A politika zsákmánytermészete

– Magyarországon a civilek gyengék; a jelenlegi hatalom mégis mintha a fő veszélyforrást bennük látná.

– Orbán Viktor tavalyi tusnádfürdői beszédében új kategóriákat állított föl. A civilek közt szerinte vannak, akik a magyar érdekeket képviselik, mások viszont – például akiket a Norvég Alapból finanszíroznak – idegen érdekeket kiszolgáló politikai ügynökök, akik próbálják meggyengíteni a magyar államot. Azóta ez tematizálja a hazai közéletet: a civilek egy része jó hazafi, mások hazaárulók. A Békemeneteket vezető Civil Összefogás Fórum erkölcstelenséggel vádolja a külföldről fizetett jogvédőket, akik meg a CÖF-öt nem tartják intelligensnek. Ilyen ellenséges légkörben nincs értelme egy asztalhoz ültetni például a CÖF alapítóját, Fritz Tamást és a Transparency International munkatársait.

– A CÖF kormánypénzből kampányol a kormánynak. Ez inkább álcivil mozgalom, nem?

– Nem szeretnék a minősítések csapdájába esni, de abszurd, hogy az állam civileknek kiszervez politikai feladatokat. A CÖF amúgy a Transparencyt vádolja álcivilséggel. Ezen a szinten nem feloldhatók a konfliktusok. Előbbre visz, ha megkérdezzük tőlük: mi is az ő hasznos társadalmi küldetésük? Erre nyilván nem lehet azt mondani: kormányon akarjuk tartani Orbán Viktort. A civilek világa sokkal színesebb, sokoldalúbb, és ha az emberek többet tudnának róluk, politikailag kevésbé lennének manipulálhatók. Másfelől a civileket azonos morális mércével kell mérni. Jogos igény, hogy legyenek elszámoltathatók. De akkor mindegyik. Egyik adásunkban Fricz Tamástól megkérdeztem: ha azt várja, hogy a külföldről fenntartott alapítványok elszámoljanak a finanszírozásukkal, nem kellene-e a CÖF-nek is elszámolnia a kormányzati támogatásokkal? Fricz elismerte: így lenne korrekt. Tettünk egy lépést előre. Ha sikerül közös nevezőket találni, valódi párbeszéd kezdődhet a civilek között. Mi ebben vállalunk szerepet a Civil Rádióban.

– Az autoriter hatalom érdeke megosztani és kontrollálni a civileket, ám ez visszaüthet a politikusokra. Sokakat felháborít, hogy Lázár János a civil szervezetek vezetőit akarja elszámoltatni személyes vagyonukról, miközben ő 70 millió forintért vett lakást kiskamasz gyerekének.

– Engem nem Lázár személye érdekel, hanem az: a civilek miért kerültek alávetett helyzetbe a mindenkori hatalomtól.

– Például az anyagi függőségük miatt. Sokan az állami támogatásokra alapoznak. A cseheknél a függetlenséget megoldották, náluk a privatizációs bevételek egy százalékából feltőkésítették a civil szervezeteket.

– Nálunk is nagyon sok közpénzt költöttek a civil szektorra. Korábban a Nemzeti Civil Alapprogram minden regisztrált szervezetnek működési hozzájárulást is adott. Aztán a Fidesz-kormány átalakította a rendszert. Egyébként komolyabb pályázatoknál már az előző kurzusnak is maga felé hajlott a keze.

– Most a civileknek a Nemzeti Együttműködési Alapnál kell pályázniuk. A pénzek elosztásánál a politikai lojalitás elsődleges szempont.

– Minden kormány a saját híveit igyekszik elsősorban támogatni, s nem azokat, akik bírálják. Ez a politika zsákmánytermészetéből adódik. A kérdés inkább az: a társadalom mennyire képes kikényszeríteni demokratikus jogait, beleértve a civil szféra függetlenségét is. A szakmai civil szervezetek legalább a közös céljaikért hajlandók-e összefogni? Én elvárnám a média szereplőitől, hogy egy jogalkotási folyamatban – mint amilyen például a médiatörvény volt – egységes szakmaként lépjenek fel. A civilek többsége, miként a hazai értelmiség, folyton újraköti a maga kompromisszumait a mindenkori hatalommal.

