Azt akarják, hogy rettegj
Soha nem leszek képes már normális életet élni – vallja Jessikka Aro finn újságíró, aki a Kreml vezérelte orosz trollok leleplezésével vált ismertté. Putyin online hadserege Arót is célba vette, az internetes zaklatás miatt hazájából is menekülnie kellett, de a titkosszolgálatok által irányított gépezetnek nem sikerült megtörnie. A legfrissebb 168 Óra hetilapot ajánljuk.
Cseréld le az ablakokat törésálló üvegre. Vedd le a nevedet a postaládádról. Ellenőrizd az autó alvázát indulás előtt, hátha oda rejtik a bombát. A többi között ezek szerepeltek a biztonsági tanácsok között, amelyekkel a rendőrség látta el Jessikka Arót.
A finn újságírónak az utcán állandóan hátra kellett néznie. Rendszeresen kapott halálos fenyegetéseket, de ezek szerzőivel sem keveredett vitába az interneten. Inkább igyekezett dokumentálni a történteket. Képernyőfotókat készített a fenyegető üzenetekről, listázta a trollok által használt orosz és finn nyelvű fórumokat, adatbázisokat készített: újságírói alapossággal gyűjtött anyagot a lejáratásáról.
Később úgy érezte, nincs biztonságban a hazájában. Ekkor már a családtagjai is több halálos fenyegetést kaptak. Például a húga, aki egy internetes fórumon állt ki a testvére mellett, s megalázó gúnyolódás tárgya lett. 2015 áprilisában SMS-t kapott húsz éve halott apjától. Pontosabban valakitől, aki a papa nevében írt neki. Aro ugyan gyorsan átlátott a szitán, de összetört.
Zokogva ölelte meg barátját: úgy érezte, nem bírja tovább. „A magántelefonomra küldték az apám nevében írt üzenetet. Ez volt a legszörnyűségesebb dolog, ami velem történt”, mondta Aro könnyek között a 168 Órának.
Nyilvánossággal az arctalan tömeg ellen
Jessikka Aro, a finn közmédia (Yle) újságírója azután került a célkeresztbe, hogy több leleplező riportot készített az Oroszországban működő internetes trollfarmokról. Bemutatta, hogy a Kreml hibrid háborút folytat az interneten: felülről szervezett dezinformációs hadművelettel próbál befolyást szerezni nyugati országokban, ellehetetleníteni az ottani médiát. Az orosz trollok olyan eseményeket is befolyásoltak, mint a Krím 2014-es megszállása, vagy a 2016-os amerikai elnökválasztás.
Nemrég magyarul is megjelent könyvében, a „Putyin trolljaiban” leírja, hogy a saját bőrén tapasztalta meg az orosz dezinformációs taktika lényegét: féligazságokat vagy komplett hazugságokat terjesztenek az orosz állami érdekeket sértő személyekről. Vele kapcsolatban azt sugallták, hogy „a NATO-t kiszolgáló ringyó”, „ruszofób zavarkeltő”. Hiába tiltakozott és leplezte le a zaklatóit, a gyalázás rendületlenül folytatódott.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a magánéletében turkálók egy korábbi rendőrségi ügyére is rátaláltak: Aro fiatalkorában amfetaminfüggőséggel küzdött, 2004-ben 300 eurós bírságot kapott kábítószer-birtoklásért. Egy lezárt, rossz emlékű időszakot használták ki a trollok annak terjesztésére, hogy még mindig drogfüggő, s az orosz internetes befolyásolással foglalkozó cikkeket is drogok hatása alatt írta. Ekkor állt ki mellette nyilvánosan a húga, Jessikka pedig úgy döntött, el kell hagynia hazáját
„A munkahelyemen elképesztően nagy mértékben támogattak, mindent megadtak, hogy külföldön is dolgozhassak”, mondta Aro, aki elhatározta, hogy semmiképp sem fogja abbahagyni a trollok elleni küzdelmet. „A kommentekben nem vitatkoztam a trollokkal, de a publikum előtt beszéltem az engem ért támadásokról. Szerencsére a finn társadalom nagy része jól reagált erre, sokan siettek a segítségemre.”
Többen is megkeresték, akiket hasonló módszerekkel vettek célkeresztbe az orosz álhírgyártók. „Rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Van rendszer abban, amit műveltek, ez egy nemzetközileg alkalmazott módszer. Mindenkit megtámadnak, aki szerintük elég befolyásos ahhoz, hogy az érdekeik ellen menjen. A könyvet is azért kezdtem el írni, hogy tudassam a hasonló helyzetben lévőkkel, nem vagytok egyedül.” Felidézte, hogyan öntötte el a félelem, amikor az események sűrűjében több százezer kommentelő próbálta levadászni. Végtelenül magányosnak, minden remény nélkülinek érezte magát.
