Az egyiknek sikerül, a másiknak nem – Milyen szempontok szerint dönt a Filmalap?

Divinyi Réka forgatókönyvíró, a Magyar Nemzeti Filmalap volt forgatókönyv-fejlesztője szerint lényeges a különbség a Filmalap és annak elődje, a Magyar Mozgókép Közalapítvány működési elvei között.

Azt mondja: korábban a magyar filmgyártás és -finanszírozás afféle urambátyám rendszerben működött, elvégre mindenki ismert mindenkit.

– Mutyinak talán nem mondanám, de kétségtelenül inkább személyek kaptak támogatást, mintsem forgatókönyvek.

Divinyi Réka

Divinyi állítja: a Filmalap viszont egészen más szempontok szerint építette fel a rendszerét. Mindegy, hogy ki az alkotó, a hangsúly a forgatókönyv minőségére tolódott. Ennek érvényesítéséhez az alkotók rendelkezésére áll már a kezdet kezdetén az a forgatókönyv-fejlesztő szakértői csapat, amely konzultációs lehetőséget, gyakorlati, szakmai segítséget nyújt a pályázóknak. Igaz, cserébe elvárja, hogy ezért a – gyakorlatilag ingyenes – szolgáltatásért szülessen valódi teljesítmény, vagyis a szóban forgó forgatókönyv valóban fejlődjön. És ha nem fejlődik, akkor nem fogja támogatni a gyártást.

Általában a forgatókönyv-fejlesztés három fázisból áll: az első fázis végére az egyoldalnyi szinopszisból kikerekedik egy nagyjából százoldalas verzió, amelyet együtt vitatnak meg a fejlesztőcsapat tagjai és a szerzők, a második változat ennek a továbbgondolt formája, amelyet szintén konzultáció követ, végül a harmadik fázisban a késznek gondolt, véglegesnek szánt művet vagy elfogadja az alap, vagy nem.

Más a tapasztalata Groó Diana filmrendezőnek. Bár nem sokszor próbálkozott az alapnál, de, mint mondja, ő nem tartozik a szerencsés pályázók közé.

Az évek folyamán, ahogy mindenki másnak, neki is tudomásul kellett vennie, hogy játékfilmek forgatókönyv-fejlesztésére és gyártására ma a Magyar Nemzeti Filmalapon kívül nincs más hivatalos pénzforrás itthon.

– A Filmalap már megalakulása óta hirdeti, hogy bárki bármikor pályázhat hozzájuk, ami igaz is, de azt, hogy egy projekt mi alapján kap vagy nem kap támogatást, sűrű homály fedi. A pályázatokat elbíráló szakmai grémium nem feltétlenül közli a döntés indokait.

Legutóbb a tiszaeszlári vérvád történetét Eötvös Károly szemszögéből bemutató, Az ügyvéd című filmterve már a forgatókönyv-fejlesztési szakaszban elakadt. Pedig – állítja Groó – a film ötletét addig éppen azért támogatták, mert az általuk kiírt pályázati kritériumoknak megfelelt: filmterv volt egy olyan történelmi személyiségről, illetve olyan történelmi eseményről, amely ma is aktuális.

Groó Diana

És hogy mitől aktuális a téma? 2012-ben, a per évfordulóján a Jobbik egyik képviselője szólalt fel a parlamentben, és utalt a vérvádra, ezért Groó is utalt erre a filmjében.

A rendező azt mondja: Az ügyvéd nem jutott el a harmadik fordulóig, már a második kör után megérkezett a döntés: a Magyar Nemzeti Filmalap legnagyobb sajnálatára a fejlesztést befejezettnek tekintik és nem támogatják tovább.

– Ilyen esetben egy alkotónak két választása van: vagy kihajítja az ablakon a többéves munkáját, vagy nem adja fel, és más forrásokat keres. És bár ez többnyire sokkal több időbe – olykor további évekbe – telik, én mégsem szerettem volna lemondani róla. Azt gondoltam, talán más szakmai szervezetektől kaphatok pozitív visszajelzést is, és esetleg folytathatom a forgatókönyv-fejlesztést.

– Nyilván senkinek nem érdeke, hogy rossz filmek szülessenek – mondja Divinyi – és igen, minden alkotó úgy érzi, hogy övé a világ legjobb filmterve, de legalábbis a többi pályázóénál mindenképpen jobb. Tényleg nagyon fájdalmas azt hallani, hogy sajnos ez nem sikerült igazán, de ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában már nemigen vonom kétségbe a döntések jogosságát.

Hozzáteszi: tudja, hogy kemény, amikor az ember filmtervét apró darabokra szedik, minden ízében megkérdőjelezik. De ez soha nem a személyről szól. Rossz szembesülni a hibákkal, senkinek nem esik jól:

Divinyi ezt leginkább nőgyógyászati vagy prosztata-szűrővizsgálathoz hasonlítja – senki sem kívánja, de szükség van rá, és ha túl van rajta, neki lesz jobb.

Némiképp árnyalja mindezt, hogy Groó Diana indoklás nélkül elutasított filmtervét a brüsszeli Creatic Media végül mégis értékesnek találta, és emellett amerikai és német ösztöndíjakat is nyert a rendező a forgatókönyv befejezéséhez.

– De azért ma sem adtam fel a reményt, hogy lesz még olyan alkalom az életben, amikor a Filmalappal is együtt tudunk működni – teszi hozzá Groó Diana.

MTI Fotó: Kallos Bea

Arra a felvetésre, hogy sokan megkérdőjelezik a fejlesztők döntési kompetenciáját, pártatlanságát, sőt akár legitimitását is, Divinyi azt mondja: a fejlesztők semmiről sem döntenek, kompetenciájukat szakértelmük garantálja, mindannyian megfelelő referenciákkal rendelkeznek feladatuk ellátásához.

– Munkájuk során nem mondanak véleményt, csak kérdéseket tesznek fel: mesélje el az alkotó, miért cselekszik úgy a szereplője, ahogy… Olyan kérdésekkel szembesítik a jelöltet, amelyeket ha nem tud megmagyarázni, akkor magának kell rájönnie, hogy valami nem stimmel a könyvével. Lehet, hogy segít, ha rákérdeznek: mit is akarsz elmesélni? Miért is nincs összefüggésben a film eleje meg a vége?

Divinyi Réka szerint a forgatókönyv-fejlesztők között is többféle személyiségtípus lelhető fel: az alkotók nyilván azt választják a konzultánsok közül, akik hozzájuk hasonlóan gondolkoznak. A végső szót a szakmai döntőbizottság mondja ki, amelynek tagjai jelenleg: Andy Vajna, Havas Ágnes, Goda Kriszta, Kovács András Bálint, Kálmán András.

– Valamennyiük szakmai múltja vitathatatlan – véli Divinyi Réka. Ő is állt már mindkét oldalon: bírált és bírálták. Azt mondja: érdekes tapasztalat, mindenkinek ki kellene próbálnia.