A Planetáriumnál nem a románok dúltak

– Hogy lehet az, hogy a futballhuligánok a rendőrségi prevenció minden jele nélkül verhették szét legutóbb is – úgy, mint annak előtte – egymást és a várost?

– Amennyiben a magyar-román mérkőzésre gondol, az nagyon jó igazolása volt annak, hogy a stadionon belül nem volt erőszakos cselekmény, pontosabban kizárólag a román szektorban.

– Értem én, de a Planetáriumnál nem románok törtek – zúztak.

– Nem, ott valóban nem a románok hőbörögtek. A stadionon belül viszont mind a jegyértékesítés, mind pedig a biztonsági intézkedések, az MLSZ Biztonsági Bizottsága, a rendőrség és a rendezők hatására és nem utolsó sorban a szurkolóknak köszönhetően gyakorlatilag semmilyen erőszakos cselekmény nem volt.

– A városban azonban volt, és a kérdésem is erre vonatkozik, ezek az emberek Budapestet verik szét alkalomról alkalomra.

– Ami a stadionon belül történik, azt el kell választani a stadionon kívül történtektől. Az előző a Sporttörvény hatálya alá tartozik, de itt is érvényesül a Btk., az utóbbi – a kinti – a gyülekezési törvény hatálya alá esik, amire a hazai szövetségnek sok ráhatása nincs, mert elsősorban rendőrségi ügy. A mostani helyzet nóvuma az volt, hogy olyan létszámú és agresszivitású tömeg verődött össze, amely valószínűleg különböző események egymást erősítő hatására támadást intézett a rendőrsorfal ellen, ennek „eredménye” a 36 sérült rendőr. Ehhez hasonló – hogy rendőrökre ilyen vehemenciával támadtak volna – nagyon régóta nem volt, mert a hivatalos személy elleni erőszak büntetési tételét több mint egy évtizede jelentősen megszigorították.

– Nagyon örvendetes, hogy a rend őreit nem lehet bántani és ők meg is védik magukat, de a várost azért szétverték. A kérdésem továbbra is az, hogy a rendőrség ahelyett, hogy megelőzné a hasonló cselekményeket, ön szerint miért követőleg lépett fel idáig? Azért a múlt idő, mert a minap közzétettek több-tíz nevet a police.hu-n, mint keresett személyeket, ezt megelőzően példás, letöltendő büntetések is voltak, tehát látható, hogy talán fordulat következik be az ügyben. Az alapkérdés ettől még marad: nem épülnek be, nem tudják előre, hogy mire készül a kemény mag?

– Létezik olyan alkotmánybírósági határozat és törvényi rendelkezés, amely sok mindent megnehezít. Például a közösség elleni izgatás bűncselekménye Magyarországon négy-öt alkotmánybírósági határozat után nagyon nehezen valósítható meg, mert megkövetelik, hogy az erőszak bekövetkeztének rögtönösnek és reálisnak kell lennie. Ez rendkívül megnehezíti a szóbeli gyűlölet bármilyen bírósági büntethetőségét. Őszintén szólva, én nehezen tudom elhatárolni az „aktív gyűlöletet” az erőszaktól, hogy a passzív gyűlölet definíciójáról ne is beszéljünk.

– Tény azonban, hogy minden egyes erőszakos cselekménynek van előképe.

– Igen, esetünkben ez a szóbeli agresszivitás, amit nagyon nehezen tud kezelni a bíróság, többek között amerikai minta alapján, ami maximálisan védi a véleményszabadságot. Gyakorlatilag elkövethetetlenné válik az effajta bűncselekmény. A másik fele az, hogy ameddig neki nem mennek a rendőrsorfalnak, addig nehéz bármit tenni. A gyűlöletre uszítás – akár közösségek, rendőrök, nemzetiségek, egyes kisebbségek ellen irányul – büntethetősége gyakorlatilag lenullázódott, illetve leszűkült. Nagyon nehéz valakiket megvédeni, amíg nincs támadás.

