Balladai homály a nyugdíjak körül - Mit hoz a kormány mentőcsomagja az időseknek?

A miniszterelnök szerint az új gazdasági csomagtervben a munkahelyek megőrzését és teremtését tartják szem előtt, s nem kívánnak visszatérni a segélyalapú gazdasághoz. Legutóbbi pénteki rádióinterjújában a nyugdíjasokról egy szót sem ejtett. Ez lehet véletlen?

A jelek szerint fokozatosan bontják ki a csomagot, de még mindig sok részlet és intézkedés hiányzik. Azt látom, hogy a tervezett intézkedéseket sokan kritizálják formai és tartalmi oldalról is. Ez azt jelzi, hogy igazából még „nem állt össze”, van mit javítani a szerkezeten is. Nem ártana a szakembereknek egymásra figyelniük, mert egyedül üdvözítő megoldás nincs, hisz a kihívások is atipikusak. Őszintén mondom, én az úgynevezett munka- vagy segélyalapú gazdaság kifejezésekkel sokat nem tudok kezdeni, azaz a „vagylagossággal”. Nem hiszem, hogy van, aki a „segélyalapú” gazdaságpolitikát szorgalmazza, ugyanakkor a segélyezésnek – ha célzott, és nem „ellenösztönző” – bizonyos időszakokban helye van. Erősíteni kellene a csomag emberi oldalát, vagyis a termelő, szolgáltató, alkotó munkaerő védelmét, mert ők kaphatják el a vírust vagy kerülhetnek az utcára, nem a gazdaság más szereplői.

Érthető-e, ha a nyugdíjasok nyugtalanok, miközben emelkednek az élelmiszer-, a gyógyszer- és a szolgáltatási árak?

Abszolút érthető, hisz az idei rendkívül méltánytalan és megalapozatlan januári 2,8 százalékos emelés hatása már elillant. A járványveszély-helyzet kihirdetése után a nyugdíjasok kiköltekeztek, többjüknek semmi tartaléka nincs. Az alapvető élelmiszerárak pedig az egekbe szöktek. Az idő múlásával és az infláció emelkedésével egyre nehezebb a nyugdíjasok többségének a helyzete.

A miniszterelnök sosem felejti el megemlíteni, hogy a járvány idején különösen a legveszélyeztetettebb korosztályt, vagyis az időseket kell óvni. Ennyi elég? Nem kellene segíteni, hogy a kisebb összegből élő emberek – és ők a többség – ne menjenek teljesen tönkre? Vagy ez színtiszta demagógia?

Nem tartom demagógiának, ha a korábban jogosan felvetett rendszerszerű nyugdíjjavaslatokat most félretéve, elsősorban az átlagnyugdíj összege alatti nyugdíjasok (és egyéb ellátottak) kapnak gyors, akár egyszeri juttatást. Helyes, ha a miniszterelnök különös figyelmet szentel az idősebbek egészségének megóvására. Ez azonban szerintem még akkor is kevés, ha egyre több a segítségre szoruló, munkáját elvesztő honfitársunk.

Komoly segítséget jelenthet a most nehéz helyzetben lévő embereknek, hogy jövő februártól – a 13. havi nyugdíj részeként – évente kapnak egy-egyheti pluszt?

Határozott álláspontom, hogy a 13. havi nyugdíj „visszaépítését” rossz időben jelentették be, ezért sok a kérdés, és nagy a bizalmatlanság. Félő ezért, hogy a társadalmi fogadtatása megosztó lesz. Itt és most ugyanis mást kellene tenni, nem olyan bejelentésekkel élni, mint a skót balladák, amelyek rövidek és ködösek.

Fotó: Marton Meresz

Ön lapunknak is beszélt arról, hogy az Orbán-kormány lényegében adománynak tekinti a nyugdíjakat. A csomagterv nyugdíjasokat érintő része is ezt tükrözi?

