Baja szeret engem – mondja Szabó Richárd, az emberbarát lángosos
– Nem most akartam előállni ezzel, hanem az EP-választás után, az önkormányzati voksolás kampányának kezdetén. De nem kockáztathattam, hogy a névtelen fenyegető már előbb nyilvánosságra hozza a dolgot, mert azzal az a látszat keletkezett volna, hogy el akarom titkolni a városlakók elől a homoszexualitásomat – mondja a bajai lángososként ismertté vált Szabó Richárd. – Pedig szerintem egy közéleti szereplőnek vállalnia kell a másságát. Ezért léptem a nyilvánosság elé fél évvel azelőtt, ahogy eredetileg terveztem.
Amúgy nem ez volt az első coming outja. 2007-ben ugyanis elindult a Mr. Gay Hungary melegszépségversenyen, és néhány bulvárújság kuriózumként emlegette vele kapcsolatban, hogy mássága ellenére házasságban él, sőt többgyerekes családapa.
– Butaság volt beneveznem – ismeri el –, de nem ártottam vele senkinek. A gyerekeim még kicsik voltak, a feleségem pedig tudomásul vette a lépésemet. Akkoriban nem voltam közszereplő, nem készültem közéleti szerepre, ezért az akkori újságcikkeket nem is tekintem valódi coming outnak. A mostani videóval viszont hivatalosan is jeleztem, hogy a jövőben komoly szerepet kívánok vállalni a bajai közéletben.
Hogy pontosan mire készül, arról majd később.
Kalandos életút áll a 41 éves férfi mögött. A hajdú-bihari Létavértesen nőtt fel, süketnéma édesanyja varrónőként dolgozott, édesapja akkoriban már csak alkalmi munkákból élt, korábban Komlón volt bányász. Richárd szakácsnak tanult, de másfél év után otthagyta a szakmunkásképzőt, és lelépett otthonról. Úgy került Bajára, hogy követte a nővérét, aki egy ideig itt élt a férjével, de miután elvált, elköltözött a Duna-parti városból. A kamaszfiú maradt. Majdnem egy évig csövezett, ahogy akkoriban hívták a hajléktalanlétet. Rejtély, hogyhogy nem bukkant rá sem a gyermekvédelem, sem más hatóság, különösen úgy, hogy hivatalosan nem vállalhatott munkát, ezért feketén dolgozott egy zöldségesnél. Közben néhány hónapot a közeli Hajóson töltött.
– Egyszer, amikor stoppoltam, egy országgyűlési képviselő vett fel – meséli Szabó Richárd. – Meghallgatta történetemet, és azt mondta, segíteni fog. Úgy is lett, elvitt magához Hajósra, a szállásért és a kajáért cserébe afféle mindenes lettem a művelődési ház éttermében. Hónapokig ott dekkoltam. Az MSZP-s Alföldi Albertről van szó, Alföldi Róbert édesapjáról. Csak akkor jöttem vissza Bajára, amikor elmúltam tizenhat. Akkor már hivatalosan is vállalhattam munkát. A tanyavilágban albérletre is futotta, igaz, még biciklivel is jó messze laktam a belvárostól. Szakma híján el kellett vállalnom mindenféle munkát. Voltam utcaseprő az önkormányzat cégénél, segédmunkás egy kárpitosnál, utána a Bácshús üzemében dolgoztam, ahol a kolbászhoz szükséges vékonybelet kellett lefejtenem az állatok bélrendszeréről. Aztán a munkaügyi központ segítségével végre szakmát szereztem: Baja központjában, a Szakál ABC-ben lehettem pultos a húsáruknál élelmiszerbolti eladóként.
De nem bírt megnyugodni. Az elmúlt húsz évben az ország számos pontján dolgozott, például operátorként a gödi Samsungnál, mórahalmi napszámban, segédmunkásként az M6-os autópálya építésénél. Később négy évig élt Szegeden, előbb egy virág-nagykereskedésben, utóbb egy vendéglátóhely rendezvényszervezőjeként tevékenykedett. Előbbi helyén minden nőnapon több száz virágot (szegfűt, rózsát) vásárolt, majd a szegedi utcákat járva egyesével kiosztotta azokat a szembejövő nőknek. Semmi különleges oka nem volt rá, egyszerűen csak így akarta kifejezni a tiszteletét a nők iránt.
