Az ellenzék csak álmodik, hogy a választás valahogy egyszer csak megnyerődik, és akkor majd lebontják a NER rendszerét
Milyen Magyarországon élünk majd 2018 és 2022 között? Ez volt az alapkérdésre a Friedrich Ebert Stiftung és a Political Capital (PC) közös szerdai konferenciájának, az első nagy nyilvános rendezvénynek, amely a választási rendszer és a választás eredményeinek elemzésével foglalkozott.
A konferencia első részében. László Róbert a PC választási szakértője a Závecz Reseach kutatásának eredményit ismertette arról, hogy az állampolgárok mennyire ismerik a választási rendszert és hogyan vélekednek arról. A kutatásból az derült ki, az általános kérdésekben a választók nem nagyon tájékozottak, például csak 60 százalékuk tudta, hogy mindenki két szavazatot adhat le és csak 46 százalékuk találta el a pártok bejutási küszöbét. Közben viszont mégis termékeny talajra hullottak a pártok információi arról, hogy a 2011 és 2014 közötti változások hogyan hatottak a rendszer működésére. A válaszolók 59 százaléka találta el például, hogy ezek a változások a kormányoldalnak kedveznek. Ráadásul erősen differenciáltak voltak a válaszok, hiszen a Jobbik szavazóinak 72 százaléka vélekedett így, a fideszeseknek csak 52 százaléka értett ezzel egyet. A fideszesek 85 százaléka mondta, hogy tiszta és igazságos választásokra számít, míg a DK szavazóinak csak 36 százaléka vélekedett így. Érdekes, hogy a választók 55 százaléka szavaz aszerint, hogy melyik párt áll a jelölt mögött és csak 37 százalékuk számára fontos a jelölt személyes ismerete. László Róbert arra is felhívta a figyelmet, hogy a megkérdezettek mindössze 30 százaléka értett egyet valamilyen fokig a határon túliak szavazati jogával, míg az inkább egyet nem értők aránya 70 százalék volt. Mindezt Závecz Tibor úgy összegezte, hogy a választópolgárok és pártjaik alkalmazkodtak a Fidesz által kialakított rendszerhez és ennek következménye, hogy a közbeszéd az elmúlt hónapokban elsősorban nem tartalmi politikai kérdésekről, hanem technikai eljárásokról, átszavazásokról visszalépésekről szólt.
Ez a következtetés már azon a kerekasztal beszélgetésen hangzott el, amelyen László Róberten és Závecz Tiboron kívül Lakner Zoltán elemző, a 168 Óra főszerkesztő-helyettese és Unger Anna politológus az ELTE oktatója vett részt. A kerekasztal beszélgetés címe az volt: Hogyan vizsgázott a választási rendszer. Először Unger Anna válaszolt, méghozzá meglehetősen kritikusan. Szerinte sok reménye senkinek sem lehetett, hogy a rendszer most jobb lesz, mint négy éve volt, hiszen a szabályok közül csak egy változott: országgyűlési döntés alapján az 1 százalékot el nem érő pártok vezetőinek vissza kell fizetniük az állami támogatást. Mint az EBESZ előzetes véleménye is hangsúlyozza, egyre több választókerület aránytalan. Bár az alkotmánybíróság, és az EBESZ kétszer, a Velencei Bizottság már háromszor is kérte, a jogalkotó mégsem rögzítette a tisztességes felülvizsgálat részletes szabályait. Tudtuk azt is, hogy diszkriminatív a levélszavazat, nem tudtuk viszont, hogy a Nemzeti Választási Iroda képtelen lesz ellátni a feladatát.
Unger Anna tarthatatlannak nevezte, hogy a vasárnap délelőtt összeomlik a választás honlapja és Pálffy Ilona azzal vigasztal minket, hogy majd a következő szombatra meglesznek az adatok.
Még a helyi választási irodák címe, telefonszáma sem elérhető, tömegével vittek fel a bizottságok rossz adatokat. Az ELTE oktatója nem állítja, hogy választási csalás történt volna, de szerinte mégis tarthatatlan, hogy arra is 2-3 napig kellett várni, hogy kiderüljön végre, hogy miért változtak a részvételi adatok vasárnap este. Átláthatatlannak bizonyult, hogy a Nemzeti Választási Iroda mit mikor csinált és ez törvényszerűen csökkenti a bizalmat.