Igen, mert úgy érzem, a nyugdíjrendszert érintő 2010 utáni módosítások gyengítették a biztosítási karaktert. A hatályos nyugdíjrendszerünk – hasonlóan a legtöbb nyugdíjrendszerhez – munkanyugdíj, így meghatározott keretek között keresetkövető társadalombiztosítási rendszer. Ezért mellőzni kellene a rendező elveit érintő ad hoc módosításokat, főleg a politikai színezetű ötleteket. A nyugdíj munkavégzéssel és nyugdíjjárulék-fizetéssel szerzett jog, a jogi kereteit törvény tartalmazza. Ezt nem célszerű olyan kijelentésekkel gyengíteni, mint amilyeneket néha főleg a nyugdíjemeléssel, a különböző nevű utalványokkal kapcsolatban hallunk egyes szám első személyben. A 13. havi nyugdíj jövőbeli bevezetését azonban jogilag nem tartom adomány jellegűnek. Azért nem, mert törvényben kell majd szabályozni, és egyik eleme lesz a nyugellátásoknak. Persze szakmailag és társadalompolitikailag értékelni csak a részletek (például a személyi hatály) ismeretében lehet. Hogy a mostani válságos időkben jelentették be, és „igazából” mi a célja, az másfajta értékelés kérdése.

Azt sosem felejtik el megemlíteni, hogy míg a szocialisták elvették a 13. havi nyugdíjat, ők most visszaadják. Megállja a helyét, vagy ez is propagandaszólam?

Sajnos e kritika, politikai fricska elől nehéz elhajolni. Ugyanakkor a Medgyessy-kormány alatt szintén fokozatosan bevezetett 13. havi nyugdíj intézményét gyakorlatilag a pénzügyi válság szüntette meg. Lehet azon vitatkozni, hogy átgondolt lépés volt-e a bevezetése, majd a fokozatos megszüntetése, mert talán jobb lett volna csak felfüggeszteni a folyósítást, de figyelembe kell venni, hogy az indításakor volt 13. havi fizetés is, no meg vissza akartak adni valamit a nyugdíjasoknak abból, amit 2002 előtt elvettek. Vagyis a bevezetéskor tisztességes volt a szándék és cél is. A nyugdíjkiadásokat azonban hosszú távra kell modellezni.

Az érintettek közül sokan megalázónak tartják a most bejelentett intézkedést. Attól is tartanak, hogy ez azt jelenti, az év végén nem lesz sem nyugdíjprémium, sem emelés. Jogos ez az aggodalom?

Én nem tartom megalázónak, csak rosszul időzített bejelentésnek. Ez okozhat keserű szájízt sokaknak, a többit majd meglátjuk a részletek kibontása után. Én „csak” attól tartok, hogy a 13. havi nyugdíj elveszi az energiát és az erőt sok más, a nyugdíjrendszert, a nyugdíj előtt álló korosztályokat és a nyugdíjasokat érintő rendszerszerű módosítások elől. Szakmai véleményem szerint ugyanakkor a majdani 13. havi nyugdíj, és a korábbi megszüntetésére „fájdalomcsillapítóként” bevezetett, jelenleg hatályos nyugdíjprémium kioltja egymást. Egyébként sajnos a prémium reménytelennek tűnik a gazdasági feltételek miatt. Ez a rideg tény szerintem, és ezért fontos az állami, kormányzati segítségnyújtás korrekt sorrendje.

Mit kellene tennie a kormánynak a járvány és a nyomában keletkezett válság miatt előállt helyzetben?

Mint utaltam rá, a nyugdíjszabály egyes tartalmi elemeit érintő, rendszerszerű módosításoknak nem most van az idejük. Ezeket – mivel szakmailag is jogos igények – félre kell tenni „jobb időkre”. Most más intézkedésekre volna szükség. Szakmai véleményem szerint két dolog nem kerülhető meg. Észszerűen korrigálni kellene a 2,8 százalékos januári nyugdíjemelés mértékét, vagyis olyan helyzetbe kellene hozni a nyugdíjasokat, mintha például januárban legalább 4 százalékkal emelték volna a nyugdíjat. Megfontolandó lenne tehát a közeljövőben egy minimum 1,2 százalékos, visszamenőleges korrekció. Ezzel nem lenne jó novemberig várni. A másik javaslatom egy egyszeri juttatás, elsősorban a 100-140 ezer forint alatti nyugdíjban (nyugdíjszerű ellátásban) részesülőknek. Ennek lehetne differenciált az összege, mondjuk 25-35 ezer forint. Ezt az érintett személyi körnek még májusban meg kellene kapnia, a korábban említett okok miatt. Ezután át lehetne gondolni a következő januári nyugdíjemelés lehetséges és időszerű korrekciójának előrehozatalát is. Szokták mondani, a többit majd meglátjuk, hisz mindent a válság alakulása és – nem kevésbé – a kormányzati szándék befolyásol.