Bicepszdemokrácia

KRUG EMÍLIA és PUNGOR ANDRÁS írása

A népszavazás veszélyes fegyver

A rendszerváltó négyigenes népszavazás 58 százalékos részvételi arányát eddig nem haladta meg egyetlen referendum sem. (Akkor azt kérdezték a néptől, hogy kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről, elszámoljon-e az MSZP a vagyonával, feloszlassák-e a munkásőrséget, illetve hogy csak az országgyűlési választások után legyen-e államfőválasztás.) Később a köztársasági elnök közvetlen választásáról szóló 1990-es voksoláson 13,98, a NATO-csatlakozás miatt kiírt 1997-es szavazáson 49,24, az uniós csatlakozásért megrendezett referendumon 45,62 százalékos volt a részvétel.

Ám a viszonylagosan alacsony részvétel nem okozott gondot, a népszavazások eredményesek lettek, ugyanis menet közben változtak a szabályok. A Horn-kormány, félve attól, hogy a NATO-ról szóló voksolás eredménytelen lesz, törvényt módosított: eszerint a több mint nyolcmillió választópolgár felének részvétele helyett elegendő lett a szavazásra jogosultak negyedének egybehangzó voksa is. Ekkora mozgósítás már nem volt embert próbáló feladat a nagy pártok számára, ám még mindig bizonytalan volt, vajon kétmillió ember a szavazófülkékben azonos voksot ad-e le.

A kilencvenes években tucatnyi kezdeményezés indult, ám egyik sem jutott el oda, hogy a felvetett kérdésekben ki is írják a népszavazást. A 2004. december 5-i, a kórház-privatizációról és a külhoni magyarok hazai állampolgárságáról szóló népszavazás eredménytelen volt, azon csak a választópolgárok 37,49 százaléka vett részt. Eredményes lett viszont a 2008. márciusi népszavazás, amelyet a tandíj és a vizitdíj eltörléséért indított a Fidesz: 50,4 százalékos részvétel mellett mindkét kérdésre nyolcvan százalék felett volt a díjak megszüntetése mellett voksolók aránya.

A szavazás előtt néhány hónappal Tölgyessy Péter politológus azt írta az Index.hu-n megjelent cikkében: „Már a régi görögök is tudták, a népszavazás veszélyes fegyver. A referendum eredményét a kérdésfeltevés nagyban meghatározza. A váltig a nép akaratára hivatkozó vezetők Napóleontól Szaddám Huszeinig sokszor hivatkoztak az emberek tagolatlan egyetértésére. A modern Európában inkább csak Svájc évszázados népszavazási gyakorlata tekinthető igazán meggyőzőnek, ahol községi, kantonális és szövetségi referendumok százain edződött, kiegyensúlyozott társadalomban élő polgárok döntenek. Viszont a legrégibb és a legviszontagságosabb képviseleti demokrácia, Nagy-Britannia és Németország ugyancsak ódzkodik az országos referendum intézményétől. A fiatal tömegdemokráciákban a népszavazásos technikák rendszerint a közéleti viták további leegyszerűsítésére és nem megegyezéses megoldására ösztönöznek.”

Feltehetően ezért módosította a Fidesz-kormány pár éve a népszavazással kapcsolatos szabályokat és szüntette meg a véleménynyilvánító népszavazás és a népi kezdeményezés intézményét is. „Visszaszigorították” az eredményességi szabályokat: a referendum most csak akkor érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele – vagyis mintegy négymillió ember – érvényesen szavaz. Eredményes pedig akkor lesz, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ ad.

2010 májusa és 2013 szeptembere között az Országos Választási Bizottság a népszavazási kezdeményezések hitelesítését 93 százalékban megtagadta. 2013. szeptember 30. után, az NVB létrejöttét követően 116 esetből 116 esetben a testület megtagadta a hitelesítést. Az újabb törvénymódosítást követőn, 2014 januárja után az NVB által elbírált kezdeményezések közül a kérdések 89,3 százalékában tagadta meg a hitelesítést. A nagy port kavaró ügyek közül sem Paks 2.-ről, sem a Liget-projektről, de a budapesti olimpiáról sem lehetett népszavazást tartani.