Lakner Zoltán fontos fejleménynek nevezte azt, amit a László Róbert által ismertetett kutatás is bizonyított: hogy az emberek „be tudták lakni” a választási rendszert, hiszen ennek volt köszönhető, hogy több fővárosi kerületben győzhetett az ellenzék. Sajátos viszont - jegyezte meg-, hogy
az ellenzéki pártok taktikázással tudtak mandátumot szerezni, és nem politikai érvekkel.
Mindez azonban inkább csak a felszín. Az alapkérdés, hogy hat és fél éve pont ilyen ez a választási rendszer. És a pártok ennek ismeretében választották pont az ellenkező stratégiát, mint ami a szabályokból következett volna: egyre aprózódott a baloldali ellenzék, mindenki mindenkiből kivált. Persze az összes új képződménynek van magyarázható története, de mégis tény, hogy ha nem tudunk jobbat kitalálni, mint hogy részt veszünk ebben a szisztémában, akkor a rendszernek megfelelő stratégiát választjuk és nem csinálunk huszonhét pártot. vagy ötvenet. A taktikai szavazás ezek után már csak kármentés lehetett.
Ebből adódtak olyan helyzetek, hogy például a szekszárdi kormányhivatal ajtajában múlt szombaton tíz óra ötven perckor, tíz perccel a végső határidő előtt ott állt Hadházy Ákos és Harangozó Tamás, hogy megtudják, melyiküket lépteti vissza a pártjuk.
Mindemögött persze van egy még fontosabb kérdés: vajon a NER rendszerén felül lehet-e kerekedni pusztán a választások eszközeivel? A médiauralom, az államapparátus megszállása körülményi között? Az elemző hangsúlyozta, hogy mindezzel nem csalást akar kiáltani. A csalás emlegetése egyébként egy újabb önfelmentő hisztéria kezdete lehetne. Valószínűleg nem történt a választások során olyan visszaélés, ami érdemben befolyásolhatta volna a végeredményt. Persze, hogy baj: a rendszer működése lehetetlenné teszi, hogy pontosan megértsük, milyen hibák történtek vasárnap. Ám az ellenzéknek tudomásul kell vennie, hogy nem nevezhető stratégiának az álom, hogy valahogy – ki tudja hogyan – a választás egyszer csak megnyerődik, és akkor majd lebontjuk a NER rendszerét.
A vitavezető László Róbert azt a gondolatot vetette fel, hogy ahogyan a választás hajrájában a szavazóktól jött a presszió, hogy a pártok állapodjanak meg, most az állampolgárok minden lehetséges fórumon a választás tisztaságával kapcsolatos kétségeiket vetik fel. Lehet, hogy a csalásként aposztrofált esetek nagy része félreértés és hisztériakeltés a pártoknak azonban mégis reagálniuk kell. Új állampolgári kezdeményezések már önjelölt adatbányászokat toboroznak. Van egy erős állampolgári nyomás, az ellenzéki pártok pedig egyelőre nem élnek azzal az óriási politikai eszközzel, ami a kezükbe került.
Závecz Tibor szerint hasonló a helyzet most is, mint a választások előtt, amikor a pártok csak saját politikai önérdekeiket követték. Erre volt példa a közvélemény nyomására rapid módon létrejött megállapodás, amelyet Botka László távozása után a DK a Szocialista Párttal kötött a koordinált indulásról. A DK most méltán érezheti úgy, hogy jól járt,
Gyurcsány Ferenc a lehetséges maximumot vette ki ebből az alkuból, a DK újra parlamenti párttá vált.
Tudomásul kell vennünk, a pártok önérdeke gyakran nem kompatibilis azzal, amit a választók akarnak. Már megint azt látjuk, hogy versengő pártok próbálják tisztázni, hogy mi történt. Már megint egymással foglalkoznak többet, mint a helyzettel, megint a bűnbakot keresik. Pedig látszik, hogy a másik hibáztatása már sehová sem vezet.
Sehová sem vezet az a verseny, hogy a saját táborunkon belül kell elsőnek lennünk, ott kell átvenni a hatalmat.
Závecz szerint van a jelenlegi helyzetben még egy fontos nyitott kérdés: hol van a civilek helye ebben a politikai rendszerben, hol van a civil szféra lehetséges beavatkozásának határa, hogyan tudnak ők a pártokkal együttműködni? Egyelőre ez is versengésnek látszik, pedig az alaphelyzet az, hogy a választásokon a pártok indulnak, a politikusoknak van legitimitása. Ám amikor a választópolgárok és a civil szféra nem érzi, hogy a pártok jó irányban mennek, akkor ez is konfliktusmezővé válik.