A család azonban mindig visszahúzta Bajára. Nyolc utódot vall a magáénak, ötöt közülük vér szerinti, hármat pedig fogadott gyermekként. Első kapcsolatából (élettársától) egy kislánya született, első házasságából pedig négy kicsi. Miután különmentek a feleségével, az asszony utóbb született gyermekét is apaként szereti, továbbá két árva fiút – akik fogadott apjuknak tekintik – lényegében ő nevelt fel.
– Mind az öt vér szerinti gyermekem szerelemből született – szögezi le Szabó Richárd. – Senkit nem csaptam be, nem a látszat kedvéért lettem házas, erős kötődéssel szerettem a feleségemet. Az utolsó közös gyermekünk születése után döbbentem rá, hogy vonzalmat érzek a férfiak iránt. Talán genetika, nem tudom. Nehéz időszak következett sok vívódással, aztán egy szerelem végül egyértelművé tette a dolgot. Több hónapi gyötrődés után elmondtam a feleségemnek és a nagyobb gyerekeimnek. Megértették és elfogadták a dolgot.
Feleségével úgy döntöttek, egy ideig még nem válnak el, csak külön hálószobába költöznek. Fontosnak tartották, hogy a család ne hulljon szét, a gyerekek továbbra is együtt éljenek az apjukkal és az anyjukkal. A válást csak másfél évvel ezelőtt mondták ki, miután a gyerekek nagyok lettek. Viszont az egykori házastársak ma is jó viszonyban vannak egymással.
Szabó Richárd 2017 óta él ismét Baján. Vállalkozóként tért vissza: lángososnak állt. A Sugó-parti lángossütő fogalomnak számít Baján, évtizedek óta az egyik legkedveltebb vendéglátóhely a Sugovica mentén. A jól bejáratott hely kibérlése nem tűnt kockázatosnak. Csakhogy Szabó Richárd nem úgy üzemeltette, ahogy azt általában a vállalkozók szokták. Tavaly télen például, amikor bejött a kemény fagy, megnyitotta a hajléktalanok előtt, és ingyenlángossal, teával kedveskedett nekik. Sőt megengedte, hogy éjszakára is ott maradjanak a fűtött helyen. Nemcsak otthontalanok jöttek, hanem olyanok is, akiknek van ugyan fedél a fejük fölött, de nem engedhetik meg maguknak, hogy lángosozzanak. Tőlük sem kért pénzt. Néhány hét alatt több száz embert látott vendégül, éjszakánként 15-en, 25-en aludtak a lángossütőnél.
– Emlékeztem rá, hogy amikor én voltam hajléktalan, hányszor kaptam itt lángost, csak úgy, kedvességből – meséli. – Csak vissza akartam adni valamit abból, amit egykor én kaptam. Eredetileg egy hétre terveztem az akciót, de jelentkezett egy vállalkozó, és pénzt ígért, hogy folytassam még egy hónapig a dolgot, majd ő állja a cechet. Megbíztam benne, de becsapott. Eltűnt, így aztán rám maradt a pluszfűtés, az ingyenes enni- és innivaló költsége. Ennyit nem tudtam kigazdálkodni, nyáron be kellett zárnom a lángossütőt. Most kereskedőként próbálok boldogulni.
Amíg viszont működött a lángossütő, karitatív akciók sorának adott helyet. Szabó Richárd és barátai a közösségi oldalakon hirdették meg a különböző gyűjtéseket, majd a beérkező adományokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a helyi családsegítő közreműködésével juttatták el a rászorultaknak. Két alkalommal is szerveztek úgynevezett karitatív gyermeknapot, egyet májusban, egyet az iskolakezdés előtt, mindkétszer óriási sikerrel: főként ruha, bútor, játék, íróeszköz, tartós élelmiszer érkezett az adakozóktól. Eleinte az önkormányzat is segítőkész volt, de miután Szabó Richárd egyre keményebb posztokban támadta az Orbán-kormány szociálpolitikáját, odalett a jó viszony. „Pedig semmi mást nem követtünk el, mint láthatóvá tettük a Fidesz szerint nem létező szegénységet”, mondja.
