Beteg ország

- Majd egy éve azt mondta lapunkban, hogy a kisembert nem igazán érdekli a demokrácia ügye, és ameddig nem korog a hasa, nem fog lázadni. Még mindig így látja?

– Egy év alatt tovább romlott az ország helyzete, nemzetközi megítélése. Mára mindennaposak az Orbán-kormány tevékenységének külföldi kritikái. Ezen nincs mit meglepődni, hiszen ha valaki a demokrácia, a jog és a piacgazdaság ellen lép fel, az a józan ész ellen tesz. Így pillanatok alatt elillan az országba vetett bizalom, ami tovább rontja a mutatókat és a kilátásokat. A kormány kipaterolta az IMF-et, hogy kénye-kedve szerinti törvényeket hozhasson, mert a jelenlétében nem tehette volna meg. Majd amikor ezekkel már bebetonozta a hatalmát, újra hozzá fordul. És még Orbán a sértődött, hogy nem adnak újabb hitelt, amíg a jogbiztonságot helyre nem állítják Magyarországon. Ócska trükk, de otthon bejön: miközben arról dumálunk, hogy a külföldi tőke nem hagyja az országot kimászni az adósságcsapdából, újabb kölcsönökért állunk sorba. Ami egyébként következetes és józan politikával könnyen elkerülhető lenne.

- Az Orbán-féle kettősbeszéd-kábítószer még mindig hatásos.

– Igen, mert a lakosság többségét nemigen érdeklik ezek a témák, amire – főleg vidéken – még rátesz egy lapáttal a közmédia nyújtotta egyoldalú tájékoztatás. Egy normálisan kormányzott országban demokratikus és kiszámítható politikával hamar vissza tudnák szerezni a bizalmat, és semmi szükség nem lenne egy újabb csomagra. A mostani káosz helyett normális mederbe kerülne a gazdaság, lemenne a CDS-felár, megindulnának a befektetések, és három-négy év múlva be lehetne vezetni az eurót.

- Nem ön az egyetlen, aki azt mondja: Magyarország nem normálisan kormányzott ország.

– Nem, mert megbetegedett. Nagyon rég volt egészséges, de a hazugság rohamosan rontja az állapotát. Beteg, mert hazug. Velejéig átitatja a kettős beszéd, a mindent kontrollálni kívánó hatalom hamis propagandája és az erőtlen, széttagolt ellenzék nyávogása. Amit a hatalom művel, attól déjà vu érzésem van. A disszidálásom előtti kádári időkre emlékeztet: még mindig nem az a lényeg, mi történik, hanem az, hogy ki csinálta. Lásd Plagi bá vagy Gyurcsány botrányát. Az előzőnek felállva vastapsot adunk, a másodiknak – pedig még bizonyíték sincs – azonnali távozását követeljük. A demokrácia egyik biztos ismérve, ha elmondható: mindkét fél ugyanúgy reagált volna akkor is, ha a másik fél embere követi el ezt a csalást. Pontosan ennek, a demokráciának, az objektivitásnak a hiánya derül ki abból, ahogyan most a Gyurcsányra vetődött gyanú miatt reagálnak. Aki Schmittet védte, az most támad, és fordítva. Ilyen a világon nincs! Ez nem jobb- és baloldal, ez az elemi demokrácia kérdése. Aki hazudott, csalt, az menjen. Gyurcsány is, ha bebizonyosodna róla. Persze egyelőre a gyanúsítgatások folynak. Más szóval: a tollforgatóknak politikai nézeteiket félretéve kellene oknyomozniuk és bizonyítaniuk. Egyébként ha nálunk, Kanadában egy vezető politikus leterroristázná a (nyikhaj, senkiházi) tollforgatókat azért, mert kiderítették az igazságot, öt perc múlva mennie kellene a közéletből. Örökre. Magyarországi beszélgetőtársaim elintézték egy kézlegyintéssel: „Mit vártál? Ez Magyarország!” De mindenkiből ömlik a panasz a gazdaság helyzete miatt. Az emberek nem látják a kettő közötti egyértelmű összefüggést. És ez baj. A tojásárak fontosabbak, mint a demokrácia sorsa...

- Lát olyan alternatívát, amely sikerrel rádöbbentheti őket, hogy nem lehet behúzott nyakkal várni, míg teljesen ellehetetlenül az életük?

– A baj az, hogy hiányzik egy konzervatív politikát folytató, józan jobboldali párt.

- A Fidesz is jobboldalinak vallja magát. Meg konzervatívnak. Sőt, demokratikusnak is.

– Az igazi jobboldal legfőbb jellemzője – ahogyan Nyugaton – a kis államapparátus, a decentralizáció, az önkormányzatiság növelése, az alacsony vagy csökkenő adók. Ez a normális. Ennek itt épp az ellenkezője valósul meg, negligálva – többek között – a demokrácia és az önkormányzatiság fejlesztésére irányuló sokéves és sokmilliárdos kanadai segélyprogramokat is. Nem beszélve a Jobbik nyíltan náci megnyilvánulásainak eltűréséről. De mondhatnék mást is: egy normális országban a Mercedes-gyár avatásán a jelenlegi miniszterelnök mellett ott lettek volna az elődök is, akik ezt a beruházást annak idején tető alá hozták.