Mit gondol az ellenzék?

MSZP: A kormány kérdése okafogyott, a parlament elutasította a kvótarendszert. A Fideszben csak el akarják terelni a figyelmet az ország valódi gondjairól. Tóbiás József szerint legyen népszavazás a földügyekről, a vasárnapi zárva tartásról is, mert „ez a nemzeti sorskérdés”.

DK: Az NVI-nél történtek miatt parlamenti bojkottra hívta az ellenzéki pártokat, amíg a szabályozás nem változik meg és a Fidesszel cinkos NVB-tagok le nem mondanak. Bojkottálja a fideszes népszavazást is: érvénytelenné és eredménytelenné akarja tenni.

LMP: A párt szerint a népszavazás a népé és nem a kormányé, felháborítónak tartják, hogy „hülyének nézik az embereket”.

Együtt: A párt „a népi kezdeményezés becsületének védelmére” tüntetést szervezett, és felszólította a Fideszt, hogy ne manipulálja „hazug, figyelemelterelő kampányokkal a magyar társadalmat”, foglalkozzon az egészségügy és az oktatás válságával. Ha lesz népszavazás, az Együtt azt bojkottálni fogja, de a kampányban részt vesz, mert a párt szerint az az unió és az ország viszonyáról fog szólni, s állítják: Orbán végső célja kiléptetni az országot az EU-ból.

– Van engedélyed?
– És neked?
– Én a vasárnapi boltzár miatt hoztam petíciót. Ez meg itt három csapágyas. Nézd meg, ilyet úgyse láttál még!
Mármint ilyen bicepszet.

E röpke párbeszéd zajlott le a 168 Óra tudósítója és az egyik hirtelendemokrata kopasz között múlt kedden a Nemzeti Választási Iroda előterében, amikor a herceghalmi polgármester felesége, Erdősi Lászlóné mellett két tucat tar fejű és Nyakó István is népszavazási kérdést próbált benyújtani.

A többit már tudjuk. A helyszínre érkező rendőröknek „rendőri intézkedésre okot adó körülmény nem jutott a tudomására”, válaszolták az Index kérdésére. Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda (NVI) elnöke szerint „rend volt a Nemzeti Választási Irodában”, és „az, hogy ők kigyúrtak, kopaszok, fehérek vagy nem fehérek, az nem tartozik arra, hogy minden állampolgárnak lehetősége van népszavazást kezdeményezni”. És tényleg, a kigyúrt fiatalemberek is kérdéssel érkeztek, véletlenül épp ugyanazzal, amivel Erdősiné. Rögvest megérkezett a Fidesz reakciója is, miszerint a szocialisták „csak a botránykeltésben érdekeltek”. Vagyis nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbhaladni, a magyar reformok működnek.

A reggeli bicepszmutogatás után este több százan demonstráltak az MSZP röptüntetésén az NVI előtt, s másnapra belehúzott a kabinet is. A kormányülés után maga Orbán Viktor jelentette be: méltatlan, ami történt, ezért változtatni kell a szabályokon. De ha már népszavazás, ők megmutatják, hogy kell ezt csinálni, s a kormány be is nyújtotta a maga kezdeményezését arról: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Persze csak az után, hogy Rogán Antal szíves kérésére egy magánszemély – egész pontosan Csabai József – hasonló témájú kérdését rögvest visszavonta, így biztosítva szabad utat a kormánynak.

Azt, hogy ezt a biciklit is túltolták kissé, egy rövidke vasárnapi MTI-hír jelezte. Eszerint Erdősinéé mellett Nyakó István vasárnapi zárva tartással kapcsolatos kérdését is a Nemzeti Választási Bizottság elé terjeszti Pálffy Ilona.

