Az elfuserált alkotmány

Be lett fejezve a nagy mű, igen, Magyarországnak most már csak az államformája köztársaság, a nevéből kimarad a megjelölés; sőt, ha a Boross-lobbi kicsit erősebb, akkor lehetnénk akár monarchia, egyelőre király nélkül. Már csak azért is, hogy minél erősebben áttűnjék a „boldog idő”, a Horthy-éra fílingje.

Szóval készen lett, a nemzet megkonzultálta, de az alkotók nem pihentek, hanem kikérték a Velencei Bizottság véleményét – ahogyan egy európai uniós tagállamhoz illik –, hogy ugyan nem hibázott-e a nagy sietségben az alkotó. De bizony hibázott – mondja a VB, és nemcsak ő, hanem az ENSZ is, a nyugati politikusok meg a világsajtó jobbról-balról. A mi alkotóinkat azonban nem olyan fából faragták, hogy mindjárt összerezzenjenek a kritikus hangoktól. Először is jól a helyére tették a VB véleményét formailag, tartalmilag, stílusilag, fordításilag stb., utána meg közölték vele, hogy tesznek a véleményére, részben, mert elfogult, ráadásul egybecseng az ellenzék álláspontjával, különben meg semmiféle jogi kompetenciája nincs. Amúgy sem azért kérték a VB-t, hogy csesztesse a nagy alkotást, hanem azért, hogy ismerje el és fel, hogy mennyire 21. századi, tehát modern, ugyanakkor hagyománytisztelő, mennyire őrzi a demokratikus értékrendet, mennyire nem rekeszt ki senkit a társadalomból, és egyáltalán: milyen nagyon harmonizál a szabad világ általános jogrendjével...

Egy szó, mint száz: nem sok esélye látszik Sólyom László optimista, legalábbis megengedő képzelgésének, miszerint az új magyar alkotmányt a rettenetes Nemzeti Színházhoz lehet hasonlítani, amelyben azért lehet egész jó előadásokat csinálni, amelyek elfeledtetik a nézővel, hogy miféle förmedvény objektumban is tartózkodik. Csakhogy amíg Thália elfuserált templomában (egyelőre) avatott művészek alkotnak, így erre van esély, addig a Fidesz alkotmányát ugyanazok töltik meg tartalommal és sarkalatos törvényekkel, akik már az alapot is elfuserálták.

Gulyás András
E-mail