Botka beleáll

– Megkapta az ajánlásokat a választmányi elnöki posztra? A múlt év végén azt mondta nekünk, reméli, kap jelölést.

– Most zajlanak a jelölések. De látom, bíznak bennem, sőt elvárják tőlem, hogy a következő időszak munkájában részt vegyek.

– Vagyis?

– Ha a szocialista párt meggyőző többsége arra kér, hogy folytassam a munkát, akkor vállalom a feladatot.

– Sokan azt jósolták, kihátrál, megelégszik a szegedi polgármesteri szereppel.

– Lehet, hogy létezik ezt célzó politikai stratégia, de nem hiszem, hogy ez az MSZP és a kormányváltás érdeke lenne. A választói vélemény számomra sokkal fontosabb, és úgy érzem, elbizonytalanítaná a kormányváltást akarókat, ha nem vállalnék országos feladatot. Érzem a felelősségemet, aktívan részt akarok venni abban, hogy a szocialista párt 2018-ban kormányképes alternatívát tudjon felmutatni. A módosított alapszabály szerint a választmány dönt majd az előválasztásról, a jelöltek kiválasztásáról, a szövetségkötésről, a miniszterelnök-jelöltről és a választási programról.

– Kockázatos a játszma, ugyanis Hiller István volt pártelnökkel mérkőzik meg a posztért. Ha két első osztályú szocialista játékos akar középcsatár lenni, az egyikük biztos presztízsveszteséget szenved.

– Nem én idéztem elő ezt a helyzetet, nem is igazán értem a logikáját. De azt senki nem állíthatja rólam, hogy ne vállaltam volna a harcot: mindig az első vonalban küzdöttem.

– 2007-ben sem vállalt országos párttisztséget.

– Akkor más volt a helyzet. Az igazi küzdelmet nem is a párton belül kell vívnunk. Amiben tényleg rossz vagyok és nem is akarok jó lenni, az a párton belüli öncélú csatározás.

– A legutóbbi választmányi ülésről kiszivárgott, hogy állítólag Hiller Istvánra és Harangozó Tamásra célozva úgy fogalmazott: „egy szegedi mondás szerint ingyen senki nem lehet ennyire hülye”. Hiller hónapokkal a tisztújítás előtt közölte, megpályázza az ön székét. Harangozó meg jelezte: ha őt választják meg pártelnöknek, Botka lesz a kormányfőjelölt. Dühös volt, hogy már az elején kényszerpályára akarják állítani?

– Nem erről szólt az a mondat. Arra céloztam, hogy a választókat nem az foglalkoztatja, kiből lesz elnök vagy alelnök, hanem az, létezik-e olyan alternatíva, amely képes a Fidesz utáni korszakban kormányozni. Egy tisztújításnak akkor van értelme, ha valódi politikai alternatívák képviselői csatáznak. Megjegyzem: ilyet most nem látok. Nehéz megmondani, a jelöltek programjai között mi a különbség.

– Tehát rossz a merítés? Pedig egyik jelölt balosabb, a másik liberálisabb vagy nyitottabb MSZP-t akar.

– Jók ezek a színek a pártban. Az MSZP erejének látom, hogy a 15 fős elnökségbe negyven-ötven ember is jelölteti magát. De önmagát profinak tartó politikusnak figyelnie kell arra, hogy a Fidesz milyen eszközökkel operál azért, hogy megnehezítse az alternatívaépítést az ellenzékben.

– Például Orbán megdicsérte Hillert: nemzeti érzelműnek tartotta.

– A választmányi ülésen semmilyen személyeskedés nem hangzott el. Van két évünk, hogy elhitessük magunkról: kormányképesek vagyunk. Annál inkább fogok a szocialista pártban szerepet vállalni, minél erősebben érződik ez a szemlélet, hogy nem a túlélésre kell játszani, mert 2018-ban legyőzhető a Fidesz. Ha egyesek egzisztenciális okokból cselekszenek, azért akarnak párttisztséget, hogy a következő ciklus szocialista frakciójában helyük lehessen, ha füstös szobákban dőlnek el a jelöltlisták, ha egyesek csak azért lemondanak a 2018-as győzelemről, hogy ők majd 2022-ben visszatérhessenek, akkor nincs értelme.

– Mit jelent az, hogy „annál inkább fog szerepet vállalni”? Távolabb néz a választmányi elnöki posztnál, és pártelnök akar lenni? Vagy ennél is messzebbre tervez: az ellenzéki miniszterelnök-jelöltségre gyúr?

– A mostani tisztújítás tétje: az MSZP-ben megteremtődik-e a politikai, szervezeti, személyi feltétele annak, hogy győztes stratégát tudjon kialakítani a párt. Abban segíthetek, hogy tudom, mi kell a győzelemhez. Mondják: vezetőhiány van a baloldalon. De egy csapatot csak akkor lehet vezetni, ha az egy irányba húz, és a politikai stratégiában egyezség van. Hét választást nyertem Szegeden, frontharcos voltam mindvégig. Ezt megszoktam. De azt nem, hogy attól kelljen félnem, hátba szúrnak.

– Tehát ha a feltételek adottak lesznek, akkor nem elégszik meg a választmányi elnöki poszttal?

– Feltehetően elvállalnám a helyettes sportállamtitkári pozíciót.

– Komolyan kérdeztem.