Az ülés elején még mindenki azt hitte, hogy Nyakóék jönnek ki jól a helyzetből, hiszen Patyi András, az NVB elnöke azt javasolta, tagadják meg Erdősiné kezdeményezésének hitelesítését, mert nem személyesen blokkolt. Felvezetésnek rapid döntés született a kormány kvótaellenes javaslatáról. Semmi izgalom, udvarias érvek. Aztán jött a második felvonás. A szocialisták panaszára megnézték a térfigyelő kamerák felvételét, kicsit kötekedtek, vajon Nyakó miért állt a kopaszok mögé, aztán részben helyt adtak a panaszának. Ahogy Patyi András, a testület vezetője fogalmazott – „az igen rövid hajúak” magatartása a választási eljárás alapelveinek megsértésére alkalmas volt. A választási iroda viszont nem követett el jogsértést. Erdősiné sem. Csak az „igen rövid hajúak”. Akikről nem tudjuk, hogy kik.

És jött a feketeleves. Vajon Erdősiné beadványa vagy Nyakóé előtt legyen szabad az út? A jogi bohózattá váló ülés akkor érte el csúcspontját, amikor a fideszes és a szocialista delegáltak azon kezdtek vitatkozni, hogy mit jelent a „személyes” kifejezés. A szabályok szerint ugyanis csak személyesen lehet egy kezdeményezést leadni, Erdősiné helyett pedig a kísérője érkeztette a beadványt. A fideszes delegáltak szerint a „személyesen” kifejezésbe belefér ez is, hiszen a kérelmező jelen volt a blokkolásnál.

– A vőlegény helyett ezek szerint bárki kimondhatja az igent? Elég, ha a leendő házaspár jelen van? – szúrt vissza a szocialista megbízott.
Végül 7:5 arányban úgy döntöttek, hogy Erdősiné javaslatával minden rendben, hitelesítik. A párhuzamossági moratórium miatt Nyakó kezdeményezését pedig lesöprik az asztalról. A szocik bejelentették: bírósághoz fordulnak. Szerintük színjáték volt az egész.

Elvégre magától értetődő, hogy a szocialista politikus mellett egy kedd reggelen a kopaszok is arra ébrednek, minek az a vasárnapi nyitva tartás. Nyilván puszta véletlen az is, hogy az Erdősinét kísérő Varró Ádám – mint az Index kiderítette – Kubatov Gábor Fidesz-alelnök, FTC-elnök titkárának, Kindlovits Máténak és a Fradi kommunikációs vezetőjének, Simon Bencének volt a középiskolai osztálytársa. Az NVI-nél megjelenő kopaszok némelyike pedig nyilván tévedésből írta Facebook-oldalára, hogy a Fradi Securitynél dolgozik. Miért is lenne itt bármi összefüggés?

Az, hogy a Fidesz a menekültkérdéssel akarja tematizálni a következő időszakot, már a február eleji lillafüredi kihelyezett frakcióülésen kiderült. A VS.hu szerint a népszavazási ötlet a párt február eleji elnökségi ülésén vetődött fel, sokkal komplexebb céllal, mint a figyelemelterelés. A referendum, amelynek témája kedvez a Fidesznek, jó eséllyel ágyaz meg a 2018-as választásnak és kampánynak.

Éppen ezért lepődtek meg sokan a kérdésen, hiszen az számos szakértő szerint több szempontból is Alaptörvény-ellenes. Népszavazást csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdésekről lehet kiírni, miközben a kvótáról az Európai Tanács döntött, ahol a kormány képviseli az országot. Nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről nem lehet népszavazást tartani, ráadásul nem egyértelmű, mire is vonatkozik pontosan a kérdés és milyen kötelezettséget ró az Országgyűlésre. Orbán Viktor vasárnapi évértékelőjében csak annyiban pontosított: a kérdés nem a már elfogadott – de bíróságon megtámadott – uniós döntés ellen szól, hanem a tervezett betelepítési kvóta ellen, amelyet márciusban fog tárgyalni Brüsszel.

Trócsányi László egykori alkotmánybíróként és igazságügyi miniszterként hamar elmagyarázta, hogy a kérdés rendben van, mert az EU-s jog nem számít nemzetközi jognak, hanem a magyar jogrendszer része. A Jobbik is a kormány segítségére sietett egy újonnan beadott Alaptörvény-módosítással, amely szerint akkor is lehessen bevándorlási témában népszavazást tartani, ha az a nemzetközi jogot érinti.

