Börtönország

A Bebukottak annak idején a Balázs Béla Stúdióban készült. „Folytatása”, a Káin gyermekei most nem kapott állami támogatást a honi filmalaptól. A magyar–francia koprodukció anyagi hátteréhez jelentősen hozzájárult az ARTE France, a CNC (francia állami filmalap) és az HBO Europe. Hazai gyártója egy kis filmes cég, a Campfilm. Itt találkoztunk Gerő Marcellel és Monory Mész Andrással.

Vajon miért nem András folytatta régi filmjét?

– Miután a Bebukottakat itthon betiltották, esélyünk sem volt arra, hogy visszamehessünk Tökölre forgatni, vagy egyáltalán bármilyen információhoz jussunk. A hatóságok úgy gondolták, átvertük őket a filmmel.

Monory Mész eredetileg tizenhét éves fiatalokról akart riportokat csinálni. Különböző réteghez, szubkultúrához tartozó kamaszokat beszéltettek volna arról, milyennek képzelik a jövőjüket. Szerettek volna egy hosszú börtönbüntetését töltő fiatalkorú elítéltet is megszólaltatni. Ehhez kértek forgatási engedélyt a tököli börtönben. Fiatalkorú gyilkos fiúk között keresték az alkalmas riportalanyt. Mihancsik Zsófiával közösen készített interjúikból azonban elképesztő tragikus sorsok tárultak fel. Úgy döntöttek: inkább a „bebukott” gyerekekről forgatnak tovább.

A srácok őszintén beszéltek bűncselekményeikről, a rács mögötti világ borzalmairól. A dühöngőről, ahová meztelenül, leláncolva zárják be őket. Azt is megmutatták, milyen durva beavatási szertartások várják az új cellatársakat. Két lehetőség közül választhattak: „csicskák” lesznek, vagy „köcsögök”. A szexuális erőszak mindennapos volt a zárkákban. Mindez sejthetően az őrök hallgatólagos tudtával történt.

A börtönparancsnokság nem ellenőrizte, mit vettek videóra. Akkoriban a filmeket kötelező volt bemutatni a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságának. Ám ez is kimaradt, mivel a Bebukottakat rögtön meghívták a torinói nemzetközi filmfesztiválra, ahol elnyerte a legjobb külföldi film díját.

A sikerről a honi lapok is beszámoltak. A hatóságok pedig észbe kaptak, látni akarták, voltaképp miről is szól a kitüntetett magyar alkotás.

– A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán tartották a belső vetítést. Minket is odarendeltek. Az első sorokban az illetékes tábornokok ültek. Miután lement a film, döbbent csend volt a teremben. Majd kitört a botrány, nem értették, hogyan kerülhetett ki ez külföldre. Dermesztő élmény volt, nem tudhattuk, milyen következményei lesznek. De végül nem ért minket semmilyen retorzió. A Bebukottakat viszont azonnal betiltották – emlékezik András.

Azt mondja, nem voltak ők sem hősök, sem forradalmárok. „Balázsbélások” voltak, tették a dolgukat.

A kópiák amúgy szamizdatként terjedtek. A „láthatatlan mű” a korszak kultuszfilmje lett. A rendszerváltás után egyszer éjszaka leadták a köztévében. Moziba sosem került.

Monory Mész csak harminc évvel később értesült fiatal kollégáitól, hogy a Bebukottaknak a tököli börtönben is komoly következményei lettek.

– Amikor kerestük az egykori szereplőket, hallottuk: a Bebukottak miatt az akkori börtönparancsnokot és helyettesét leváltották – jegyzi meg Gerő Marcell.

A Káin gyermekei is a véletlenek eredménye. Marcell első nagy játékfilmjére készült, börtöntémájú fikciós mozit tervezett. Valaki javasolta, nézze meg a Bebukottakat. A régi felvételek szinte sokkolták a rendezőt. A film drámai ereje évtizedek alatt sem kopott meg.

Marcellék elhatározták, a játékfilm helyett inkább felkutatják a Bebukottak főhőseit. Mi lesz a sorsuk azoknak, akik gyerekkorukban súlyos bűnt követtek el? Van-e feloldozás számukra? Kapnak-e esélyt az újrakezdéshez?

