Az elámult konzervatívok

A február 25-i számuk Az elárult konzervatívok című cikkében az igen nagy tudású, széleskörűen tájékozott Mellár Tamás vázolta a Fidesz konzervatívokkal és a konzervatív eszmékkel szembeni árulását, az ígéretek megszegésének folyamatát, az igazi/klasszikus konzervatívok elárulását és megcsalását. Az utóbbi időkben egyre több konzervatív szakember, gondolkodó szólalt meg többé-kevésbé hasonló hangnemben, csalódottságát, megvezetését, az ország állapotát felpanaszolva, jogosan és megalapozottan. Tisztelet azoknak, akik képesek felismerni tévedéseiket és hajlandók új gondolatokat, irányokat, elképzeléseket elismerni, vallani és akár követni is.

De!

Akik átélték hazánkban a kilencvenes éveket, azoknak azért lehettek tapasztalataik. Egyrészt anyagi jellegűek (a nagy port kavaró székházügy, tokaji szőlőbirtokok, nemjegyzőkönyvek, egyebek), párhuzamosan ideológiai vonatkozásúak (a „Térdre, imához!” csapat katolizálásától(?) a vallási közösségek közötti szelekcióig, az elvek és barátok lecseréléséig, furcsa, de hasznos új baráti, nemzeti és egyéb kapcsolatokig), majd 1998 és 2002 között mindezek már kőkeményen materializálódtak is (azaz akkor azt hihettük, de a kőkeménység igazából aztán 2010 után következett be).

Tehát az ideológia oldalán bebizonyosodott, hogy bármikor az egzisztenciális szükségletekhez igazítható a hit és a meggyőződés (ha van egyáltalán), az anyagiak oldalán pedig megjelent nemhogy a hűbéri, de egyenesen a szpáhi jellegű birtokosság és a harács. Mindezeknek mostanság történő, jogrendszerben való elhelyezése már továbblépés a megkezdett úton, de ne feledjük: azért ez is kvázi „kicsiben” kezdődött.
Én egyszerű állampolgárként és mezei közgazdászként legalábbis így láttam és így látom ma is. Vajon hogyan nem érzékelték ugyanezt a nálam sokkal nagyobb tudású, tapasztalatú, szélesebb látókörű és összehasonlíthatatlanul több információval rendelkező konzervatív potentátok?

Kutas László, e-mail