– Az uniós jog valóban nem nemzetközi jog, de az azt létrehozó szerződés nemzetközi jogi szerződésen alapul. Ezt sértjük meg, ha átmegy a kérdés, ha nem fogadjuk el az uniós kötelezettséget – magyarázza Szentpéteri Nagy Richard. Az alkotmányjogász szerint nehéz megjósolni, átmegy-e a népszavazási kérdés a Kúrián, esetleg az Alkotmánybíróságon is, de beszédes, hogy kiáll mellette Trócsányi és Gulyás Gergely is.
S hogy mi a cél?

– A Fidesz állandóan mobilizálni akarja a közvéleményt. Három nappal a népszavazási kérdés benyújtása előtt még arról szóltak a hírek, hogy Orbán is jóváhagyta az uniós csúcson meghozott zárónyilatkozatot, amely szerint „teljes körűen végre kell hajtani az unión belüli áthelyezési folyamatot”. Az ellenzék arról beszélt, hogy a miniszterelnök hazudott, valójában elfogadta a kvótát. Egy nappal a kérdés benyújtása előtt volt a botrány az NVI előtt. Másnap Orbán bejelentette a referendumot, és kiderült, hogy a Jobbik segíti egy Alaptörvény-módosítással. Minden lépés összefügg. Egy biztos, ha lesz népszavazás, olyan mocskos kampányra számíthatunk, amihez képest semmi volt a tavaly tavaszi plakátsorozat. Az állami médiában máris éjjel-nappal vonulnak a menekültek, szó nincs az oktatás és az egészségügy helyzetéről, csak a feszültségkeltés a cél.
Szentpéteri arra is felhívja a figyelmet, hogy a kérdés megfogalmazása miatt ez az első a népszavazások történetében, amelyre a kezdeményező szándékának megfelelően „nem” a „helyes” válasz.

– Ez a nem pedig nem csak a kvótáról szól. Üzenet a nemzetközi közvéleménynek, az uniónak: nem kérünk belőle. Ilyen esetben az ellenzék a bojkottal üzenheti, nem akar részt venni a gyűlöletcirkuszban. Amúgy nem tud jól kijönni a kérdésből. Ki mondana igent a pirézekre ebben az országban?
A VS.hu úgy tudja, a miniszterelnök környezetében egyértelműen a népszavazás érvényességével és eredményességével számolnak (lásd keretes írásunkat), de még azt is jól kommunikálhatónak tartják, ha 40 százalékos részvétel mellett maga a referendum érvénytelen lesz, de a nemek elsöprő többségbe kerülnek. A portál kormányzati forrásai szerint a kampány „kőkemény” lesz. Nem az elvont szuverenitáskérdésre, hanem a személyes érintettségre épít majd. Vagyis jöhetnek „a te családodat, a te gyerekedet is felrobbanthatják a terroristák” típusú, idehaza tuti befutónak számító plakátok, s bónuszként várhatóan a holdudvar (például a Rogán-szomszéd Csetényi Csaba) sem jár rosszul a kommunikációs célokra máris elkülönített majd hárommilliárdnyi közpénzzel.

– A menekültügyi népszavazást törvényesen nem lehet kiírni. Ha mégis kiírják, látva az állami média fáradhatatlan menekültellenes kampányát, meg lennék lepve, ha a humanista álláspont kerülne többségbe egy népszavazáson – mondja lapunknak Majtényi László.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke szerint szinte nincs olyan nap, hogy a Fidesz ne követne el kapitális politikai baklövést, de egészen mostanáig a következmények, hacsak a pedagógustüntetéssel meg nem fordul a széljárás, elmaradtak.

– Azt nem lehet kidumálni, hogy fradisták ország-világ szeme láttára az illetékes közhivatalban (!) nem engedik meg a szocialista politikusnak, hogy a vasárnapi nyitva tartásról szóló népszavazási kérdését időben leadja.
Majtényi szerint a Fidesz ösztönből fél az ilyen referendumoktól, mert emlékszik arra, hogy a 2008-as, önmagában jelentéktelen tárgyú vizitdíjas népszavazás elvesztése után a Gyurcsány-kormány már csak vegetált.