A finn média összezárt mögötte. 2018-ban nagyjából nyolcvan szerkesztőség állt ki a megtámadott újságírók mellett, és a gyűlöletbeszéd elleni keményebb fellépésért lobbizott a kormánynál. Aro a zaklatások miatt pereket indított, igyekezett igénybe venni a jogállam és az igazságszolgáltatás által nyújtott lehetőségeket.
Mára visszatért hazájába, több pere is lezárult. Egyéves, felfüggesztett börtönt kapott például Johan Bäckman, aki a Kreml pénzügyi támogatásával igazgatta az oroszbarát média tevékenységét Finnországban. A magát az egyetlen finnországi orosz trollnak kikiáltó férfi rászállt Aróra: számon tartotta, mikor megy nyaralni, folyamatosan üzenetekkel bombázta, és személyes találkozókat is követelt. Azt ígérte, hogy ha az újságíró „jobb belátásra tér”, csitulhatnak ellene a támadások.
Arra kérdésre, hogy visszanézve mennyiben állt volna másként a helyzethez, ha a kezdetektől tudja, hogy mivel áll szemben, azt felelte: „Nem töltöttem volna olyan sok időt azzal, hogy azon rettegek, hogy nem leszek képes végigcsinálni. Ez az egyik legfontosabb dolog a trollokkal kapcsolatban: azt akarják, hogy őrültnek, egy senkinek érezd magad. Azt akarják, hogy szorongj, rettegj, és ne legyél képes végezni a munkádat.”
Máig nem tudni, ki áll nyerésre
Aro ma relatív biztonságban él, de még mindig „elég abnormális helyzetben” dolgozik. Figyelnie kell arra, hogy milyen információkat oszt meg magáról. Vannak olyan időszakok, amikor tudja, a szokásosnál is óvatosabbnak kell lennie. A zaklatások miatt poszttraumás stressz szindrómával is kezelték, de bevallása szerint igyekszik jól aludni. „Tudok cikkeket írni, tudom élni az életemet”, mondta.
Oroszország információs háborúja pedig folyik tovább. Aro nemrég egy berlini trollgyárról írt leleplező cikket, ahol szintén hasonló, titkosszolgálatok által szervezett befolyásoló tevékenységet folytattak a bérkommentelők. „A mostani akciók lényege és célja ugyanaz, mint ami 2014-ben volt. A trollhadsereg viszont egyre szervezettebbé, egyre profibbá válik. Szinte bárhol feltűnhetnek az ilyen létesítmények, különösen aggasztónak tartom, hogy akár Berlinben, Európa szívében is” – mondta. Ennek némi előnye is van: ha olyan nyugati országokban épít ki Putyin trollgyárakat, ahol működik a jogállamiság és az igazságszolgáltatás, nyomozni is könnyebb utánuk. Persze ma is nagyon nehéz szóra bírni a hazugsággyárak jelenlegi vagy egykori dolgozóit, félnek, hogy mi lesz velük, ha kitálalnak.
Örömteli változásnak tartja, hogy a közösségi médiaóriások már komolyabban veszik a problémát, a Facebook és a Twitter hatékonyabban nyomoz a trollok után, és igyekeznek megjelölni a gyanús orosz forrásokat. Aro több nyugati országban is adott tanácsot a törvényhozóknak arról, hogyan érdemes kezelni a fenyegetést.
„A legfontosabb az lenne, hogy a műveletek közben buktassák le őket, és tárják a nyomozás eredményeit a nyilvánosság elé. Eddig nagyrészt csak utólag derült fény a befolyásoló akciókra. Például arról, hogy az orosz trolloknak szerepük volt a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban és Donald Trump sikerében, csak jóval később, 2019-ben tettek közzé bizonyítékokat.”
Szerinte Putyin „morális értelemben elveszítette az információs háborút”, viszont nehéz megmondani, hogy néznek ki az erőviszonyok a gyakorlatban. „Még mindig nem tudunk eleget a trollgyárak működéséről ahhoz, hogy lássuk, hányadán állunk a velük vívott harcban”, mondta Aro, aki ragaszkodik korábbi döntéséhez. Senkinek sem hagyja, hogy megállítsa.
Az eheti 168 Óra hetilap címlapsztorija az autokráciák működésével és az általuk bevetett trollhadsereggel foglalkozik, a lapot keresse az újságárusoknál, vagy:
fizessen elő a 168 Óra nyomtatott hetilapra itt!
