A világ nem erre megy

– A szakképzést nem lehet kizárólag oktatáspolitikai logika mentén működtetni, azt a gazdaság igényeinek kell alárendelni – ezt a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Parragh László hangoztatja. A jelenlegi oktatáspolitikában is ez lenne a stratégia?

– Ami a gimnáziumok és a szakképzés ügyében történik, az minden, csak nem oktatáspolitika.

– Hanem micsoda?

– Hatalmi erővel megvalósított társadalompolitika. Előbbi a tudás átadását, a tanuláshoz való hozzáférés lehetőségét biztosító és azt szélesíteni kívánó felfogás. Utóbbi az aktuális kormány társadalomképét hatalmi eszközökkel megvalósító módszer. Az első megbocsáthatatlan lépés évekkel ezelőtt a tankötelezettség korhatárának leszállítása volt. Minden európai ország, Angliától Törökországig, amely hozzányúl az oktatási rendszeréhez, bővíti a tudáshoz való hozzáférést. Orbán az egyetlen, aki szűkíti.

– Mert úgy véli, nem jogászokra, kommunikátorokra, még csak nem is munkanélküli érettségizettekre van szüksége a gazdaságnak, hanem több esztergályosra, hegesztőre, szerelőre.

– Minőségi szakképzésre valóban szükség van, nem ebben áll a vita. De ezt a célt nem a diplomások kárára kell megvalósítani. A gimnáziumi helyek szűkítése azért történik, hogy kevesebben menjenek egyetemre, kevesebb legyen a diplomás, és többen válasszák a szakképzést vagy a szakközépiskolát azért, hogy majd a termelőszférában helyezkedjenek el.

– Miért baj ez?

– Mert a világ nem erre megy.

– Orbán szerint az önök oktatáspolitikája mennyiségi szemléletű volt, miközben silányította a szakképzést.

– Nincs egyetlen tanulmány, amely alátámasztaná, hogy akár a válság mélypontján ne a diplomás jutott volna könnyebben munkához. És fordítva is igaz: a diplomások inkább voltak képesek megtartani az állásukat. Hallottam én is városi legendát a jegyszedő diplomásokról, ami sztorinak jó, a hetvenes évektől kezdve szakdolgozatban lehetne összeszedni az ilyen történeteket. Csakhogy még a Kereskedelmi és Iparkamara saját háttérintézményének tanulmánya is a diplomások munkaerő-piaci értékét méltatja. A legutóbbi, Magyarországról szóló OECD-jelentés szerint pedig épp nálunk a legnagyobb a fizetésbeli különbség a diplomások és nem diplomások között. Egy olyan elképzelés mögött, mely azok mozgásterét szűkítené, akik könnyebben kapnak állást, jobban boldogulnak és többet keresnek, azok javára, akik nehezebben találnak munkát és kevesebb a fizetésük, valami mást kell sejteni.

– Mégis mit?

– Gyorsan kiképzett olcsó munkaerő kell, ami egy meghatározott területen alkalmazható. Ez a filozófia öltött testet abban is, hogy a szakképzésben minimálisra csökkentették a közismereti tárgyak számát. Most ez heti tizenkét óra, amiben benne van a mindennapos testnevelés és egy kötelező osztályfőnöki óra. Ezek a diákok mindössze heti hat órában tanulnak a matematikától az irodalmon át mindent. Persze egy kőművesnek nem kell Shakespeare-szonetteket olvasni, de a szövegértést csak el kellene sajátítania. Kell a biztos alaptudás, hogy megmaradjon a munkaerőpiacon. Aki ma arra adja a fejét, hogy autófényezőként elhelyezkedik, majd hatvanöt évesen nyugdíjba megy, az rövidesen munkanélküli lesz. Ugyanis nem lesz képes befogadni az egyre modernebb technikát. Ez már nem az a kor, amelyben tíz év múlva is ugyanúgy kell kenni a maltert.

– Mi közük ehhez a gimnáziumoknak?

– Ahogy mondtam: nem önmagában a szakképzésről van szó, hanem arról, hogy ezt a gimnáziumok hátrányára erősítik. Nincs átjárás a kettő között. Azt hiszik, hogy azok a fiatalok, akik a gimnáziumot akarták választani, most majd elmennek a szakképzésbe. Súlyos tévedés. A parlamentben tiltakozásul ábécésorrendben fel is olvastam a városok nevét, amelyekben kimenő rendszerben megszüntetik a gimnáziumi képzést.

– Minden járásban lesz gimnázium.

– Szép szöveg. Majd megnézem, hány, mondjuk, csengeri családnak lesz anyagi és érzelmi háttere, hogy a tizenöt éves gyerekét elküldje a legközelebbi gimnáziumba. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok egyre nagyobb mértékű kivándorlása ennek a folyamatnak is a következménye. E generációnak már nem az a reakciója, hogy ha nincs gimnázium, majd elmegy ácsnak. Ehelyett aki nem lehet az, ami akar, elmegy. Az oktatás a társadalmi mobilitásban a lift szerepét tölti be, azaz ha beszállsz a rendszerbe, van esélyed felfelé haladni és a megfelelő szinten kiszállni. Magyarországon áll a lift. Vagy inkább süllyed.

– Mi oka lenne a kormánynak az alagsor felé programozni a liftet?