– Sokan azt mondják: a civilek tartsák el önmagukat. Miért is kéne közpénzből finanszírozni a helyi dalárdától a sportklubig mindenkit?

– Jogos. Rengetegféle civil szervezet van. Olyanok is, amelyek az államtól vállalnak át fontos szociális, oktatási, egészségügyi közfeladatokat. Akadnak, amelyek éppen az autonómiájuk miatt nem fogadnak el állami, önkormányzati vagy vállalati támogatást.

– De akkor mi a kiút?

– Ha látjuk a hibát, megláthatjuk a kiutat is. A civilség ethosza nem pénztől függ. A civil kurázsi azt jelenti: fontos számunkra, hogy beleszólhassuk közös dolgainkba. Számos hazai településen a lakosság beletörődve szemléli az önkormányzat tevékenységét. Meg sem próbálják befolyásolni a döntéseket, csak panaszkodnak. Nincs még egy nép Európában, amelyet a tanult tehetetlenség ennyire erősen jellemezne. Ilyet legfeljebb a világ legszegényebb országaiban tapasztalni, ahol az emberek főként azért küzdenek, hogy ne haljanak éhen.

– Idehaza több mint 57 ezer civil szervezet létezik, 560 milliárd forintból gazdálkodnak. Más statisztikák szerint dupla ennyi pénz áramlik a civil szektorba. Mégis folyton a gyengeségét hangoztatjuk.

– A civilek erejét nemcsak az mutatja, hány egyesület és alapítvány van, hanem az is: a legfontosabb „watch dog” – őrzőkutya – szerepet hány százalékuk tölti be. Ha csak néhány külföldről finanszírozott jogvédő, akkor tényleg nem véletlenül irányul rájuk a hatalom reflektora. Saját közegében valamilyen mértékben szinte minden szervezetnek lehetne ilyen, a helyi közéletet, közpolitikát kontrolláló szerepe.

– Rádióműsorában említette, hogy itthon a „politikai civilek” aránya a teljes civil szektoron belül mindössze egy százalék.

– Pedig a politikát nem csak a politikai civilek befolyásolhatnák. Nyugat-Európában már végbement a civil körök professzionálissá válása. Átalakultak rangos szakmai társaságokká, vagy eleve ilyenekből fejlődtek ki, és demokratikus értékrendjük alapján komoly közéleti kritikai szerepet töltenek be. Nálunk a nagy tudományos és művészeti társaságok is gyakran ideológiai hűség alapján szerveződnek. Sok elemző véli úgy, a politikát be kell vinni az apolitikus emberek közé. De a baj épp az: a politika ott van mindenütt, ahol nem kéne, és ez az oka, hogy az emberek világában már sokszor nincs jelen. Ha sok erős, független, de a közügyekre is reagáló civil szervezet lenne, rögtön szívesebben figyelnénk a politikára is. Nekünk ilyen struktúrák híján leginkább az utcai mozgalmak maradnak. Ezekből viszont többnyire épp a szakértelem és a patina hiányzik.

– A tüntetések vezetőitől mégis azt várjuk: profi szónokok legyenek, országos programot tegyenek elénk, jól szervezett hálózatot működtessenek, amellyel bármikor százezreket vihetnek utcára. S ha mindezt nem nyújtja egy demonstráció, csalódottan állapítjuk meg: most sem történt semmi.

– Az olyan típusú civil mozgalmak, amilyen a Milla is volt, nem szakmai tudás köré szerveződnek. Ezeket én diffúz civileknek nevezem. Ilyen a Békemenet is, hiszen vagy párttá alakulnak, vagy kifulladnak. Nekik ez a sorsuk. Ezzel szemben a professzionális civileknek saját szubkultúrájuk van, lehetnek akár a titkos társaságok is. De a lényeg az, hogy politikai függetlenségükkel párhuzamosan erősödik a befolyásuk a demokráciára.