Aranyeső

– A történetben jelentéktelen, mégis jellemző epizód, hogy a politikából kihulló miskolci élkáder, Zsiga „Bekötőút” Marcell kaphatott jól fizető állást a szerencsejáték-iparágban: másfél milliós javadalmazásért vezetheti a Szerencsejáték Zrt. egyik cégét. Minek tekinti az állam ezt az üzletágat? Szabad prédának?

– A történet tényleg marginális. A Szerencsjáték Zrt.-nek van, illetve volt egy részlege, amely a céghez befutó támogatási igényeket véleményezte. Dönteni persze sosem dönthetett. Az az igazgatóság dolga.

– Zsiga úr tehát leveleket szortírozhat munkabérének inkasszálása fejében.

– Nézze, ez kétemberes munka. Kell egy főnök meg egy beosztott, aki iktat és levelez.

– A szerencsejáték láthatóan megmozgatja a politikusok fantáziáját. Így lehetett ez már 2010-ben is, amikor úgy döntött a kormány, hogy a nyerőgépeket online felügyelet alá helyezi, mert feltételezték, hogy csalni lehet velük. Ön komolyan elhitte ezt?

– Komolyan elhittem, hogy így gondolják, mert nem ismerik a modern automaták ellenőrzési rendszerét. Senki sem sejthette, hogy ez több menetből álló meccs lesz. Az automatákból bejövő pénz nagyjából egyezett azzal, amit az állami cég, a Szerencsejáték Zrt. termelt. Amikor megszületett a döntés a gépek online felügyelet alá helyezéséről, az indoklás még az volt, hogy az ellenőrzés rendszerét kell korszerűsíteni. Csak azok maradhatnak placcon, akik vállalják ezt a pluszköltséget.

– A kilencvenes évek elején legendák keringtek arról, milyen regionális krőzusok tollasodtak meg az automata-üzletágból. Többek között ezen és a vendéglátáson gazdagodott meg Debrecen királya, a Loki gazdája, Szima Gábor is.

– Akkor még a gépek játékadója kedvező volt. Ahogy a kormányok az adót évről évre emelték, a bombaüzlet egyre kevésbé volt bomba. Ezernél alig több versenyző maradt a piacon, ezen belül két tucat jelentős cég.

– Ők is csak 2012 őszéig, amikor váratlanul beütött a krach. A miniszterelnök egy reggel beállított a Parlamentbe, és komor képpel közölte: mivel „súlyos nemzetbiztonsági kockázatok” állnak fenn, azonnali döntés szükségeltetik, a játékautomatákat betiltják. Gépek százai váltak ócskavassá.

– Ráadásul hétfőről keddre. Akkor sokan még Rogán urat gondolták kulcsfigurának. Kerületében, ahol ma is erős embernek számít, két kaszinó is üzemelt. Az akkor állami érdekeltségű Tropicana és a Vajna kezében lévő Las Vegas. Rogán szereplése figyelemre méltó. A neten megjelenő videók szerint kitűnő kapcsolatot ápol a filmcézárral. És ha valaki olyan törvényjavaslatokat terjeszt be, amelynek kedvezményezettje a végső fázisban mégiscsak Vajna, annak rossz mellékíze van.

– Márpedig az automaták (és főleg tulajdonosaik) pacifikálásával a piacon csak három kaszinó maradt. A már említett Vajna-féle Las Vegason és a Tropicanán kívül a Burgenlandot lefedő Casino Sopron. A kocsmai automatások, akik a 2012-es kormányzati ígéretnek bedőltek – be is dőltek.

– Nem biztos, hogy könnyeket ejtenék értük. Tény, hogy a kocsmai automata társadalmilag mégiscsak veszélyes. Alkoholtól fűtött emberek használják, kontroll nélkül. Mérlegelés kérdése, hogy az állam mit gondol erről: az okozott társadalmi kárt tartja-e veszélyesebbnek, vagy az automatákból befolyó jövedelmet fontosabbnak.

– Naná, hogy kell neki a pénz. Mi az állam fő bevételi forrása, ami a szerencsejátékból származik? A fogadási pénz, az esetleges koncessziós díjak vagy a játékadó?

– Egyértelműen a játékadó. Könnyen ellenőrizhető, számon kérhető, fix pénz. Mindig a játék szervezője fizeti.

– Azért jött a második forduló. Egy szép napon a pénzügyminiszter bejelentette: az állam tíz új kaszinóra kíván koncessziót adni. Erre sokan már akkor azt mondták, indul a kaszinómutyi.