– Ettől függetlenül is kopik és züllik az egész rendszer, amit az is mutat, milyen hazug és jogszerűen befogadhatatlan kérdést adott be a kormány a menekültek ügyében. Alkotmányjogi szempontból nem hitelesíthető, de nem lehetett sok illúziónk azzal kapcsolatban, hogy az NVB hogyan fog dönteni.
Súlyosabb az az érzület, amelyre a kérdés utal: a kormány arra a biológiai alapú viselkedésre épít, amely szerint a történelem előtti kor óta ösztönösen félünk a tőlünk eltérő bőrszínű, fej- vagy szemformájú emberektől, az idegenektől. Minden ember és csoport az idegen elfogadásának képességét egyéni és szociális tanulás útján szerzi meg. De a kormány cinikus módon az ősi félelemre apellál. Az egész népszavazás, ellentétben a jogi szabályokkal, afféle nemzeti konzultációs cucc, nem az Országgyűlés elé tartozó kérdést dönt el, sőt nem is dönt el semmit. Nincs más célja, mint legitimálni a kormányt idehaza és erősíteni a hangját az unióval folytatott vitában.

Az unió áthelyezésekről szóló döntése szerint Magyarországnak 1294 menedékkérőt kellene letelepítenie. „Népszavazást tartani arról, hogy befogadjanak-e 1294 embert, önmagáért beszél, és bizonyítja, hogy ennek a döntésnek ideológiai okai vannak, és nem a források vagy a kapacitás hiánya indokolja” – mondta a Népszabadságnak Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke. Ugyanezzel az érveléssel, elvi alapon utasította el a népszavazás ötletét Angela Merkel is. Másik filmet néznek a Fideszben, hiszen sajtóközleményükben így reagáltak: „A Magyarországot fenyegető uniós kötelező betelepítési kvóta ugyanis nem 1294 bevándorló, hanem egy szegednyi bevándorló betelepítését jelentené és egy automatikus, állandó mechanizmussá tenné a bevándorlók betelepítését, amelynek soha nem lenne vége.” A Fidesz ezek szerint már előre tudja, milyen döntés születik márciusban Brüsszelben a kvóták ügyében.

Egyebekben az unió kivár, az Európai Bizottság szóvivője annyit mondott: megvárják, amíg bővebb felvilágosítást kapnak. Érdekes, hogy a nyugat-európai közhangulatot jól érzékeltető ellenkérdéssel élt azonban Twitter-oldalán a finn pénzügyminiszter politikai tanácsadója: „Mi is tartsunk népszavazást? Egyetért vele, hogy Finnország és mások 22 milliárd eurót fizetnek Magyarországnak strukturális alapokban és 3,45 milliárdot vidékfejlesztésre?” A spanyol belügyminiszter pedig arról beszélt, hogy az unió halálát vonhatja maga után a népszavazások alkalmazásának általánossá válása.

– Önmagában az ellen, hogy valahol népszavazást tartanak, nem lehet senkinek kifogása. Az a gond, hogy a magyar kormány nem akar hozzájárulni a megoldáshoz, inkább belpolitikai céljainak megfelelően fellázítja a magyarokat – mondja lapunknak a magyar származású Piri Kati, a soros uniós elnökséget vivő Hollandia szociáldemokrata uniós képviselője, az Európai Parlament külügyi bizottságának tagja. – Mióta a kormány kerítést húzott fel a déli határokon, nem jönnek a menekültek. Nem értem, Orbán Viktor hogyan tudja mégis megetetni a magyar néppel, hogy ez a legfőbb gond. Hiszen a magyaroknak látniuk kell, hogy egyre szegényebbek, mind nehezebben találnak állást. Még ide Brüsszelbe is eljutnak a hírek a tanárok elégedetlenségéről, a munkanélküliségről.
A képviselő szerint a kvótáról hozott, jogilag szabályos döntést Magyarország nem fogja tudni egy népszavazással blokkolni. Ha viszont a referendum egy jövendőbeli, új mechanizmusról szól, akkor hogyan lehetne szavazni egy olyan javaslatról, ami még nem is létezik?