László Sára, a film producere, Marcell állandó alkotótársa hívta föl Andrást, hogy ők megkeresnék a Bebukottak szereplőit. Andrásnak nem volt ellenvetése, mondta, segít is. Csakhogy már az elítélt fiúk neveire sem emlékezett senki. A tököli börtönben sem maradtak róluk dokumentumok. A „bebukottak” nyomtalanul eltűntek. Marcellék magánnyomozókat is fogadtak volna, de a kilátástalannak tűnő hosszú kutatást senki sem vállalta. Így a filmesek maguk láttak munkához. Apró nyomokon elindulva két év alatt végül három szereplőt sikerült megtalálniuk. Róluk szól a Káin gyermekei.

A „bebukott” kamaszok ma elgyötört arcú, öregedő férfiak. A társadalom perifériájára jutottak. A Káin gyermekeiben olyan részletek is kiderülnek a gyilkosságokról, amelyeket korábban a börtönben nem mondtak el a fiúk.

Pál tizenöt esztendősen megölte az apját; tizenhárom évet kapott érte. Miskolcon éltek, apja gyakran enni sem adott Palinak. Egyszer meggyanúsította Palit, hogy ellopta a családi ékszereket, majd feljelentette saját fiát. Pali fél évre a tököli fiatalkorúak börtönébe került. A szabadulást követően a viszonyuk tovább romlott. Amikor apja arra készült, hogy kidobja Palit a házból, a fiú rá akart ijeszteni egy átalakított légpuskával, amelyet otthon tartottak. A lövedék azonban halántékon találta az apját, aki azonnal meghalt.

Zsolt tizenéves korában otthagyta a szakmunkásképzőt, Ózdon élt az édesanyjával. Az asszony varrónő volt, a környék kurvája is, aki a fiatal fiúk „beavatását” is vállalta. Zsolt megkéselte az egyik haverját, aki a szeme láttára akarta megerőszakolni az anyját.

Gabesz kisebb bűncselekmények miatt került Aszódra, ahonnan többször megszökött. Egy alkalommal a nevelőtanára lakására ment fel, vele akart visszatérni az intézetbe, hogy ne kapjon nagyobb büntetést. Gabesz azt mondta, a tanár molesztálni kezdte, s amikor ő ellenkezett, brutálisan megverte a tanár. A fiú kést ragadott, és leszúrta a nevelőjét.

A ’85-ös börtönfilmben a fiúk arról is beszéltek, hogyan képzelik el a jövőjüket. Gabesz azt mondta, ha találna egy nőt, aki elfogadná őt a múltjával együtt, boldoggá tenné. Két gyermeket szeretne. A férfit most Pécsett találták meg a filmesek. Hajléktalan, guberáló. Lett ugyan egy élettársa, kisfiuk született, de a gyámügy elvette tőlük a gyereket. A férfi visszakerült a börtönbe, barátnője máshoz ment férjhez.

Az apagyilkos Palinak is születtek gyerekei, de a felesége elhagyta őt. A férfi ma egy kis borsodi faluban él nyomorogva az anyjával. Ott forgatott róluk a filmes stáb. A harmadik „bebukottal”, Zsolttal, a debreceni pszichiátrián találkozhattak. Az osztály egyik elkülönített szobájában forgathattak. A megbélyegzettségből Zsolt sem tudott kitörni. Ha talált is munkát, a rendőrök utánamentek, bűne sehol nem maradhatott titokban.

A börtönök zárt, hierarchikus rendszerét ők jobban értik és ismerik. A rácsokon túli szabad világban elveszettek. Egyetlen kétségbeesett pillanat következményeit életük végéig kell hordozniuk Káin gyermekeinek. „Mit tudtok ti arról, mit kell nekem cipelni?”– néz sírva a kamerába a pécsi hajléktalan. A debreceni pszichiátrián Zsolt azt mondja: „Amit demokráciának mondunk, igazából a 21. század rabszolgatartása. Ha nincs semmid, kilöknek a perifériára, mintha nem is lennél állampolgár. Tehetetlen vagy, nem tudsz változtatni a helyzeten.”

A Bebukottak egy börtönország metaforája volt a Kádár-rendszerben. A Káin gyermekei a kiúttalanságról és a reménytelenségről üzen. A film azzal is szembesít: mi tettük ilyenné ezt az országot, és a felelősségünk alól nincs felmentés.