Akár normává is válhat Európában a négynapos munkahét

A négynapos munkahét legutóbb a Momentum választási programjában bukkant fel. A bevezetését 2030-ra ígérné a párt, amelynek gazdaságpolitikusát, Ilyés Mártont arról kérdeztük, milyen társadalmi igényre adna választ az intézkedés. A szakpolitikus két ilyen tényezőt említett, az egyik a jelenlegi munkaügyi szabályozás egyoldalúsága, a másik a részmunkaidő szokatlanul alacsony aránya a magyar munkaerőpiacon.

„A rabszolgatörvényként elhíresült, viszonylag új munkaügyi szabályozás bevezetésének fő indoka az volt, hogy rugalmasabbá kell tenni a magyar munkaerőpiacot. Ezzel a céllal mi ugyan egyetértünk, de a jelenlegi szabályozás egyoldalúan kezeli a helyzetet, mégpedig a munkaadó érdekeinek megfelelően. Szerintünk ezt egészen más szinten kell megvalósítani, és elsősorban a munkavállalókat kell jobb helyzetbe hozni” – válaszolta az 168.hu kérdésére Ilyés.

Dióhéjban arról van szó, hogy a munkaadó jelenleg gyakorlatilag egyoldalúan rendelhet el túlórát, ez összesen 400 órát jelent évente, amiből 250 óra egyoldalúan kiróható. A Momentum szerint ez egyértelműen a munkaadónak kedvez, ami egyenlőtlenséget teremt a társadalom eltérő csoportjai között.

Ilyés Márton ehhez lapunknak azt tette hozzá: a túlórák megfelelő szabályozása mellett a másik szempont, ami a munkaügyi törvény megváltoztatása mellett szól, hogy a Magyarországon bevett 40 órás munkahetet sokan nem tudják vállalni. Ilyen élethelyzet lehet a tanulás, az otthonápolás vagy akár a gyereknevelés is.

„Mi azt javasoljuk, hogy a négynapos munkahét, azaz heti harminckét óra legyen az alap, és ehhez képest kelljen a munkavállalóknak a túlóráról tárgyalnia. Így bárki dolgozhat, aki tud és szeretne, de a többletmunka az többletfizetéssel is kell, hogy járjon”

– fogalmazott Ilyés.

Arra a szakpolitikus is kitért, hogy a szabályozást nem lehet egységesen és mindenkire egyidőben bevezetni, hiszen a munkaerővel kapcsolatos igények szektoronként eltérőek lehetnek. A Momentum a négynapos munkahetet első lépésben a közigazgatásban tenné elérhetővé. A közigazgatásétól eltérő a helyzet ugyanakkor például az agrárszektorban, ahol vannak nagyon erős és kevésbé intenzív időszakok. Az ipari ágazatban – mondja Ilyés – a robotizáció lesz kifejezetten komoly kihívás a jövőben, itt úgy csökkenhet a munkaidő, hogy az nem csökkenti a termelés hatékonyságát, hiszen a technológiai fejlődés válthatja ki a munkaidőt. Ebben az esetben kifejezetten fontos, hogy a munkavállalók részesüljenek a termelékenység növekedésének jótékony hatásaiból. A szellemi vagy kreatív iparágakban megint más a helyzet, ott kifejezetten rosszul hathat a termelékenységre a merev, rugalmatlan munkaidő-kiosztás – magyarázta a politikus.

Antal Miklós humánökológus, az MTA-ELTE Lendület Új Vízió kutatócsoportjának tagja a munkaidő-csökkentés megvalósíthatóságát és hatásait vizsgálja európai kontextusban. Szerinte kevés fontosabb kérdés van annál, mint hogy mennyit dolgozunk és mennyit fogyasztunk. Előbbi nagyban meghatározza személyes jólétünket, utóbbi a környezeti hatásokon keresztül jelentősen befolyásolja közös jövőnket.

Antal Miklós szerint elképzelhető, hogy 2030-ra Európában normává válik a 32 órás munkahét.

„A négynapos munkahét előállhat úgy, hogy az éves szabadságok ugyanakkorák maradnak, mint korábban, de a heti munkaidő négy napra változik. Azt is el lehet képzelni ugyanakkor, hogy valakik egyszerűen annyival több szabadságot kapnak, hogy egy idő után éves átlagban inkább a heti négy munkanaphoz kerülnek közelebb, mint a jelenlegi öthöz” – magyarázta a kutató, hozzátéve, hogy országonként, szektoronként, társadalmi csoportonként különböző változások mennek végbe, így az egyik csoportnak az egyik, a másik csoportnak a másik lehet kedvezőbb megoldás.

A szakember szerint a négynapos munkahét változatlan fizetés melletti bevezetése komoly mértékű fizetésemelést jelenthetne a legtöbb munkavállalói csoport számára. Innen nézve a munkaidő-csökkentés bevezetése osztálypolitikát jelent, amely a munkaadói osztály helyett a munkavállalói osztálynak kedvez. A produktivitás gyors növekedése esetén ez a hatás gyengébb, és a munkaidő csökkentése a fogyasztás növelése helyett inkább értékválasztást jelent.

Ami a lehetséges társadalmi hatásokat illeti, a fizetett munkaidő csökkentése a nemek közötti munkamegosztás szempontjából előnyös változást hozhat. „Van olyan empirikus megfigyelés, hogy ha összeadjuk a fizetett és a nem fizetett munka mennyiségét, akkor a nők átlagosan valamivel többet dolgoznak Magyarországon, mint a férfiak. Ha viszont a férfiak fizetett munkaideje csökken, akkor arányaiban növekedhet a nem fizetett munkaidejük, azaz több feladatot tudnak vállalni az otthoni reproduktív munkákból. Ez azt eredményezheti, hogy a nőkre átlagosan kisebb teher hárul” – magyarázta a kutató.

(Kiemelt képünk illusztráció / Forrás: Shutterstock)