A paradoxonok szigete

Köszönjük, hogy a 2016. június 23-i számukban megjelent Tajvan, a paradoxonok szigete című cikkben tájékoztatást nyújtottak tajvani eseményekről. Nem túl gyakoriak a hazánkról szóló médiatudósítások, ezért örömünkre szolgált, hogy ilyen pozitív hangvételű cikk jelent meg az önök kiváló írójától.

A cikk baráti hangvétele ellenére észrevettünk néhány kisebb tényszerű tévedést, melyekre célszerű rámutatni. A legfontosabb, ami a Dél-kínai-tengert illeti, helytelen azt mondani, hogy „Tajvan eddig az »egy Kína« koncepcióból kiindulva azonosulni volt kénytelen a kínai követelésekkel, szembekerülve az Egyesült Államok többi ázsiai szövetségesével”. Míg a Kínai Köztársaság valóban igényt tart azokra a szigetekre a történelem és a használatbavétel alapján, Itu Aba szigetén, mely a legnagyobb a Spratly-szigetek között, régóta állomásozik a parti őrség. Tajpej mindig nagyon vigyázott, hogy ne igazítsa tengeri követeléseit a Kínai Népköztársaság követeléseihez, bár sokszor mutatkoztak hasonlóságok az igényekben, mivel gyakran ugyanazokon a történelmi dokumentumokon alapulnak. Tajvan következetes módon tesz javaslatokat a dél-kínai-tengeri viták békés megoldására s az erőforrások méltányos megosztására.

Ennek értelmében az a kijelentés, hogy a Kínai Köztársaság az 1946. évi alkotmányának szövege szerint „a szárazföldi Kína, Mongólia, sőt egyes orosz, indiai, pakisztáni, burmai és japán területek fölött is szuverenitással rendelkezik”, már nem felel meg a valóságnak, mivel a tajpeji kormány hosszú ideje feladta az ilyenfajta időszerűtlenné vált követeléseket. Sajnálatos módon a Kínai Népköztársaság a múltban megfenyegette Tajvant, hogy katonai erőszakot alkalmaz, amennyiben kormányunk a fentiekre vonatkozóan módosítást próbálna eszközölni az alkotmányban.

Szeretnénk arra is rámutatni, hogy Tajvan korai történelmében a hollandok és a spanyolok kereskedelmi állomásokat működtettek a szigeten, a portugáloknak viszont nem volt ilyen bázisuk.

Myra Lu,osztályvezető-helyettes
Tajpej Képviseleti Iroda Magyarországon

Köszönöm Lu asszony észrevételeit. Kiigazításnak tekintem őket, és nem helyreigazításnak. Tajvan, azaz a Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság viszonya olyan bonyolult, hogy a de facto és a de jure állítások egyaránt igazak. (Ezért neveztem Tajvant a paradoxonok szigetének.) Igaza van abban, hogy Tajvan nem lép fel erőszakosan a vitatott hovatartozású dél-kínai-tengeri szigetek megszerzéséért. De mint fentebb olvashatjuk, elvben fenntartja igényeit rájuk „történelmi dokumentumok” alapján. Ami Mongóliát illeti, a tajvani kormány valóban elismeri a függetlenségét. