Az év női vállalkozója

Dél körül jár. A nap feltölti Herczeg Ágnes boriskolájának hófehér tantermét. Lassan áttetsző vörösre festi a poharat a kadarka. Nappal is könnyen csúszik, magyarázza a műfajválasztást a fiatal borszakértő. Azért hozzáteszi: ő máskor is a könnyebb, jól fogyasztható borokat szereti inkább. Amilyen ez a kadarka is: gyümölcsös, fűszeres, tiszta. Nincsenek „intenzív taninjai”. Kevésbé bormodorban: nem húzza össze a szánkat.

– Nagyobb rendezvényeken a vendégek olykor „borfejtést” játszanak. Nem árulják el, mit kérnek, várják, hogy kitaláljam, mi illik hozzájuk. És mindig sikerül megfejtenem.

Ágnes a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Dédestapolcsányban volt kisgyerek. Sokan műveltek arrafelé szőlőbirtokot. Nagyapja is. De az unoka csak később, már győri üzleti főiskolásként tért vissza a „gyökerekhez”. Nem bírta nézni, ahogy társai olcsó kannás borokkal múlatják az időt. Borklubokat szervezett nekik. Tudta már akkor is: a borfogyasztásnál nem a mennyiség a lényeg. Maga a borozás ugyanis stílus kérdése is. Ha feltölt, csak akkor elegáns.

A főiskola utolsó évében már a Vinaret Bortársaság első győri üzletének lett vezetője. Miként ma mondja: sokat tanult ott is borról és emberekről, arról, hogyan válhat a bor fogalommá, a borászat művészetté. Megtanulta tisztelni a szakmáját. Mégis elfordult tőle első diplomája megszerzése után. Igaz, csak néhány évre. Bankban dolgozott, majd vezetőként milliárdos portfóliókat bíztak rá egy autókereskedő cégnél.

– Észre kellett vennem: hiába a felfelé ívelő karrier, a szakmai sikerek és az elismerés. Belül mindig is a borászat maradt a hivatásom. Amikor várandós lettem a kislányommal, döntöttem úgy, hogy szülés után inkább a „boros dolgaimhoz” térek vissza, a multivilágból nem jutna kellő figyelem a gyerekemre.
Herczeg Ágnes akkor újra belemerült a borászatba: 2010-ben megkapta a londoni WSET diplomáját, egy év múlva bekerült a világ legrangosabb „borművészeti” intézetébe, a Master of Wine Institute-ba. Közben konferenciákra járt, előadásokat tartott, blogot írt. Öt évvel ezelőtt észrevett egy felhívást a Facebookon. Mautner Zsófi gasztroblogger keresett bort az egyik ételkreációjához, kérte, segítsen, aki ért hozzá.

Így indult Herczeg Ágnes új pályájának meghatározó szakmai kapcsolata. Zsófi és Ágnes együtt dolgozott a Borok a konyhában könyvön. Ágnes akkor hároméves kislánya a nagyszülőknél nyaralt, lakásuk eközben kulináris munkatereppé változott: 300 féle ételt és 186 féle bort kóstoltak – két hét alatt. Nem pihentek: hajnalban kitették a 186 poharat, és főztek és kóstoltak. Majd mosogattak. Szűk stáb segítette őket. Utólag kiderült, sokan nem hitték, hogy Ágnes képes lesz végigvinni a gigantikus projektet. De ő még soha semmit nem adott fel, ezt sem.

Ezután kereste meg őt a Kogart Galéria tulajdonosa, Kovács Gábor. Övé a Gróf Buttler Borászat is Eger környékén. Kereskedelmi vezetőnek kérte fel Ágnest, aki elsőre nem mondott igent, előbb meg akarta ismerni, milyen borokat bízna rá Kovács Gábor. Beszélgetésük végére Herczeg Ágnes mindjárt vezérigazgató lett a Gróf Buttler Borászatnál.

„A pesti úriasszony” – egymás közt csak így hívták a szőlőmunkások. Aztán hamar befogadták: szakmai tudásával bizonyított, meg látták, keményebb helyzetekben is megállja a helyét. Máig jó a kapcsolata a Buttler dolgozóival. Pedig már évek óta eljött onnan.

Idén nyitotta meg saját iskoláját. Nemrég épp grillpartikról tanított. Pokrócon ültek a „diákok” a Budavár zöldjében, hallgatták a praktikus tanácsokat, hogyan is készüljenek föl a piknikszezonra. Az „elméleti” oktatás azért az iskolában folyt tovább. Például arról: milyen bort fogyasszunk mustáros flekkenhez és milyet barbecue-szószos húsokhoz.

– Felfedeztük közös kóstolásokkal: a dijoni mustáros hús intenzív ízéhez nem illik a nehéz vörösbor. Sokkal inkább a hordós érlelésű, testesebb fehérbor való hozzá. A vöröset pedig jobb a barbecue-szószos fogáshoz inni. Itt megtanulják kiválasztani az ízlésükhöz és az ételhez leginkább illő bort.
Herczeg Ágnes közben arra készül: ő legyen az első magyar „borjedi”. Hogy mit is jelent ez? Így hívják bennfentes nyelven azt a szuperszakértő borlovagot, aki megszerzi Londonban a Master of Wine világrangos oklevelét. És egyre több a nő a „borjedik” közt. Persze idehaza azért még – hagyományosan – inkább férfihivatás a borászat. Nem tudjuk, ebből következik-e az is: a magyarok főként a testes, magas alkoholtartalmú borokat fogyasztják. Ezzel szemben a nemzetközi piacokon az elegáns, ízgazdag és mérsékeltebb alkoholtartalmú borok a kelendőbbek.

Ágnes egyébként jelenleg független tanácsadó. Bőven akad megbízása. Pedig csak olyan munkát vállal el, amelyet igazán sajátjának érez. Most éppen egy felvidéki üzletember felkérésére bólintott rá, aki borászatot indítana, ehhez kérte Ágnes szakértését.

– Én választhattam ki a megfelelő dűlőt egy szlovákiai faluban. Azt is rám bízta az üzletember, milyen szőlőt telepítsünk. És már azt is pontosan tudom: milyen lesz a palackozott bor s ki a célközönség. Korábban ezen a helyen volt szőlő, ám évtizedek alatt elhanyagolttá vált a falu. Ez életem egyik legizgalmasabb feladata: visszavarázsolni oda a régi életet.