés szempontja, amit a »jezsuita örökségként« szoktunk emlegetni. Azt jelenti, hogy vannak elvek, de amikor egy konkrét élethelyzetről kell véleményt mondanunk, ott soha nem lehet egy az egyben az általános elvet alkalmazni.”

Az viszont, hogy a pápa szavai az ügyben nem tekinthetőek szabályalkotónak, nem jelenti azt, hogy az egyházfő saját hatáskörében tett véleménynyilvánításai ne lennének fontosak a katolikus világnak. „A pápának még egy saját véleményét kifejező kijelentése is súlyos – mondta lapunknak Geréby György, a CEU vallástörténész-professzora. – Történelmi példa is akad arra, hogy a pápák magánvéleményüket hivatalos minőségben is érvényesíteni tudják: XXII. János pápa például teológiai véleménye alapján hívta össze a II. Vatikáni Zsinatot, ahol pedig már egyházjogi döntések születtek. Ferenc pápa esetében egyelőre viszont nem tudom megjósolni, hogy ez megtörténhet-e. Nyilván a világ a nem hagyományosnak mondható párkapcsolatok egyre nagyobb elfogadása felé halad, így előbb-utóbb ezeket az ügyeket az egyházon belül is rendezni kell.”

Sokan akadnak az egyházon belül is, akik ebben reménykednek. A Keresztények a Melegekért egyesület közleményében örömmel üdvözölte a pápa nyilatkozatát: „Az egyházak vezetői tudnak nagy változást hozni az elfogadás képviseletével, és ebben kiemelt jelentőségű, amit Ferenc pápa most nyilatkozott. A kérdés jelenlegi elhallgatásával minden egyház vezetése saját LMBT+ híveit szolgáltatja ki a társadalmunkban jelen lévő homofób és erőszakos tendenciáknak. Keresztényként sérülékeny, veszélyben lévő testvéreink cserben hagyása biztosan nem lehet célunk.”

„Magyarországon jóval kevéssé ismert tény, de a katolikus és protestáns teológiának is van olyan progresszív ága, amely Isten szemében értékesnek, kedvesnek tartja két azonos nemű hívő elkötelezett, monogám párkapcsolatát.

Ezek rendre nem szerepelnek a közbeszédben, pedig számos nyugati keresztény egyház, mielőtt bármit változtatott volna az azonos nemű kapcsolatokhoz való hozzáállásán, alaposan tanulmányozta a teológiai és vallástudományi érveket és ellenérveket is ezzel kapcsolatban, és rendre komoly teológiai megalapozottságú állásfoglalásokkal támasztották alá bármilyen attitűdváltást” – írták.

Ez az attitűdváltás pedig Magyarországon is kezd megjelenni. Perintfalvi Rita, a Magyar Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke szerint „habár mi sajnos még nem tartunk ott, mint például Németország, a kisebb egyházakban itt is egyre inkább téma a melegek elfogadása, a nagyobbak közül pedig talán az evangélikusoknál nő leginkább a nyitásra való vágy”.

Arról, hogy a kormánypártok soraiból jövő egyre több homofób kinyilatkoztatás mennyire üthet vissza politikailag egy ilyen változó, egyre elfogadóbb környezetben, azt mondta: „Elhibázott lépés lenne, ha a jelenlegi kormánypártok felerősítenék ezt a hozzáállást. Magyarország nem Lengyelország: itt is van félelem az LMBTQ-emberekkel szemben, de közel sem vagyunk egy merev, fundamentalista nemzet. Ez egy szekuláris társadalom; még a hívőknek is egy egészen kis százaléka jár templomba. Nem gondolom, hogy ezt a fajta gyűlöletkeltést ki lehetne használni politikai tőkeként. Ha ők ebbe beleállnak, hibát fognak elkövetni, és nem érnek el mást, mint hogy kevesebben fogják valódi otthonnak érezni ezt az országot.”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciából kérdéseinkre azt válaszolták, hogy még nem látták a pápa megszólalását tartalmazó dokumentumfilmet, ezért nem is nyilatkoznának róla.

Javasolták, hogy forduljunk a Szentszék vatikáni sajtóosztályához.

A cikk eredetileg a 168 óra hetilap 2020. október 28-i számában jelent meg.