– Ne feledjük azonban, hogy a fociultrák egy csoportja 2006-ban nekiment a rendőröknek az MTV székház azóta elhíresült ostrománál, majd néhány év múlva feltűntek, mint a Fidesz Lendvay utcai székházának védelmezői, és a mostani román – magyar meccs előtt is ellátogattak – nem éppen barátságos szándékkal – a Keleti pályaudvarhoz, a menekültekhez, hogy csak vázlatosan emeljek ki néhány esetet az elmúlt majdnem egy évtizedből. Ez, és sok más meg nem említett eset mind-mind olyan agresszió, amire most, a napokban érkezett először a nyomozó szervektől és az igazságszolgáltatástól megfelelő minőségű és súlyú válasz. Eddig miért nem történt semmi? Miért van az, hogy Angliában képes a rendőrség beépülni, és a meccsek előtt megfelelő pillanatban, akiket kell, bevinni, majd a meccs végeztével kiengedik, hogy az egyéb technikáról ne is beszéljünk?

– Ez létező dolog, a Taylor-jelentésben is szerepel ilyesmi. A futballbűnözés nem új jelenség. Angliában a munkásosztály megerősödésével kezdődött. A legvéresebb előzmény az 1985-ös Heysel- stadionbeli katasztrófa volt, ahol 39 ember vesztette életét. Ezt követően Margaret Thatcher kiadta az utasítást, hogy hozzanak olyan törvényeket, olyan szabályozást, ami képes megelőzni a hasonló eseményeket. Taylor főbíró kapta a megbízatást, innen a neve a fent említett jelentésnek, amelynek elemeit ma is alkalmazzuk Magyarországon, és gyakorlatilag ez áll most a viták kereszttűzében. Nálunk többek között az jelent gondot, hogy amíg nem történik esemény, ami alapján beidézhetőek lennének ezek az emberek, addig a rendőrségen „marasztalásuk” kimeríthetné akár a jogellenes fogva tartás, illetve a személyi szabadság megsértése vádpontokat is.

– A már említett beépülés éppen az ehhez szükséges információkat biztosíthatná.

– A közösség elleni izgatás az a fajta verbális agresszió, ami más ellen irányulhat, de az Alkotmánybíróság 1994-től több határozatában értelmezte az erőszak előkészítésének büntethetőségét, és arra a megoldásra jutott, hogy a nem tettleges gyűlölet csak a végső esetben büntethető. Nyilván meglehetnek a nyomozati eszközök, de amíg csak az bizonyítható, hogy, „gyertek ki és jól verjük meg őket”, addig – pusztán ezért – nem lehet eljárni.

– Hozhatna, ha akarna olyan törvényt az Országgyűlés, ami hatékony lehet?

– Több próbálkozás volt, a korábbi parlamenti ciklusban, de a liberális szavazatokon elbukott valamennyi. A véleménynyilvánítás szabadságának liberális – és itt nem politikai pártra gondolok, hanem világnézetre – felfogása értelmében ellenez minden olyan szankciót, ami a verbalitást bünteti. Azok a történések, amikről beszéltünk, nagy részben becsületsértésnek vagy zaklatásnak minősülhetnek. A tettleges erőszak „előszobájának” büntethetősége vitatott, és kérdéses.

– Beszéljünk egy gondolat erejéig, a társadalmi megszégyenítés esetleges visszatartó erejéről! Jogerős ítélet esetén jogszerű lehet–e a hasonló cselekményekért elítéltek nevét, képét nyilvánosságra hozni?

– Amennyiben a tárgyalás nyilvános, akkor azon értelemszerűen megjelenhet az újságíró.

– Ha nyilvános a tárgyalás, akkor leírható, hogy X.Y. három évet kapott, azért, mert..., vagy csak a monogram hozható nyilvánosságra?

– A nyilvános tárgyaláson elhangzik a vádirat, amit a hallgatóság hallgat. Ott nem sípolják ki a neveket, és erről bárki beszámolhat. De! Létezik adatvédelmi szempont, ami nagyon erős korlátozás, és kimondja, hogy minden büntetőeljáráshoz fűződő adat, különösen védett személyes adat. Olyan, mint a nemi identitás, a politikai, vallási meggyőződés, stb.

– Ez azt jelenti, hogy ítélethirdetés után leírhatom, mint újságíró, és fényképpel együtt leközölheti az újság, hogy ki, miért és mennyi büntetést kapott?