Unger Anna mindezt azzal egészítette ki, hogy amióta a választásokat figyeli még nem fordult elő, hogy az internetes oldalakat, a közösségi médiát ilyen mértékben árasztották volna el szavazóköri biztosok névvel, címmel, telefonszámmal közreadott értetlenkedő jelentései. Megírják, hogy rájuk zárták két órára az ajtót, hogy ne teljesíthessék törvényi kötelezettségüket, ne vihessék a dokumentumokat a jegyzőhöz. És erre sincs magyarázat. Az ELTE oktatója emlékeztetett arra, hogy a Fidesz, amíg ellenzékben volt, mindig működtetett úgynevezett demokrácia központot ahová a panaszokkal lehetett fordulni. Kár, hogy a mai ellenzék ezt nem tanulta el. Manapság nagyon is elválik egymástól a közhangulat és az, hogy a pártok miről beszélnek.
Lakner Zoltán végül arra emlékezetett, hogy van egy olyan - nem mondott blöfföt - politikai nagyotmondás, hogy most mindenki mindenhol, minden szavazatot számoljon újra. Az elemző szerint ezzel a pártok saját felelősségüket próbálják elhárítani.
Amikor egy párt vezetője azt mondja, hogy 500 000 biztos szavazója van, majd kiderül, hogy az csak 290 000 volt, akkor keresi az ürügyet arra, hogy erről hogyan terelje el a figyelmet.
Amikor az LMP azt ígéri ,hogy most aztán nagy párttá fog felugrani, de ez már harmadszor sem sikerül, akkor magyarázatot kell adni. A csalás emlegetése könnyen vezethet a politikai nagyotmondás versenyéhez, amellyel a pártok saját kudarcukat kívánják elfedni. Az állampolgári kezdeményezéseket ez elemző egyébként valóságos csodának nevezte. Miközben nyíltan folyik a civilek üldözése, újabb és újabb civil kezdeményezések nőnek ki a földből. Ha valami ad okot reményre, akkor ez. Persze más kérdés, hogy boldogabb országokban nincs szükség arra, hogy a civilek toborozzanak szakértőket – erre van jól működő apparátusuk az ellenzéki pártoknak.
A konferencia második része a politikusoké volt. Szél Bernadett lemondta a részvételt, így a vitában Gulyás Gergely Fidesz alelnök és Molnár Gyula az MSZP lemondott elnöke vett részt.
Gulyás Gergely azzal nyitott, hogy őt magát is meglepte a kétharmados győzelem, bár stabil többségre számított.
A Fidesz ilyen arányú győzelmét két tényezőnek tulajdonítja. Az egyik a migránsok témája, amely egyébként nem csak Magyarországon, de az utóbbi két év más európai választásai során is fontos tényezőnek bizonyult, valamint a gazdaság teljesítménye. Emlékeztetett arra, hogy 88 százalékkal nőtt a minimálbér, 740 000-rel több foglalkoztatottat tartanak számon, tehát az emberek többsége úgy érezheti, egyről a kettőre jut.
Molnár Gyula a választási kampányt úgy minősítette, hogy az a rendszerváltás óta a legprimitívebb és a legdurvább korteskedés volt,
amikor minden ellenzéki forintra száz kormánypárti forint elköltése jutott. Mint mondta, közpénzből, a kormány forrásaiból hazudtak az embereknek. A Fidesz csak a migránsokról szóló álkérdést sulykolta, miközben arról kellett volna beszélni, jól használták-e fel az európai uniós forrásokat, abból modern országot formáltak-e vagy visszavezették az országot a XX. századba. Az MSZP volt elnöke elmondta, hogy a választás napján déltől este hétig maga is derűlátó volt. Szerinte a hamis reményekért az elemzőknek és a Közös Ország Mozgalomnak elnézést kellene kérnie az emberektől.
Molnár Gyula úgy gondolja, hogy
mostantól az emberek másképpen fognak nézni a politikára, mint eddig. Büntetni fogják a politikai pártokat, beleértve a Fideszt is. Az ellenzéki oldalon pedig a választók még számon fogják kérni azok felelősségét, akik megakadályozták, hogy valóra váljon Botka László kezdeményezése a közös listáról és a közös miniszterelnök-jelöltről.
