A szavak hitele

Koromnál fogva elmondhatom, hogy személyes tapasztalatom alapján gondolkodtat el a jelen gyakorlat.

Látom a tévében, amikor egy kormánytag elmagyarázza, miért törvényes az, ha egy több száz millióból felújított lakás pár tíz millióért kerül egy – arra rászolgált? – személy tulajdonába. Zengi a média, hogy az ország – főleg a kormány – ellen összefog az unió, Európa, Amerika, persze a baloldal javaslatára. Szárnyal a gazdaságunk, minden mutatónk eredményes, a szegénység mégis nő.

Annyi, de annyi ellentmondást tapasztalhatunk, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik a hirdetett és a tényleges valóság között. Amikor százezrek vonulnak az utcára éltetve a kormányt, amikor választások után narancssárgába öltözik a magyar térkép, az valahogy ellentmond annak a valóságnak, amit az utcán suttognak az emberek. A történelemben számtalan esetet lehet felsorolni, amikor a nagy vezért milliók éltették – félelemből. Nem sorolok neveket, mert még félreérthető lenne az összehasonlítás...

A rendszerváltás óta eltelt 25 évben még nem volt olyan kormányunk, amelyről ne derült volna ki, hogy korrupt, hazaáruló, tolvaj, alkalmatlan, és mondjon le – mindezeket a parlamentben fogalmazták meg, élő tévéközvetítés közben. Voltak itt Kaya Ibrahimok, Josip Totok, Simicskák, nokiás dobozosok, Zuschlagok, Mészárosok és még ki tudja, kik. Eltüntették az utcákról a kéregető koldusokat, csak a problémájukat nem oldották meg. Épülnek milliárdokért stadionok, meghalnak betegek százai a hiányos ellátás miatt, leépül az egészségügy, az oktatás, ezrével éheznek gyerekek, de papíron csökken a munkanélküliek száma. Minimálbéren tengődnek emberek, családok – a másik oldalon sok milliárdos korrupcióért tiltanak ki embereket az Államokból.

Szeretnék végre olyan országban élni, ahol a kimondott szónak hinni lehet, mert a valóságot takarja. Megérem én még ezt?

Nagy Ferenc, Orfű