A bajai lángosos a politika világában is meglehetősen kacskaringós utat járt be. Mindig aktív volt, olykor aktivista, hosszú ideig Fidesz-szimpatizáns.
– Többször is tüntettem Pesten Gyurcsány ellen – idézi fel a 2006 utáni időszakot. – Azt éreztem, hogy a baloldali kormány elveszítette a legitimitását. Aktívan bekapcsolódtam a fideszes kampányokba, felmatricáztam pártlogóval a kocsimat, kopogtatócédulát gyűjtöttem Bányai Gábor fideszes parlamenti képviselőnek. Bíztam a Fideszben, azt hittem, a kétharmadot a társadalom javára fogják használni. Súlyosan csalódtam. Orbánék visszaéltek a hatalmukkal.
Leginkább az NER-oligarchák felemelkedése, a magánnyugdíjpénztárak vagyonának lenyúlása, a szabad sajtó kivégzése, a választási törvény átírása és a hamis nemzeti konzultációk fordították el a Fidesztől. A menekültügyben részben osztja Orbánék álláspontját, szerinte is szükséges a határkerítés, a migráció ellenőrzése, de a menekültekkel, különösen az édesanyákkal és a gyerekekkel szembeni embertelen bánásmódot elfogadhatatlannak tartja. Ma már Orbán ellen tüntet Pesten – rendszeres résztvevője a kormányellenes demonstrációknak.
Szegedi évei alatt aktív tagja lett a helyi LMBTQ-közösségnek, szervezőként részt vett 2016 decemberében Ásotthalmon azon a demonstráción, amelyen a Toroczkai László vezette önkormányzat egyik diszkriminatív rendelete ellen tiltakoztak. Az ominózus jogszabályt, amely szerint a településen tilos propagálni a „nem egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló házasságot”, utóbb az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
Mindazt, amit eddig tett, nem közéleti szerepvállalásnak, hanem politikai aktivizmusnak tartja. Most viszont új helyzet elé állította magát: választott tisztségre aspirál. Ősszel összellenzéki jelölt szeretne lenni Baján, a képviselőségért, sőt a polgármesterségért is harcba szállna. Ez utóbbitól hajlandó elállni, ha az ellenzék képes felmutatni olyan kihívót, aki nála nagyobb eséllyel venné fel a küzdelmet a kormányoldal jelöltjével szemben.
– Ha én irányíthatnám a várost, leállítanám a fölösleges látványberuházásokat. Baján nem kell több kilátó meg szökőkút – mondja. – A belterületi utak romos állapotban vannak, a tanyavilágban még rosszabb a helyzet, ide kellenek a források. Hozzá kell nyúlni a helyi adórendszerhez, amit differenciáltabbá, így igazságosabbá kell tenni. Újra kell gondolni a szociális ellátások rendszerét, a segélyek elosztását, amelyben az eddiginél jóval hangsúlyosabbá tenném a rászorultsági elvet.
Nincs sem diplomája, sem érettségije. Ezt azonban egyáltalán nem tekinti hátránynak. A végzettségnél sokkal fontosabb az emberi minőség, ha valaki jó polgármester szeretne lenni – állítja. Az a lényeg, hogy olyan kiváló szakemberekkel vegye magát körül, akikben megbízhat. Szerinte ahhoz, hogy polgármester vagy képviselő legyen, elkerülhetetlen volt – amint mondja – a politikai coming out. Nem bánta meg.
– Kiderült, hogy Baja szeret engem – mondja. – Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ismeretlenek köszönnek rám, sokan biztatnak. A családom tagjai, akiknek előre jeleztem, mire készülök, büszkék rám, és mellettem állnak. Tisztában vagyok vele, hogy a melegségem egy vidéki kisvárosban sokkal inkább megosztja az embereket, mint egy nagyvárosban. Én mégis bízom a bajaiakban.
