Ami hiányzik, s ami nem
Visegrádi túránkról hazafelé egy csapat magyar gárdistával kerültünk egy buszba.
Nem voltak teljes harci díszben: az egyiken fekete felsőhöz terepszínű kommandósnadrág társult, a másiknak árpádsávos kendő szorította le a haját. Volt, akin az ismert jelvényes sapka díszelgett, a másik fejfedőjére, Nagy-Magyarország nemzetiszínű térképének közepére a „szebb jövőt!” jelszót hímezték (amivel csak egyet lehet érteni, bár e mondás rossz emlékeket ébreszt).
A fekete divatszín dominanciája dacára inkább kiránduló baráti társaságnak, mint paramilitáris csapatnak néztek ki. Különösen akkor tűntek ártalmatlannak, amikor ropit osztogattak egymásnak, és közös palackból itták az ásványvizet. Voltak közöttük fiatalok és középkorúak, fiúk és lányok is.
Mindez mutatta, mekkora igény van mozgósító, közösségteremtő kezdeményezésekre, és sajnos a ballib oldal ilyenekkel nem tudott előállni.
Fábri Ferenc
E-mail
