A trianoni trauma
Azon, hogy ez a békeszerződés mennyiben volt túlzott, lehet vitatkozni, bár nem hiszem, hogy történészi tanulmányai során találkozott volna Hajnal úr olyan békeszerződéssel, amely a vesztes számára ne lett volna többé-kevésbé megalázó. Igen, a békeszerződések kritériumait mindig a győztes fél diktálja. Ez nem kommunista praktika, ez történelmi tény!
Igen, Trianon hatalmas trauma volt. Édesanyámék ekkor kényszerültek Erdélyből átmenekülni Magyarországra, és évekig cselédeskedni. Tehát volna okom és jogom csípőből gyűlölködni. Nem tettem, és nem teszem ma sem. Gondolkodom és mérlegelek. Elemzem a kor dokumentumait, és levonom a konzekvenciákat. Néha jókat, néha rosszakat.
Hajnal úr például vette-e a fáradságot, és megnézte-e a korabeli vasúti menetrendet, térképeket? Érdekes dolgokat tapasztalhatott volna. A Nagy-Magyarországot (Magyarország és a Szent Korona országai!) behálózó vasútvonalak megvoltak. Az újonnan kijelölt határok körül néhol ugyan sebtében felszedték a síneket, de a háttér maradt. Az utaknál hasonló volt a helyzet.
A romániai, szlovákiai és főként a kárpátaljai adminisztrációban, de elsősorban a jelentősebb ipari vállalatok vezetésében számottevő volt a magyar nemzetiségűek aránya, így kötődésük a csonka Magyarországhoz. Talán ezen a vonalon lehetett volna valamit kezdeni, nem rögtön revizionista hangot megütni. Irredenta nóták és imák helyett az együttműködés lehetőségét keresni, kialakítani. Mondjuk valami hasonló módon, mint ahogy a kettészakított Németországnál tették a nyugatnémetek a keleti tömbbe rekvirált NDK-sokkal.
De ezen már kár meditálni. Ez a hajó elment.
Édesanyám emlékére, no meg kíváncsiságból tavaly meglátogattam szülőfaluját. A határtól még 100 km-t sem kellett autóznom. A településen (direkt nem írom le a nevét) egyetlen ember nem tudott magyarul. A temető, de a házak zöme is elszomorító képet festett. Trianon? Egy ördögöt! Nyolcvan év acsarkodó, a másikban csak rosszat látó, vélő politika következménye.
Ezen egy Trianon-felülvizsgálat nem segítene, nem oldana meg semmit! Annál itt jóval több kellene: közös gondolkodás! Nem a múltról, hanem a múlt ismeretében a jelenről, a jövőről!
Széplaky Sándor
történelemből doktorált, gondolkodó állampolgár
Érd
