Az LMP szívügyei

- „Az LMP meg akarja változtatni az Európai Uniót” – írják programjuk összefoglalójában. Finoman szólva: ambiciózus.

– Nem ambiciózusabb, mint az Európai Egyesült Államok terve, főleg ahhoz képest, hogy a DK még azt sem tudja, melyik frakcióba ülne. A megváltoztatás nem azt jelenti, hogy mindent fenekestül fel kell forgatni. Mára valamennyi brüsszeli frakció azt mondja: az unió döcög, baj van az intézményrendszerrel, a politikaformálással, a döntéshozatallal. Csak egy példa: az Európai Parlament az unió egyetlen közvetlenül választott intézménye, még sincs törvénykezdeményezési joga, ami számunkra eddig nem túl izgalmas kérdés. Az Európai Parlament küldött egy ajánlást a bizottságnak, hogy az egész unióban tiltsák be a cianidos bányászat minden technológiáját, ami Verespatak miatt minket is érint. Mivel hiányzik a parlament törvénykezdeményezési joga, a bizottságnak kellene javaslattal előállnia, csakhogy a környezetvédelmi biztos a füle botját sem mozdítja, egy személyben blokkolja a folyamatot. Ezért fontosak az ilyen elvontnak tűnő technikai változtatások.

– Szerepel is a programjukban, miképp az unió saját bevételeinek növelésétől a zajszennyezés okozta alvászavarokon, a „palagázparán”, a menedékkérők helyzetén át a szerzői jogokig sok minden. Mégis, a realitás az, hogy vasárnap este héttől tizenegyig megint hosszú órákig izgulhatnak, sikerül-e kijutni.

– Egy mandátumban biztos vagyok, de a kettő sem kizárt.

– Miért az EP, amikor ön 2010 óta a frakció tanácsadója és elnökségi tag is?

– A magyar parlamentben kétharmados többség mellett egy kisebbségi frakcióban gyakorlatilag semmi komolyat nem lehet elérni.

– Tudja ám biztatni a párttársait.

– Ezzel ők is tisztában vannak. Amit elértünk az előző ciklusban, fontos, de minimális ahhoz képest, hogy normális, tárgyalásos úton meddig juthatnánk. Másrészt jelentősen csökkent a magyar parlament intellektuális színvonala. Nem gondoltam volna 1993-ban, hogy egyszer annak a csapatnak a retorikai és intellektuális képességeit fogom majd visszasírni.

– Amikor ön még SZDSZ-es volt.

– Igen, az volt az utolsó év.

– Az MSZP-vel kötött koalíció miatt szállt ki?

– Elleneztem azt is, de végül elfogadtam. A Tocsik-ügy volt az utolsó csepp.

– Világos. Más kevésbé. Azt írják: fontos „a szabad tőke- és áruáramlás korlátozása ökológiai és társadalmi célok mentén”, és „erősíteni és támogatni kell a lokális közösségeket, hogy a fenntartható erőforrásokat válasszák”. Borsodban ezt hogyan fordítaná le?

– A kistelepülésekről eltűntek a közszolgáltatások. Vannak falvak, amelyeket három nagybirtokos földterületei körbezártak, és a többségnek nincs már földje, sőt lassan útvámot fog fizetni, hogy hazajuthasson. A magyar birtokszerkezet fenntarthatatlan irányba viszi a vidéket. A földkérdésben számunkra nem az az elsődleges, hogy milyen nemzetiségű a tulajdonos, hanem az, hogy ne alakuljanak ki helyi monopóliumok.

– Azt javasolják, a termőföldre ne vonatkozzon a tőke szabad áramlásának alapelve. Ezt a zöldek brüsszeli frakciója is elfogadta, de ez még vajmi kevés a változáshoz.

– Nem állítom, hogy van egyszerű megoldás. A csatlakozási tárgyalások során ez a fejezet számunkra rossz eredménnyel zárult, a későbbi kormányok pedig nem készítették fel a magyar agráriumot a moratórium lejártára. Lehetett volna egy sokkal jobb földtörvényt alkotni, tenni a központosított birtokszerkezet ellen. De ez a múlt. Azt viszont el lehetne érni, hogy a kormány legalább a saját törvényeit tartsa be, például a birtokmaximum kapcsán. Csakhogy a nem magyar uniós állampolgár esetében az állam csak a magyar birtokokat látja, ezért a magyar állampolgárságúakat másképp kezeli, mint a többieket. Egyszerű megoldás lenne létrehozni az uniós földbirtokregisztert, ami csupán politikai akarat és informatika kérdése.