– Miniszterelnök-jelölti feladatra nem bejelentkezni kell. Hiszem, hogy a legerősebb aspiránsnak kell majd indulnia a választáson. 2016 tavaszán még nem lehet megmondani, két év múlva ki lesz erre a legalkalmasabb. Azért fogok dolgozni, hogy jövőre valódi tétje legyen annak, hogy az Orbán elleni világ kit választ kormányfőjelöltnek.

– Nehéz önnel, nagyon óvatosan fogalmaz.

– Értse meg, fontos, hogy ki lesz a kihívó, de nemcsak miniszterelnök-jelöltről szavaznak az emberek, hanem a 106 egyéni képviselő-aspiránsról. Az elmúlt két év időközi választásai azt mutatják, nagy jelentősége van annak, melyik jelöltről hiszik el, hogy képes a fideszes ellenfelet legyőzni. Újpesten, Veszprémben, Salgótarjánban a mi jelöltünkről hitték el, Tapolcán a Jobbik indulójáról. Üzenem a demokratikus ellenzéki oldalnak: felesleges az árnyékbokszolás. Ha összeadnánk valamennyi emberünket, most akkor sem tudnánk a győzelemre legesélyesebb jelölti listát összeállítani. Nagyobb merítésre van szükség: új, civil, szakmai indulókra. Ebben segíthet az előválasztás rendszere: az adott körzetben az induljon, akinek nagyobb az esélye.

– Elszánt lenne? Eddig sokan nem látták annak.

– Azért vagyok elszánt, mert látom, hogy a Fidesz megbukott. De hatalomban maradhat, ha képes megakadályozni, hogy egy vállalható, kormányképes alternatíva jelenjen meg. Az én felelősségem is, hogy ez ne történjen meg. A választópolgárokkal szemben nem tehetem meg, hogy a kényelmes utat választom.

– Nem áll túl jól az MSZP szénája. Egészen mostanáig nem nőtt a támogatottságuk. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint talán Nyakó István és a kopaszok népszavazási csörtéje hozott néhány százalékot a pártnak.

– Már hat éve vagyunk ellenzékben. Évente sokszor hallom: az MSZP-nek mindjárt vége, ehhez képest még mindig itt vagyunk. Ha nemcsak a magyar társadalom elégedetlenségét látnánk, hanem a választók felismernék bennünk azt az erőt, ami változást tudna hozni, sokkal gyorsabb lenne a népszerűség-növekedésünk. Ennek egyik feltétele lesz a tisztújító kongresszusunk.

– Hogyan lépnek fel Orbánék ellen, ha már Dunaújvárosban sem tudtak dűlőre jutni Gyurcsányékkal? A városban most az MSZP és a DK jelöltje egymás ellen indul az időközi választásokon. Pedig egyetlen ellenzéki jelöltnek most nagy lenne az esélye, hiszen a Fidesz korábbi képviselője gyilkossági ügybe keveredett, ezért mondott le posztjáról.

– Az MSZP három választást nyerő jelöltet, a DK egyszer már vesztő aspiránst indít. Közvélemény-kutatást is tartottak, hogy kit támogatnak az emberek. Engem nem az érdekel, hogy szoci vagy gyurcsányista indul-e, hanem az, kinek van győzelmi esélye. Összefogás kell, de másképpen, mint korábban: nem autóstérképpel körzetükben rohangáló jelöltekre van szükség, hanem olyanokra, akiket ismernek az emberek és népszerűek a településükön. Gyurcsány Ferenc esélyt sem adott arra, hogy az ügyet megtárgyaljuk, azonnal bejelentette, ki lesz a jelölt. Igazságtalan, ha mindig mindenért a szocialista pártot teszik felelőssé. A 2014-es budapesti választásokon az Együtt meg a DK belekényszerítettek minket egy eleve vesztes megállapodásba, ráadásul a nyakunkba ültettek egy olyan főpolgármester-jelöltet, akinek a kampánya közröhejbe fulladt. Pedig akár nyerhettünk volna is. Meg kellene érteni, nem elég azt kiabálni, hogy én demokrata vagyok, miközben a győzelemvágynál sokkal erősebb a túlélésé, és inkább 2022-re koncentrálnak. Ha ez így marad, engem inkább csak Szegeden keressenek!

– A múlt év végén Kubatov Gábor azt üzente: a szegedieknek meg kell ismerniük a valódi Botka Lászlót. Azóta írtak a szüleitől ajándékba kapott pesti lakásról, hogy Martin Schulzcal megegyezett volna a migránsok befogadásáról.

– A szándékuk az, hogy elvegyék a kedvemet a politizálástól. Ám az embert húsz év megkeményíti...

– De mi van a két lakással, amelyek a Fidesz szerint együtt százmilliót érnek?

– Édesapám azt mondta erre, harmadáron vihetik. A Fejér-megyei botrányok idején kezdték el firtatni, hogy az én hetvenéves szüleimnek miképp lehet pesti lakásuk. Becsületes úton. A Fideszre viszont ráégett a korrupt politika. Már nem védik a védhetetlent, most arra törekednek, hogy azt mondhassák: rendben, mi lopunk, de mindenki ilyen. Ez persze hazugság. Ráadásul hogyan gondolhatja bárki komolyan, hogy Szeged különmegállapodást tudna kötni külföldiek letelepedéséről? Abban bízom, hogy hasonló támadások idején a baloldali politikai közösség szolidáris lesz. A Fidesznek ez a stratégiája: nem vitatkozik, megsemmisít. Így hát vagy beleállunk a küzdelembe, vagy vége mindannyiunknak.