Balog Zoltán: A rövid ideig tartó szegregáció felkészíthet az integrációra
„A teremtő által biztosított fényforrás” – mondta Balog Zoltán humánminiszter szerdai kulturális bizottsági meghallgatásán, amikor a szemébe sütő napsugarak miatt kérte, hogy húzzák el a függönyt.
És ezek voltak a lelkész-tárcavezető legemberibb szavai.
Amikor ugyanis az ellenzéki képviselőkkel beszélt, még nyomokban sem leltünk egy másik emberi lény iránti tisztelet jegyeire. Kunhalmi Ágnes, az MSZP oktatási szakpolitikusa arról kérdezte például, hogy miért menekülnek el a pedagógusok a pályáról, mire ő nemes egyszerűséggel annyit mondott, Kunhalmi ostobaságokat beszél. Az Együtt képviselőjét is kioktatta, amikor Szabó Szabolcs megjegyezte, hogy a vizes-világbajnokság 170 milliárd forintba került, az eredeti rendező, Mexikó pedig ennek az összegnek a harmadára mondott nemet. Nem kímélte a kulturális bizottság elnökét, Dúró Dórát sem. A jobbikos képviselő arra hívta fel a miniszter figyelmét, hogy egy fiatal, főiskolát végzett tanár a kezdés pillanatában 2200 forinttal keres többet, mint egy garantált bérminimumot kereső szakmunkás, amire Balog némi indulattal a hangjában úgy kérdezett vissza: „Gyakornoki bért hasonlít össze más bérekkel?”
Balog egyébként nem titkolta: szerinte színvonaltalan az egész bizottság, kivéve persze – fűzte hozzá – a kormánypárti politikusokat. És valóban, e miniszteri dicséretre rászolgáltak a derék honfiak: egytől egyig elégedetten nyilatkoztak a kormány munkájáról. Vinnai Győző fideszes képviselőtől megtudtuk például, hogy a kormány oktatáspolitikáját „az iskolai stabilitás” (vajon mi az? – a szerk.) és az „iskolák fejlesztése jellemzi”. Hozzátette: – Voltak gyermekbetegségek, de most kiegyensúlyozott a finanszírozási háttér. A választókerületemben tízből kilenc iskola felújítása megtörtént. – Ezek után hosszasan ecsetelte a magyar sportsikereket, a vizes-világbajnokság és a nemzeti közösségi érzés viszonyrendszerét. Pósán László képviselő is kitett magáért: azzal kapcsolatban, hogy a 2015-ös PISA-mérésen védhetetlenül rosszul szerepeltek a magyar diákok a kollaboratív problémamegoldásban is – mindamellett, hogy nagyon aggasztóak az eredmények a szövegértés, a matematika és a természettudományos kompetenciaterületeken is –, felvilágosította a jelenlevőket, hogy mindez az MSZP hibája. Érvelése szerint azok a tanulók, akiket mértek, 2006-ban kezdték az általános iskolát, 2010-ben voltak felső tagozatosok, a köznevelési törvény pedig csak 2012-ben lépett hatályba.
– Ha ez valakit minősít, biztos nem minket – tette hozzá az érthetőség kedvéért az ember, aki ott sem volt.
Hoffmann Rózsa kereszténydemokrata képviselő is beszállt a minisztersimogatásba. Ő azon kevés politikusok egyike, akik még az Orbán-kormányban is tudtak bukni: felsőoktatási és köznevelési államtitkárként is lecserélték, azóta mindkét pozíciót Palkovics László tölti be. Hoffmann az „igazságérzetének” szeretett volna hangot adni, amikor leszögezte, a miniszteri meghallgatás nem tetemre hívás. Elmondta, micsoda erőfeszítéseket tett ez a kormány annak érdekében, hogy versenyképesebb oktatás legyen. (Nem sikerült – a szerk.) Közbeszúrt egy kis elmúltnyolcévezést: szerinte egy csődtömeget vett át 2010-ben a Fidesz, az államigazgatásban azzal kellett kínlódniuk, hogy a rendszer működését biztosítani tudják. Sikernek nevezte, hogy manapság bérfeszültség keletkezett a pedagógus-béremelés miatt.
