Bajnai ősztől visszatér - de hogyan?

„Annak, hogy a Fidesz még támogatottságának mélypontján is képes időközi választásokat nyerni és önmagával is elhitetni, mennyire szeretik az emberek, az az oka, hogy nincs érdemi ellenzéki alternatíva (...). A választók a jelenlegi pártokat nem szívlelik sem egyenként, sem összefogva, hanem valami minőségileg újat akarnak” – nyilatkozta két hete a Népszabadságnak Oszkó Péter. Az expénzügyminiszter hozzátette: sokáig tehát nem lehet halogatni a Bajnai Gordon visszatéréséről szóló stratégiai döntést. A Heti Válasz értesülése szerint döntés már van, az egykori kormányfő ősszel zászlót bont. Ám új pártot és szigorú szervezeti kereteket nem akar; inkább egy ellenzék „feletti” (a jelenlegi alakulatok tagjai számára nyitott) választói mozgalmat generálna, amely csak kedvező közvélemény-kutatási adatok esetén eresztene mélyebb gyökereket.

Az MSZP vezérkarát ugyanakkor mélyütésként érte Oszkó nyilatkozata, mert ők épp az utóbbi hetekben élték bele magukat az „egyedül győzünk” forgatókönyvbe. Egy júniusban kiszivárogtatott stratégiai dokumentum szerint a párt „a Horn Gyula-i értelemben vett kisemberpártiságot”, „a nagyvállalkozókkal szembeni szkepszist” hivatott képviselni, és erre Mesterházy Attila a legalkalmasabb. Az MSZP-elnök taktikai teljesítményét balliberális körökben kiválónak mondják, hiszen érdemi veszteségek nélkül ki tudta szorítani Gyurcsányt a pártból, a márciusi kongresszuson megszilárdította a fiatalok uralmát (a vezető testületekben egyetlen Kovács László- vagy Lendvai Ildikó-klón sem maradt), sőt az egykori hírhedt pénztárnok, Puch László is visszavonult a frontpolitizálástól. Mesterházy ráadásul mindezt elegánsan érte el: az új pártigazgató, Velez Árpád nem áll fényévekre a „bukott” kincstárnoki vonaltól (édesapja, a volt Bábolna-vezér Velez Zoltán közismerten Puch jóbarátja), de személye mégiscsak egy korszak lezárását jelenti.

A

Heti Válasz úgy tudja: az MSZP testületei korábban azzal számoltak, hogy Bajnai Gordont majd független miniszterelnök-jelöltként „lízingelik”, és őt elfogadtatva kötnének szövetséget más ellenzékiekkel. Ám Mesterházy Attila érési folyamatát látva újabban azt hangoztatják: szerencsésebb, ha egyazon személy a pártelnök és a kormányfőaspiráns. Hivatkozási alapnak pedig ott van a szlovák példa; hiába győzte le 2010-ben az Iveta Radičová ernyője alá gyűlt ellenzék a „nemzeti populista” Robert Ficót, ha a törékeny többségű új koalíció egy éven belül beleveszett a belső alkukba, és előrehozott választás, majd visszarendeződés következett. Informális úton Bajnai is nyilvánvalóvá tette az MSZP-nek: arra nem vágyik, hogy Medgyessy 2.0 legyen, azaz egy esetleges siker után „felfalassa” magát a párttal. Éppen azért alapít mozgalmat, hogy a mögötte mutatkozó társadalmi támogatottságra hivatkozva illő szerénységre tudja inteni mind a szocialistákat, mind a többi baloldali szervezetet. Minden forrásunk biztosra veszi: ha a mozgalmi kísérlet sikerül, az MSZP, az LMP, a parlamenten kívüli Szolidaritás – továbbá az egykor szabad demokrata Fodor Gábor által szervezendő új liberális erőközpont – csak akkor lesz hajlandó összerendeződni a Bajnai-féle olajfa alá, ha abban Gyurcsány Ferenc nem kap helyett. Az MSZP ugyanis sosem fogja megbocsátani a pártszakítást, az LMP pedig identitáskérdést csinál abból, hogy sem Orbánt, sem Gyurcsányt nem segíti hatalomhoz. Noha utóbbi ősszel újabb rohammal készül feltornászni a DK népszerűségét, vele – a Heti Válasz tudomása szerint – már Bajnai Gordon sem számol.