– Az oktatásirányításnak – kutatóknak, szakmai döntéshozóknak – semmi beleszólása a folyamatokba. Nem javasol irányokat a politikának, hanem a legfelső politikai szint kötelező érvényűen dönt az oktatáspolitikáról. De téved, aki azt gondolja, Orbánékat nem érdekli az oktatás. Abszolút fontos terület számukra, csak épp tesznek a világban zajló trendekre. Van egy torz társadalomképük, azt akarják megvalósítani. Ezt példázza a csapnivalóan működő KLIK is, amely annyira elfogadhatatlan, hogy már a kormányon belül is erősen kritizálják.

– Talán belátta a kormány, hogy megéri feladni a centralizációt. Hanesz József KLIK-elnök be is jelentette: a funkcionális feladatok a megyeközpontokhoz kerülnek, a járásoknál marad a szakmai irányítás, a dologi költségekre pedig kincstári kártyát vezetnek be.

– Két szándék érvényesül. Az egyik a KLIK decentralizációja, vagyis a hatásköröket megyei szintre viszik. Ez rendben is volna, csak az a baj, hogy időközben eltelt három tanév és négy év. A másik szál pedig a – tényleg legerősebb – parraghi lobbi, amely régóta szajkózza: a KLIK menthetetlenül rossz hatásfokon működik. De ők sem metódust váltanak, hanem a saját területüket kiszakítják a KLIK-ből és az EMMI-től, átviszik az általuk jobban kezelhető gazdasági minisztériumba, ahol létrehoznak egy saját KLIK 2.-t. Azt mondják, ti csak decentralizáljatok, amit akartok, minket ez nem érdekel. Készséggel aláírom, hogy Parraghék értenek a gazdasághoz, de az oktatáshoz kevésbé. Mintha én cipészetet nyitnék.

– Nyit?

– Ha nyitnék, oda be ne adja a cipőjét.

– Annak idején voltak erős érvek a KLIK létrehozása mellett.

– Az önkormányzati fenntartású iskolarendszerrel valóban sok probléma akadt. De a rendszerváltás utáni két évtized mégis elég volt ahhoz, hogy a helyi közösségek magukénak tekintsék a saját iskolájukat. Összedobtak egy kis pénzt, csinosították a kertet, kifestették a termeket. Most meg azt hallani: csinálja meg az állam. A KLIK rossz döntésből fakadó silány teljesítmény. Ráadásul a tankerületek a hierarchiához szoktak hozzá: hiába tesznek rájuk felelősséget, úgy szocializálódtak, hogy majd a KLIK-főosztályvezető dönt. A tankerületi vezető pedig nem vállal felelősséget. Se pénze, se önálló gazdálkodása, se jogköre. Többek között ezért is működésképtelen a rendszer. Olyan mennyiségben nyomták fel a helyi szintű döntéseket, hogy a KLIK központilag már nem bírta a terhelést.

– A diákparlament jegyzőkönyveiből tudjuk, hogy sok iskolában nincs kréta, vécépapír, szappan.

– Most esett le nekik: ha kitörik az ablak, és három hétig befúj a szél, mire átfut a tankerületen, megrendelést írnak, adminisztrálnak, kihűl az egész iskola. Ezért most harmincezer forintot terveznek a kincstári kártyára tenni, ami nevetséges. Az igazgatónak amúgy sincs joga semmihez, csak a tankerületi vezető utalhat. A szisztéma annyira mélységesen központosított, hogy apró technikai lazításokkal lehetetlen megváltoztatni.

– Van abban valami, hogy az önkormányzatok nem bírják fizetni az iskoláik költségeit. Például a salgótarjáni hivatal bejelentette, nem vállalja tovább a KLIK-fenntartású iskola működtetését, mert túl nagy terhet jelent számára.

– A kormány részéről arra számítottak, hogy hiába vonják el a jogköröket, a költségvetésből egy darabig úgyis elvegetál majd az iskola, mert a település nem hagyja, hogy tönkremenjen. Ez a számítás sem jött be. Most azt mondják a helyiek: elvették a forrásokat, az iskolát is, akkor oldják meg ők.

– Megteheti ezt egy önkormányzat?

– Igen. Az államnak pedig át kell vennie az intézményt. A KLIK-et eleve annyira alulfinanszírozták, hogy a tavalyi tanévben szinte működésképtelenné vált a rendszer. Az augusztus végi kormányülésen már látták, mekkora a baj, és ősszel bedőlhet a tanév. Azonnal beletoltak 19,2 milliárdot a KLIK-hez, majd még húszmilliárdot. Most ugyanez várható. Nem hagyhatják, hogy egy kötelező állami feladat megoldatlan maradjon, miközben az államosítás indokoltságát eddig a világon semmi nem igazolta.

– Az is csak spórolás, hogy elbocsátanak KLIK-alkalmazottakat, majd pedig közmunkásként veszik őket vissza?

– Miről is van szó valójában? Az önkormányzati fenntartású iskolarendszer állami támogatása évi hétszázmilliárd forint volt. Két forrásból táplálkozott: az állami normatívából, valamint abból, amit az önkormányzat beletett. Amikor a KLIK megalakult, a költségvetése 523 milliárd forint volt, az önkormányzatok pedig úgy hatvanmilliárdot tettek bele. Ez összesen 583 milliárd. A maradék bő százmilliárdot kivették az oktatási rendszerből, hogy csak úgy suhant. Nincs itt mit filozofálni. Min is csodálkozunk?