Ezt elutasította az LMP, amely azt gondolta, hogy kis pártból középpárttá, majd középpártból kihívóvá válhat hónapok alatt. Viselnie kell a felelősséget a DK-nak is, amely addig beszélt közös listáról, amíg arra nem kapott ajánlatot. Amikor a felkérés megérkezett, akkor már nem volt hajlandó érdemben tárgyalni. Molnár Gyula így összegzett: - Ha foci hasonlatot akarok használni, akkor a mi oldalunkon néhányan bundáztak. Nem 2018-ra készültek, hanem 2022-re előre elkönyvelték a Fidesz mostani győzelmét.
Gulyás Gergely nem kívánt állást foglalni az ellenzéken belüli vitákról, de de fontosnak tartotta kifejteni, hogy 1998-óta a mindenkori kormány mindig kampányolt a mindenkori választási időszakban. Szigorúbb mércét a Kúria csak 2014-ben szabott, amikor elvárta, hogy tartalmilag is különüljön el a kormány és a kormánypárt kampánya. A Fidesz azonban tavaly előterjesztett egy olyan törvényjavaslatot, amely megtiltotta volna a kormány számára a korteskedést. Tény, ugyanakkor a pártokat is megfosztotta volna a lehetőségtől, hogy kampányidőszakon kívül plakátozzanak. Mindebben érdekelt lett volna az MSZP is, ám a politikai klíma ma olyan Magyarországon, hogy a szocialisták nem vállalták a megegyezést.
László Róbert arról kérdezte a Fidesz alelnökét, hogy mi történne most, ha az ellenzék győzött volna kétharmaddal és ugyanígy minden internetes fórum tele lenne azzal, hogy a választás során furcsa, a csalás gyanúját felvető események történtek, miközben az Nemzeti Választási Iroda hallgat. Békemenet lenne az NVB irodája előtt. A Fidesz alelnöke erre úgy reagált, hogy nem lenne semmi, mert bírósági jogorvoslatra minden ilyen esetben mód van. Ráadásul a balliberális oldalhoz kötődő jogászok is leírták, hogy
semmi olyasmi sem történt, ami alapjaiban megkérdőjelezné a vasárnapi választások eredményét.
Felvetődött az is, hogy a Nemzeti Választási Iroda vezetője a 2014-es választásokról szóló beszámolójában felvetett egy sor javaslatot a választások rendjének módosítására, amelyek ésszerűbbé, gördülékenyebbé tehetnék a munkát. Gulyás Gergely feleletében elmondta, kétharmados szavazásra lett volna szükség, ám az ellenzék nem volt hajlandó támogatni technikai jellegű módosításokat, mindaddig, amíg nem fogadnak el új, arányos rendszert. A kamupártokkal kapcsolatban a Fidesz frakcióvezetője elmondta, abban bíztak, hogy hatásos lesz a döntés, amely szerint a jövőben személyes vagyonukkal felelnek a kampánykeret visszafizetésért az egy százalék alatti eredményt felmutató pártok vezetői. Most büntetőjogi szankciókra lesz szükség ennek behajtása érdekében.
László Róbert szóba hozta azt a vitát is, hogy milyen szerepet vihet az ellenzék az elkövetkező négy évben. Emlékeztett arra, amit Gőgös Zoltán mondott, amikor bejelentette, hogy nem veszi át mandátumát: nem akar dísz-ellenzékiként asszisztálni a következő négy évhez. Vajon ez érv egy stratégiai vitában?
Molnár Gyula szerint Gőgös Zoltán valójában politikai gesztust tett, amikor Harangozó Tamásnak ajánlotta fel mandátumát és nem követendő modellt kínált.
A szocialista párt volt elnöke elutasította azok álláspontját, akik szerint ki kell vonulni az országgyűlésből, ennek szerinte semmilyen politikai haszna sem volna. Molnár Gyula azt az elvárást fogalmazta meg, hogy a parlament kapja vissza korábbi rangját, azt ne tekintsék törvénygyárnak, ne alázzák meg azzal, hogy képviselői indítványokat nyújtanak be éjjel, hogy azokat másnap el is fogadják. Vegyük mindenki komolyan az ország házát, és kapja meg az ellenzék azt a lehetőséget, hogy valóban képviselhesse a sokmillió embert, akik mást gondolnak, mint a Fidesz szavazói.
A vitának ez volt az egyetlen pontja, amikor a két politikus között nem volt véleménykülönbség, Gulyás Gergely maximális egyetértéséről biztosította Molnár Gyulát.