– Pedig vannak mellette és ellene szóló érvek is. Ha egy ország betiltja a kocsmai automatákat, annak komoly következménye is lehet. Olyan, mint a szesztilalom Amerikában. Bűnözői körök foglalhatják el a piacot, az állami bevétel pedig kiesik. A megoldás kézenfekvő: legyenek speciális játéktermek, kaszinók, ahol a játékszenvedély kielégíthető. A kaszinóba mégiscsak el kell menni (nem esik útba, mint a kocsma), kiöltözni, viselkedni kell, és valamiféle kontroll is van ott.

– Csakhogy a pályázatban – ahogy az eredményhirdetéskor kiderült – volt egy csavar: a koncessziós díjat a játékadóból le lehet vonni.

– Voltak más anomáliák is, de ez valóban súlyos kitétel. Hiszen voltaképpen azt jelenti, hogy a nyertes nem fizet semmiféle díjat. Mivel a játékadó magasabb, mint a koncessziós díj, hozzájut egy szekérderéknyi pénzhez.

– Amiről az állam, a közvagyon gazdája, a pályázat kiírója önként és dalolva lemond?

– Akárhogy nézem, ezt a pénzt az állam átengedte Vajnáéknak, amire máig nincs logikus magyarázat.

– Hét kaszinókoncessziót osztottak le két személynek: Kelet-Magyarországot fedi le Szima két, Nyíregyházán és Debrecenben működő üzlete. Budapesten és környékén Vajna az úr. Hab a tortán, hogy a pályázók közül kimaradt egy jelentős versenytárs.

– Igen, a Szerencsejáték Zrt., a magyar állam, amely mégiscsak rendelkezik a pályázatban feltételként szabott szakmai tapasztalatokkal. Történtek kísérletek arra, hogy a kaszinóüzletben maradjon, annál is inkább, mivel az Szerencsejáték Zrt. kaszinója történetének egyik legsikeresebb évét zárta.

– Mennyi pénzről mond le a magyar állam?

– Csak becslésekre hagyatkozhatunk. 2014-ben egy 2. kategóriás kaszinó koncessziós díja Budapesten, Pest megyében évi 377 millió forint volt. Vajna kapott ilyenből ötöt is, 1,8 milliárd forint összértékben. Ha ezt az összeget levonhatja az államnak fizetendő játékadóból és kaszinóit tíz évig működteti – ennyi időre szól majd az engedély –, a végeredmény tizennyolcmilliárd. Képtelen összeget lapátol be. És ebből szerintem lesznek még problémák. Ha valaki hoz egy döntést, amelynek végeredményeként a költségvetés tízmilliárdos nagyságrendű bevételtől esik el, attól egyszer még megkérdezhetik, hogyan gondolta. És korántsem kielégítő magyarázat, hogy „így látszott helyesnek”.

– Az összeg, amit említett, adózás utáni jövedelem lenne?

– Nem. Növeli a nyereségadó-alapot, és ha osztalék formájában kiveszik, ott is van fizetnivaló.

– Tehát kevesebb. És az adó mégiscsak itt marad.

– Ez nem magyarázat. Egyrészt, ha a koncessziós díjon elbukott állami bevétel csak 10 milliárd lenne, már az is tengernyi pénz. Az állam vesztesége azonban magasabb. Veszteségnek tekinthető a kaszinóiparban keletkező extraprofit is. Végül pedig az, hogy egy adott cégcsoporton belül hova kerül a társasági adó, ha bizonyos vállalatok Luxemburgban és az Egyesült Államokban vannak bejegyezve. Bonyolult ügy. Részletesen foglalkozott ezzel az Átlátszó, akit érdekel, olvassa el ott.

– A koncessziós pályázat „magyaros” lehetett. „Indulj el, Bélám, biztos megnyered.”

– Maradjunk annyiban: ha az ember irracionálisnak látszó dolgot tapasztal, amitől kellemetlen érzései támadnak, gondolhat akár rosszra is.

– Ezt nagyon furmányosan mondta.

– Jó, akkor mondjuk másképpen: attól kezdve, hogy egy pályázati kiírás koncessziós tartalma nulla, világos, hogy az állam egy marék pénzt kidob az ablakon.

– Előttem máig titok: mit szeret a Fidesz Andy Vajnán?

– Fogalmam sincs. Nehéz elhinni, hogy véletlenek szerencsétlen összejátszásáról van szó. Számolni ők is tudnak. Annál is furcsább a dolog, mivel a kaszinó önmagában is jó üzlet. Akkor is hatalmas fogás, ha nem társítunk hozzá extra pénzügyi kedvezményeket.

– Messzire jutottunk attól, hogy a szerencsejáték nem egyezik a Fidesz erkölcsi krédójával. Végül is alaposan átszervezték. A maguk ízlése szerint.

– Át. Ehhez képest a minapi döntés, hogy Zsiga Marcell kapjon egy zsíros állást, piti ügy. Ettől a cég még jól működik. Az emberek kitöltik a lottószelvényeiket. A lelkiismeretükkel pedig számoljanak el mások.