A Titanic túlélőinek magyar orvosa
MTK–Carpathia legénysége 3:2 – hirdeti a Tolnai Világlapjának egyik megsárgult, majd száz éve megjelent híre. A képen a Titanic árváinak javára rendezett jótékonysági focimeccs, a lelátón Bárczy István, Budapest főpolgármestere, Arthur Rostron, a Carpathia kapitánya, Hankinson, a hajó első tisztje és dr. Lengyel Árpád. A 26 éves orvos, aki kerülte a felhajtást, mégis újságok címlapjain, Ferenc József és Auguszta fogadásán találta magát, érmek és oklevelek sokaságát kapta. Noha – gondolta ő – csak a dolgát végezte azon a fagyos, áprilisi éjszakán. Amikor a Carpathia orvosaként segített a Titanic túlélőinek. Portréját KRUG EMÍLIA rajzolta meg.
Egy szurony, egy orvosi táska, benne fecskendő, pár érem (az egyik a megmentett utasoktól) s a Liverpool Hajótársaság díszes oklevele – Lengyel Árpád életének emlékei egy második kerületi társasházban. A szekrény mélyéről kerülnek elő, a falon a hős nagyapa helyett az unokák fotói.
– Nagyapám tárgyait féltem, ezért nem tartom őket elöl – indokol az unoka, Völgyi Péterné dr. Reich Márta.
Így alig fog az idő az első világháborúban katonaorvosként dolgozó férfi fegyverén, a Beszkárt üzemorvosának igazolványán és a fotókon. Egyiken Lengyel Árpád a Carpathia fedélzetén, mögötte a békés tenger, a másikon, jóval később, magánrendelőjében ül. Ugyanaz a nyugodt tekintet – ekkor már túl a kor és saját tragédiáján.
Menetrend szerint
Lengyel Árpád a családjából elsőként lett orvos. 1886-ban pilismaróti kereskedők gyermekeként született, bátyja ügyvéd lett. Árpád már az orvosi egyetem második évében mentősnek állt, tagja lett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületnek. Tanulmányai mellett beköltözött a Markó utcába, „lakótanyás” orvos lett. Az egyetemen fül-orr-gégészetre szakosodott.
1911-ben hírét vette, hogy angolul beszélő magyar orvost keresnek a Carpathiára. A 26 éves, nőtlen férfi megpályázta és elnyerte az állást. Így orvosi munkája mellett világot is láthatott. A hajón rajta kívül egy olasz és egy ír orvos is dolgozott.
Akkor a Carpathia már évek óta menetrend szerint közlekedett Fiume és New York között. Az 1900-as évek elején megtöbbszöröződött a kivándorlók száma, ezért a magyar állam szerződést kötött az angol Cunard Line-nal. A hajóstársaság három óceánjárót is épített a Monarchiából kivándorlók nagy száma miatt. A hajókon kötelező volt magyar személyzetet is alkalmazni.
A Carpathia 1912. április 11-én hajózott ki New Yorkból Fiume felé. A hajó nem sokkal éjfél után fogta a Titanic vészjelzéseit – a hajózás történetében az első S. O. S.-t. A híradás más hajókhoz is eljutott. Ám az egyiken a távírász épp aludt, a másikon nem vették komolyan a jelzést: az elsüllyeszthetetlen luxusgőzös nem kerülhet bajba az első útján. Voltak, akik a jelzőrakétákat tűzijátéknak hitték.
Egyedül Rostron, a Carpathia kapitánya fordította hajóját a Titanic irányába, s kapcsolt teljes sebességre. Nem törődve azzal sem, hogy ők is ugyanúgy ütközhetnek egy jégheggyel.
Mire a Carpathia végül elérte a Titanic mentőcsónakjait, még a legkésőbb vízbe került utasok is két órája fagyoskodtak.
„Három óra is elmúlt már, midőn beértük az első csónakot, amelyen körülbelül huszonöten voltak, és szorongva vártuk tőlük a hírt a többiek sorsáról – emlékezett vissza Lengyel Árpád 1912 májusában a Budapesti Orvosi Kaszinó rendkívüli ülésén. – Kötelet dobtak le nekik hajónkról, s úgy húzták magukat annak segélyével a feljárónkhoz, amidőn velőkig hallatszó sírás és nyöszörgés hallatszott fel... Azonban a csónakban ülők sehogy sem tudtak a többszörös kísérlet dacára a hidegtől megdermedt tagjaikkal felmászni, ezért egyenként kellett őket felhúzni csigákon a mi biztosabb talajt nyújtó hajónkra. A csónakban levők – legtöbbnyire nők és gyermekek – legtöbbjén mentőöv volt. Előbb a gyermekeket húzták fel csigán lebocsátott vászonzsákban, hogy ne kelljen félteni őket a kibukástól, s aztán a nőket kötélen leeresztett, hintához hasonló padon, és legutóbb a férfiakat.”
A Titanic utaslistája
Lengyel Árpád visszaemlékezése szerint sok nő férfinadrágot húzott, hogy könnyebben tudjon úszni, de férfiakat is láttak szoknyában – így jutottak be a csónakokba. Ezek némelyikében térdig vízben ültek az emberek, de akadt olyan is, aki a csónak alján lévő vízbe fulladt bele: a Carpathia legénysége arccal lefelé talált rá.
Több mint hétszáz túlélőt mentettek ki. A pontos szám vitatott, hiszen a Titanic utaslistája is pontatlan volt: néhányan lekésték az indulást, vagy mások nevében szálltak fel a gőzösre.