A miniszter november 12-én a Fidesz tisztújító kongresszusán. Enyhíteni a saját maguk okozta károkat– Munkaügyi vezetők azt mesélik, hogy a hivatalokba lépő új dolgozóknak, akik pedagógusok voltak korábban, nem tudnak annyi fizetést adni, mint amennyit az iskolában kerestek – közölte. Az egyetlen érdemi hozzáfűznivalója az volt, hogy reméli, megmarad a fizetések értékállósága. Azt már nem tette hozzá, hogy a kormány megszegte korábbi ígéretét: a béreket nem a minimálbérhez kötötte. Erre azonban – hiába, nem tetemre hívás – érdemben nem is reagált a miniszter.
De kanyarodjunk vissza a bizottsági ülés elejére! Az ellenzéki képviselők sérelmezték, hogy Balog mindössze 107 percig áll rendelkezésre, s ebbe a keretbe kell beleférnie az éves miniszteri beszámolónak a kultúráról, a közoktatásról, a felsőoktatásról, a sportról, az e területekkel kapcsolatos képviselői kérdéseknek, valamint az azokra adott válaszoknak. Ennek így az égadta egy világon semmi értelme. Ez a parlament, illetve az ellenzék ellenőrző funkciójának semmibevétele, kiüresítése. Hiller István MSZP-s képviselő ezt meg is jegyezte, mire Dúró Dóra, a bizottság levezető elnöke jelezte: az időkeret a miniszter kérése volt, aki elfoglaltság miatt 107 percnél hosszabban nem hajlandó itt fellépni.
Balog – aki méltánytalannak nevezte, hogy csak 15 perce van beszélni – expozéjában elmondta: az elmúlt harminc évben nem volt akkora iskolafejlesztési program, mint most. Százmilliárd forintot fordítanak infrastrukturális fejlesztésre, amiből nem mind uniós pénz, hiszen 16 milliárd belföldi forrás (ennyi a kötelező önrész, különben a brüsszeli támogatások nem hívhatók le – a szerk.). Jut még digitális fejlesztésre is 45 milliárd. A fejlesztések zöme hátrányos helyzetű térségekben valósul meg. A kormány ebben az évben eljutott a pedagógus-béremelés utolsó állomására (négy évig, több lépcsőben emelték a béreket – a szerk).
– Míg 2013-ban egy húsz éve tanító, egyetemi végzettségű pedagógus 172 000 forintot keresett, addig ma 120 000 forinttal többet – szögezte le. (E ponton most nem részletezzük, hogy az új bértáblával kikerültek a rendszerből a bérpótlékok, túlóradíjak, így az emelés sok tanárnak nem volt ilyen mértékű, mint ahogyan azt a miniszter felvázolta – a szerk.) A pozitívumok közt emelte ki, hogy ötből négy óvodás és minden második általános iskolás ingyen étkezik. A miniszter expozéjában mindössze ennyit vesztegetett a közoktatásra.
Az oktatás minőségének romlását jelző PISA-mérési eredmények, a korai iskolaelhagyás aggasztó növekedése – ezek mind-mind nem kerültek szóba az expozéjában.
És persze a felsőoktatás világában is minden eredményes: a kancelláriarendszer ragyogóan teljesít, a korábban „súlyosan eladósodott felsőoktatás” ma ott tart, hogy „három számjegyű milliárdos megtakarítás van az egyetemek számláján”. A felsőoktatásban dolgozók béremelése is megtörtént, 2016-ban 15, idén öt és jövőre újabb öt százalékkal emelkedik. Hozzátesszük, hogy ez magyarul a következőként néz ki:
egy adjunktus bére bruttó 218 ezerről 257 ezerre, egy tanársegédé 174 ezerről 201 ezerre nő három év alatt. Ezek olyan nettó bérek, amelyekből egy oktató nem tudja eltartani a családját,
így kénytelen másodállást vállalni, ami az egyetemi teljesítményének rovására történik. Nem mellékes tény az sem, hogy nem minden egyetem kapta meg az oktatói után járó állami fedezetet a 15 százalékos béremeléshez, így ezt sok intézmény az uniós projektekből oldja meg.