– A kormány idehaza is megkerüli a saját törvényeit, miért állna egy ilyen javaslat mellé?

– Én attól még szeretném hallani, mit mondana rá egy magyar néppárti politikus. Mi lenne az ellenérv? Nem állítom, hogy Brüsszelből fogjuk megváltoztatni az Orbán-kormány politikáját, de nem is ez a feladat, hanem az, hogy rámutassunk: volnának lehetőségek. Élnek velük vagy sem, az ő felelősségük. De azt legalább már az unió is látja, mennyire fontos a szolidaritás erősítése. A magországok is kezdik megérteni: ha elvesztik a perifériát, ha nem finanszírozzák Görögországot, abból nem nyereségük, hanem iszonyatos káruk származik.

– A magyarok évtizedek óta hallgatják, hogy majd felzárkózunk, s jobb lesz. Az LMP kulcsszava ehhez a zöldberuházás, ami igazságos, fenntartható jövőt hoz. Ezt megint fordítsuk le az alföldi fal- nyelvére, vagy Miskolcéra.

– Nem állítom, hogy a zöldszektor megoldja a magyar gazdaság gondjait, de a világban sok példa van a megújuló energia jelentette beruházásokra, munkahelyteremtésre. Le Mans-ban például tönkrement egy autógyár, és kétszázan kerültek az utcára. Ám egy szélerőműparkban mindannyiukat foglalkoztatni tudták, szaktudásuk 95 százaléka felhasználható volt az erőmű-telepítés, a karbantartás során, hiszen az hasonlóan működik, mint egy motor.

– Miskolcon kevés az autógyár.

– Vagyis mit mondjunk annak a szerencsétlen bányásznak, aki 15 éve vesztette el a munkáját?

– Igen.

– Nem tudom megígérni, hogy új bánya nyílik.

– Gondoltam.

– Ezek a szektorok sokféle munkaerőt fel tudnak szívni, de nem eleget. Ha a mezőgazdaságban nem annak alapján értékelnénk a termelőegységet, hogy mekkora profitot hoz, hanem annak alapján, hány embernek ad munkát, mindjárt lennének jó megoldások. Egy modern állattartó kombinát hosszú istállójában kétszáz tehén áll, mindent egyetlen számítógép irányít, két ember meg nyomogatja a gombokat. Ha ugyanezt külterjes állattartásban végzik, tízszer több ember kapna állást.

– De többe is kerül.

– Nem. A beruházás olcsóbb ugyanis.

– De hosszú távon a működés már nem.

– Persze, a befektető így gondolkodik. A gazdálkodó meg úgy, hogy a profiton megosztozik a többiekkel, akiknek fizetést ad.

– Az LMP-nek szívügye a föld, a nagyvárosokon kívül még sincs bázisuk. A „termelőegység profithozama” kissé elvont szöveg.

– Nyilván nem ugyanazt mondanám egy hejőcsabai fórumon, mint egy 168 Órának adott interjúban.

– Ezek szerint van hejőcsabai fórum?

– Volt. Főleg az országgyűlési kampányban jártuk a vidéket. Most kevesebb az idő és a pénz. Azért megyünk a nagyvárosokba, mert ott tudjuk elérni a vidéki sajtót. Szívesen tartanék Nyírbátorban sajtótájékoztatót, de nem jön oda egyetlen médium sem.

– Ott inkább fórumot kellene tartani.

– Az nem kampányfeladat. Nincs akkora hálózat, hogy minden településre eljussunk. Lassan bővülünk, de nyilván nem tettek jót az elmúlt évek belső politikai küzdelmei.

– Vitázott már egyet Morvai Krisztinával. Milyen volt?

– Jó. Nem címkékről kell vitatkozni, hanem válaszokról. Akkor gyorsan kiderül, hogy az az út, amit javasolnak, nem járható. Csak ezt meg is kell mutatni. Kilépnének az unióból, ha a magyar földet nem sikerül megvédeni? Rendben. De – kérdeztem Morvai Krisztinát – előtte megmondják-e a gazdáknak, hogy akkor megszűnik az agrártámogatás is?

– Mit mondott?

– Erre már semmit.