A századelő ízvilága
A huszadik század első évtizedében hat kiadást is megért a Képes Budapesti Szakácskönyv, amely a békebeli háztartások, gasztronómia, házi praktikák világába kalauzolta el a kezdő és haladó háziasszonyokat. A fagyott ember újraélesztésétől egészen a tizenkét személyes vacsorákig számos gyakorlatias és részletesen leírt jó tanács, útmutatás, recept adott támpontot az úriasszonyoknak, miként is működjék gördülékenyen a házi tűzhely melege. Ebből a kincsestárból ajándékozzuk meg olvasóinkat - a nagyobb élvezet örömére szöveghűen.
Kávés-fánk
Hét decziliter forró tejszínbe tíz dekagramm forró pergelt kávét teszünk, azt befedjük, fél óráig állni hagyjuk, aztán megszűrjük és kihűtjük, hat kanál finom liszttel és hét tojássárgájával finoman elhabarjuk s folytonos kavarás közben péppé főzzük s annyi czukrot adunk hozzá, hogy elég édes legyen. Ha jól elfőtt, elveszszük a tűztől s kihűtjük. Aztán a pépet vajjal bekent két nagy tortalevélre két késfok vastagságnyira felkenjük, s egészen kihűtjük.
Most a tortaleveleket néhány perczig a tűzhely vaslemezére állítjuk, hogy a vaj elolvadjon és a pépet liszttel behintett deszkára kiborítjuk, s középnagyságú fánkkiszúróval kiszúrjuk, elvert tojásba mártjuk, zsemlemorzsával behintjük és forró zsírban kirántjuk, czukorral sűrűn behintjük, s izzó lapáttal megnyomkodjuk.
Ugyanezen módon lehet csokoládéval is készíteni, melyből öt táblát főzünk hét decziliter tejszínben s ha jól elfőtt, úgy bánunk el vele, mint a kávés-fánkkal.