– Magyarország a szlovákokkal együtt megtámadta a kvótáról szóló döntést az Európai Bíróságon. Még nem beszéltem olyan szakértővel, aki szerint ezt a pert megnyerhetik. Talán azért is lázít Orbán, hogy elmondhassa: az egész nép mögötte áll.
S hogy a képviselő szerint mit kellene lépnie a hazai ellenzéknek?

– Nem bojkottra kell hívni, hanem őszintén elmondani, mit kér az unió a magyaroktól. Nem azt, hogy legyenek tárva-nyitva a kapuk és engedjen be mindenkit. Csak vegyenek részt a megoldásban. Eddig két év alatt kevesebb mint 1300 emberről beszélünk, mintha minden nagyobb város befogadna egy családot. Erről kellene szólnia az ellenzéki kampánynak. Mert a magyarokhoz képest még mindig Görögország szenved többet. Mióta épül a macedón kerítés, egyre többen rekednek ott. És a hazugságokkal ellentétben ott még mindig többségben vannak azok, akik Szíriából, háborús területről menekültek.
Ahogy a képviselő, úgy Nyugat-Európa is okkal tart attól, hogy az orbáni mintát Fico is követheti.

– Rossz látni, ahogy az unió tönkremegy. Csakhogy például Hollandia gazdag országként túléli, ha nincs Schengen, ha nincs együttműködés. De mi lesz a félmilliónyi magyarral, aki Nyugaton él? Hogyan fognak például pénzt hazaküldeni? Azok a szegényebb országok lesznek a legnagyobb vesztesei a közösség szétesésének, amelyek az uniós helyett csupán nemzeti válaszokban gondolkodnak. És ahogy az olasz miniszterelnök, úgy Hollandia is megpendítette már, hogy anyagiakban mérhető ára lesz az uniós megoldások blokkolásának. Csakhogy ezt nem Orbán Viktor, hanem a magyarok fogják megfizetni. Ha Orbán a határok védelméről beszél, érthetetlen, miért nem küldött Görögországba legalább ezer katonát segíteni a regisztrációban, a határvédelemben. Őt csak a belpolitikai szempontok vezetik. Ráadásul a brüsszeli csúcs előtt Merkel helyett Putyinnal beszélget.

