Az EU-ban kétmillió gyermek veszítheti el jogilag a szüleit, ha egy másik tagállamba utazik
A becslések szerint jelenleg mintegy kétmillió gyermek lehet abban a helyzetben, hogy szüleik egy adott tagállamban megállapított jogállását valamely másik tagállam nem ismeri el minden tekintetben.
Az Európai Bizottságnak van egy javaslata – amelyet már az Európai Parlamentben tárgyalnak – arról, hogy aki szülői jogosultságot szerez bármelyik tagállamban, azt a többiben is el kell ismerni. Ez elsősorban az azonos nemű párok (szülők) esetében okozhat vitákat, nem csak nem csak Magyarországon. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke még 2020-ban jelentette ki, hogy „aki egy országban szülő, az minden országban szülő”. Ezzel a kijelentésével a bizottság elnöke arra utalt, hogy biztosítani kell, hogy ha egy tagállam megállapította a leszármazást, azt a többi tagállamnak is el kell ismernie. Ha a jelenlegi tervezetből végleges jogszabály lesz, a rendelkezéseinek Magyarországon is érvényt kell szerezni, ellenkező esetben jöhet az uniós kötelezettségszegési eljárás – írja a Szabad Európa. A becslések szerint jelenleg mintegy kétmillió gyermeket érint a probléma.
A kezdeményezés része egyrészt az EU gyermekjogi stratégiájának, másrészt az EU LMBTQ személyek egyenlőségéről szóló intézkedéscsomagjának. A javaslat célja, hogy megerősítse a határokon átnyúló helyzetek által érintett gyermekek alapvető emberi jogainak és egyéb jogainak védelmét, ideértve a gyermekek személyazonossághoz, megkülönböztetésmentességhez, valamint magán- és családi élethez való jogát, továbbá a gyermekek örökléssel és tartással kapcsolatos jogait más tagállamban, „aminek során elsősorban a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell szem előtt tartani”.
A most érvényes uniós jog nem kötelezi a tagállamokat a más tagállamban megállapított leszármazás elismerésére. Az elismerés hiánya azonban jelentős hátrányos következményekkel járhat a gyermekekre nézve. Akadályozza őket alapvető emberi jogaik határokon átnyúló helyzetekben történő érvényesítésében, és azt eredményezheti, hogy nem biztosítják számukra azokat a jogokat, amelyek a nemzeti jog szerint megilletik őket a leszármazásból eredően. A gyermekek ennélfogva elveszíthetik a más tagállamban fennálló öröklési vagy tartási jogaikat, illetve azt a jogukat, hogy bármelyik szülőjük törvényes képviselőként járjon el egy másik tagállamban olyan ügyekben, mint az orvosi kezelés vagy az iskoláztatás. Ezek a nehézségek arra kényszeríthetik a családokat, hogy jogi eljárást kezdeményezzenek a leszármazás másik tagállamban történő elismerése érdekében, ezek az eljárások azonban mind a családok, mind a tagállami igazságszolgáltatási rendszerek számára idő- és költségigényesek, valamint egyéb terhekkel is járnak, ráadásul bizonytalan kimenetelűek. A javaslat indokolása kitér arra is, hogy bár az uniós jogból eredő jogok tekintetében a tagállamok kötelesek elismerni a más tagállamban megállapított leszármazást, a családokat végső soron visszatarthatja a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásától, ha attól félnek, hogy egy másik tagállamban nem ismerik el minden tekintetben a leszármazást. Ez pedig közvetve az EU négy alapértékeinek egyike, a szabad helyváltoztatás jogának sérülését eredményezi.
(Kiemelt képünkön: azonos nemű pár sétál otthonuk előtt örökbefogadott gyermekeikkel Bengaluruban. Fotó: Manjunath KIRAN / AFP)