– Fotót nem közölhet le, mert a büntetőeljárási törvény a képmáshoz fűződő jogot a vádlott hozzájárulásához köti, kivéve, ha közszereplőről van szó. Sőt, felvételt sem szabad készíteni. Óriási törvényszerkesztési hiba, hogy a felvétel készítése is tilos a tárgyalóteremben. A büntetőeljárási törvény „a nyilvánosság tájékoztatása” cím alatt a felvétel készítését is a vádlott hozzájárulásához köti, aminél a törvényalkotó nyilván a bemutatásra gondolt, nem a készítésre.

– Van mód arra, hogy a kárösszeg megtérítésére ítéljék az elkövetőt, és hogy néz ez ki a planetáriumi rombolás esetében?

– Amennyiben rongálás történik, annak van sértettje, a tulajdonos. Ő polgári peres úton is érvényesítheti követeléseit. A garázdaságnak azonban nincs sértettje, mert a garázdaság „sértettje” a köznyugalom. Ilyen a vesztegetés vagy az ittas járművezetés is, amelynek szintén nincs sértettje. Tehát, a garázdaság esetében a sértett csak korlátozottan érvényesítheti kárigényét, de nyitva állhat még a polgári peres út is, és ez alkalmas lehet a kártérítés megítélésére.

– Ebből a helyzetből, amibe mostanra az ultrák – ne tagadjuk – a politikusok erélytelen, nemtörődöm viselkedésének is köszönhetően belenavigálták magukat, mi lehet a kivezető út?

– Fontos és érdekes kezdeményezés a spotter-rendszer bevezetése, ez az angol kifejezés azt a rendőrt – pontos fordításban titkosrendőrt – jelöli, aki a szurkolók rendőre. A spotter együtt él a szurkolókkal, együtt lélegzik velük, bizonyos tekintetben bíznak is benne. Nem csak információhoz jut a szurkolóktól, hanem– adott esetben – segíti is őket. Itt ne a huligánokra gondoljunk! Róla általában tudják a szurkolók, hogy rendőr. Vannak olyan klubok, ahol alkalmazásban állnak, kicsit olyanok, mint a serif. Nem a szurkolók ellen vannak, hanem értük, ugyanakkor, ha bármilyen törvénytelenséget látnak, arról hallanak, azt azonnal jelentik és maguk is igyekeznek megakadályozni. A spotter elsősorban tehát rendészeti ügyekben jár el: például ha elveszett valami vagy valaki, satöbbi. Ilyen már Magyarországon is van, ami azt jelenti, hogy a normális szurkolókkal általa adott a párbeszéd lehetősége.

– Értem, de ő azokkal működik együtt, akik nem tartoznak a kemény maghoz, a kérdésem viszont arra irányult, hogy az ultrákkal és a focihuligánokkal mit lehet kezdeni?

– Nagyon fontos tisztázni, hogy az ultrák nem bűnözők! A legfontosabb a folyamatos párbeszéd. Addig lehet párbeszéd, amíg nincs erőszak. Vallom, hogy nem létezik olyan probléma, amit tárgyalásos úton nem lehet megoldani. Egyetlen akadály, amikor az egyik fél életveszélyesen megfenyegeti a másikat, vagy annak családját. A kluboknak az a nagy problémájuk, hogy a szurkolók megtesznek értük mindent, de amikor a szurkolók olyat kérnek, ami törvénybe ütközik, ahhoz a klubok nem asszisztálhatnak, mert nem lehet „jófejeskedni”.

– Hogy érti ezt?

– Úgy, hogy a folyamatos párbeszéd nem torkollhat szervilizmusba. Nem szabad minden áron a kemény mag kegyeit keresni. Nincs olyan, hogy jó, most kivételesen ezt, vagy azt megteheted. Mindig pontosan – és ami a legfontosabb – korrekten kell tárgyalni, mert nem győzöm hangsúlyozni, amíg párbeszéd van, addig megoldás is születhet. Arra, hogy végre talán rátaláltunk a jó útra, a legjobb igazolás a hétvégi Fradi – Újpest meccs, ahol a két tábor semmi komoly rendbontást nem követett el, és még a meccs is jó volt.