Hihetetlen, de a 15 perces keret rövidsége ellenére a vizes-vb sikereinek részletes dicséretére jutott idő. A megnyitó kulturális siker, a budapesti esemény pedig a vb-k történetében „minden idők legjobb” versenye volt. Ehhez képest nyilvánvalóan eltörpül az a tény, hogy a magyar diákok teljesítménye az OECD átlaga alatti a munkaerőpiacon kiemelkedően fontos együttműködő problémamegoldás terén.
Farkas Gergely jobbikos képviselő a hallgatói normatívával kapcsolatban azt szerette volna megtudni, vajon miért nem sikerült legalább az inflációval korrigálva megemelni a 2007 óta változatlan összegű ösztöndíjakat. Számításai szerint ehhez 12 milliárd forintra lenne szükség. A miniszter ezzel egyetértett, tájékoztatása szerint folynak tárgyalások az ügyben.
– A vicc kategóriája arról beszélni, hogy pedagógushiány van
– ezt már Kunhalmi kérdésére válaszolta. Állítását azzal támasztotta alá, hogy míg állítása szerint Baden-Württembergben kétezer álláshely hiányzik, addig Magyarországon csak kétszáz. Arra a szocialista felvetésre pedig, hogy nő a korai iskolaelhagyók száma, nem érkezett érdemi válasz. A társadalmi mobilitási csatornák szűkülését is felvetették a szocialisták, mindhiába, hiszen kiderült: ezen a téren is sikeresek vagyunk, hiszen csökken a szegénység, és gimnazista is csak azért van kevesebb, mert csökken a gyereklétszám.
– Egyetemre pedig jobb eséllyel lehet bejutni, mint az önök idejében – mondta Balog.
Szabó a roma gyerekek oktatási elkülönítése miatt indult kötelezettségszegési eljárásról kérdezett. Az Együtt képviselője azt szerette volna megtudni, mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a helyzeten javítson. A válasz elmaradt. Megtudtuk viszont, hogy az „elmúltnyolcévben” az antiszegregációs politika ellenére nőtt a szegregáció, ami egy, még Hiller István által megrendelt 2010-es tanulmányból derült ki. Nos, Balog Zoltán nem mond igazat. A hivatkozott tanulmányban a szociológus szerzők – sok más mellett – azt tárták fel, hogy ha nem lettek volna az antiszegregációs erőfeszítések, akkor sokkal jobban nőtt volna a szegregáció.
– Van olyan tanulási szakasz, amelyben, ha halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek vannak többségben, és az időben limitált, illetve pedagógiai támogatást is kap, az felkészítés az integrációra. Szerintem vannak ilyen programok – fejtette ki. Ha ez így bonyolult lenne, megmagyarázzuk: a megfelelő pedagógiai programmal támogatott szegregáció az integrációra való fölkészítés.
A miniszter meghallgatásán két érdemi dolgot mondott: az egyik, hogy ingyenes lesz jövőre a KRESZ-vizsga, de az nem derült ki, milyen korhatárig. A másik:
dolgoznak egy olyan ösztöndíjrendszeren, amelyet a szakiskolákban vezetnének be azért, hogy ne legyen vonzóbb a közmunkabér a tanulásnál. Ez megkésett reakció: a 16 évre leszállított tankötelezettségi korhatárt betöltve a szegénységben élő tanulók otthagyják ugyanis az iskolát, és közmunkásnak állnak.
De ezt pontosan lehetett előre tudni, és erről minden szakértő felvilágosította korábban a kormányt. A jó hír az, hogy az általuk okozott rettentő károkat legalább most enyhíteni próbálják.