- Már beszéltünk róla: itthon természetes dolog idegen tollakkal ékeskedni.

– Az is természetes, ha a volt vezetőket lejáratjuk, mocskoljuk, ha mód van rá, börtönbe zárjuk. Ha sikerül leváltani, Orbán is ilyen elbánásra számíthat. Egy normális országban méltósággal vonulhatnak nyugalomba az ország volt vezetői. Gondoljon csak a Clinton–Bush Haiti Alapítványra. El tudja képzelni, hogy itthon – mondjuk a rákos gyerekek megmentéséért – két volt vezető összefogjon?

- Még az ország megmentéséért sem. Meg is látszik rajtunk.

– Nem csoda. A hazug propaganda az egyre romló gazdasági mutatókat fedezi olyan, a közmédiából is ömlő mesékkel, mint „az ország elleni támadások”. Akik segítenek az ország süllyedéséhez falazni, azok a jó fiúk, akik pedig szót emelnek a demokráciáért vagy csak azért, mert látják az őrült gazdaságpolitikát, azok hazaárulók. Pedig jobboldali közgazdászok is, mint jómagam, a számok alapján bírálunk, mert féltjük a hazánkat. Az ország belekerült egy olyan spirálba, amelyből igen nehéz visszafordulni. Az idén már az ipari termelés is csökken, sebezhető a forint, az államháztartás hiánya mostanra gyakorlatilag az egész éves keretet felemésztette. A kormány lázasan kutat új adók kivetésének lehetősége után, mert a kiadások – a hű pártkatonák bőséges finanszírozásával – magasabbak, az adóbevételek meg alacsonyabbak, mint amire számítottak. Teszi ezt szerkezeti reformok beindítása, a kiadások csökkentése helyett. Még mindig a kádári érára jellemző ötvenszázalékos elosztási ráta létezik Magyarországon. A GDP felét osztja vissza az állam. Még mindig egymillió új munkahelyről meg Európa legversenyképesebb gazdaságáról ábrándoznak, miközben a kontinensen nálunk a legmagasabb néhány adóteher, például az áfa. És még mindig van pár millió ember, akiknek ez az ellentmondás nem tűnik fel. A beruházások évről évre csökkennek – az idén is vagy öt százalékkal –, ami egyértelmű előjele a jövő évi fejlődési kilátásoknak. Nyolc év téblábolása, talicskázás meg Nokia-dobozos amortizálás után most a lenullázás folyik. Az új autópályák kivételével a legtöbb létesítmény lerobbant állapotban van. A buszok, a vonatok, az iskolák, a kórházak, a magánházak jó része, a közterületek, köztük játszóterek, parkok – lehetne sorolni. Szűkebb hazámban, Miskolctapolcán félelmetesen meredezik az egykori legnagyobb szálloda csontváza, és a hajdan híres, de tönkrement strand medencéit is felverte a dudva. Borzasztó képek fogadtak sok helyen, még a főváros központjában is. Soha nem láttam ennyi bezárt üzletet a Kígyó utca környékén, nem beszélve a budai Duna-parton omladozó Ybl-bazárról.

- Pedig a vezetők szerint jó irányba halad az ország.

– A spanyolok pánikba esnek, ha az állampapírok hozama hat százalék fölé emelkedik, nálunk meg normálisnak tartják a kilencet. Pedig köztudomású, hogy hét százalék felett ez nem tartható állapot, még a gazdaság fejlődése mellett sem. A legborzasztóbb azonban az emberek egymás iránti bizalmatlansága. Hazánk jelenleg a társadalmi tőke rangsorában (amelynek legfontosabb mutatója, hogy mennyire bíznak meg az emberek egymásban) a világban a 77. helyen áll – Szenegál és Zimbabwe között.

- Ilyen körülmények között mire számíthatunk?

– Semmi jóra. Az ország külföldön elvesztette a hitelét, s ez egyre szűkülő gazdasági lehetőségeket vetít előre. Ez a szélsőségesek kezére játszik, emiatt mindennaposak a náci kirohanások, amelyek már a parlamentet is elérték. Pedig huszonkét év alatt felépülhetett volna egy közép-európai Dánia vagy Hollandia, amelyek a világ legboldogabb országai közé tartoznak. A demokrácia, a tolerancia, a szabadság és a jómód helyett azonban korrupcióba és demagógiába süllyedtünk, ami az emberek teljes kiábrándultságához vezetett. Amit most egy avítt, letűnt, szomorú világ újjáélesztésével próbálnak leplezni vagy korrigálni. A kérdés csak az, hogy a végállomás egy új Szálasi lesz-e, vagy megússza az ország egy Horthyval.