<b>Üres a határ</b>
– Lekopogom, eddig senki nem jött – koppant hármat kopasz fején a parancsnok. Elmúlt dél. A rendőr messziről, a mély röszkei sárban kacsázott mellénk, kíváncsi lehetett, kevés a határra látogató. Pedig a hírek szerint január óta emelkedik a Szerbia felől érkező kerítésszaggatók száma. Főleg éjjel jönnek. Állítólag. Az állami média folyamatosan ontja a migránshíreket, veszély van, nagy a veszély! Az autóban a közrádió is épp azt harsogja: a napi százat is meghaladja a határsértők száma! Orbán meg évértékelőjében arra figyelmeztet, déli határainkon erősödik a nyomás. Talán arra a hetvenezer emberre utalt, akik több mint ezer kilométerre tőlünk rekedhetnek a macedón-görög határon. Mert másra nem gondolhatott.
A posztos rendőrök mögött frissen betonozott vaskapu áll a sínek felett, régen feldrótozott Madmax-vagont fotóztunk itt, csodájára járt a külhoni média. Egy-két eldobott alvózsák jelzi, hogy nyáron Szerbia felől errefelé haladt át a keleti áradat, napi tízezer ember. A gyűjtőpont sátortáborának helyén ma már zöldell a vetés. A távoli katonai poszt felé kígyózik a magas drótkerítés, két csapatszállító teherautó jön.
Nagy a készültség. Idefelé úton-útfélen rendőrbe botlottunk, a benzinkutas szerint rengeteg van belőlük, menekültből meg alig. Az a titkos röszkei hangár is üres, ahová korábban a határsértőket vitték. Mégis el-elhúz felettünk egy katonai helikopter.
Az ásotthalmi tanyán kiskutyájával indul sétálni egy idős asszony. Rokkantnyugdíjas. Lányával él együtt, azt mondja, éjszaka félnek, pedig a kertjében láncra kötve két nagyobb kutya csahol.
– Egész éjjel ugattak – int feléjük. Felhívta a rendőröket, de csak fél óra múlva jöttek ki. Hogy fogtak-e bárkit is? Azt nem tudja.
Ősszel jártunk erre. A háza melletti útkanyarban kisebb tábor alakult ki. Tüzet gyújtottak, földön feküdtek a menekültek. Rendőr vigyázott rájuk, elhajtotta az újságírót: műveleti területen nem tartózkodhat. Nyugalom volt, csak a gyerekek sírtak néha.
– Hallottam a rádióban, hogy most agresszívabbak jönnek – panaszkodik az ásotthalmi nő. Hogy melyik rádió mondta ezt?
– Hát a jugó, azt szoktuk hallgatni. Az mindent elmond.
Nála a szerb híreknek most nagyobb a respektjük, mint a magyarnak meg a szóbeszédnek. És hogy szavaz-e majd a kvóta ellen a népszavazáson?
– Hát menni kell, nem? – kérdez vissza bizonytalanul.
Néhány kilométerrel odébb egy család éppen kipakol a kocsiból. Anyóslátogatóba jöttek, a férfi szerint a népszavazás a politika érdeke, hogy odamondjunk egyet az uniónak.
– Engem nem zavar az az ezer ember, akit be kellene fogadni. Ha békések, és be tudnak illeszkedni, akkor jöhetnek – mondja.
Felesége mutatja, merre a határ. Földutat javasol, mi az aszfalton megyünk inkább. A szerb határőr megnézi a csomagtartónkat, még a hátsó ülésen heverő kabát alá is benéz. Régi, rossz emlékeket idéz, a schengeni kor előttről.
A határ túloldalán kis almáskert áll az egykori primadonna, Rökk Marika szüleinek birtoka mellett, amiből a szerb különutas szocializmus termelőszövetkezetet csinált. Ledobta vakolatát minden téesz-ház, vakon néznek ránk az ablakok. A kerítést két rozsdás bicikli támasztja.
Kancsúr Gellért és Pataki János éppen a Jonagoldot metszi, hogy – mint mondják – jobban átjárja a fákat a vegyszer, meg a napfény, így nem aprósodik el az alma. Horgoson szinte mindenki a háztájiból, meg abból él, hogy elszegődik valamelyik gazdához. Nyáron a menekültek letörtek pár ágat, összetapostak néhány veteményt. A férfiak eleinte haragudtak a magyar kormányra, hogy felhúzta a határra a kerítést, feltorlódtak szerb oldalon a migránsok, de ma azt mondják, jó ötlet volt. Nem jön erre senki.
– Nem lehet az emberekre semmit ráerőltetni. A kvótát sem – mondják. Tetszik nekik, hogy Orbán népszavaztat odaát. Gellért fia magyarba’ ment, ott van munka, szavazhat is, hiszen kettős állampolgár.
Állítólag Magyarkanizsán volt a migránsok pihenőhelye. Körbenézünk ott is, álmos kis település, kihalt utcákon bolyongunk. Nemhogy szírt vagy irakit, de szerbet sem találunk, magyarról nem is beszélve. A hírek szerint a gyaloglók Horvátország felé vették az irányt.
Visszafelé megállunk a horgosi állomáson. Innen már nem indulnak Magyarországra vonatok, de máshova se. Zárva a pálya. Az épületre magányos váltókezelő vigyáz, unalmában fatalicskákat farag, belefájdult már a keze. Hol vannak a migránsok? – kérdezzük. Talán a hegyen, a szőlőben, mondja. Mesél régi vonatokról, a Puskinról, ami egykor innen húzott át Röszke felé, meg arról, mennyire nem bízik a szerb meg a magyar politikusokban. De látjuk rajta, csak azért tart szóval minket, hogy maradjunk még egy kicsit.
Nemsokára már magyar oldalon, Röszkénél egyensúlyozunk a vonatsíneken. Fotózunk, nézelődünk.
– Ha elmennek, kérem, szóljanak egy rendőrnek – mondja egy egyenruhás.
Bólintunk, tudjuk szabályt: az utolsó lekapcsolja a villanyt.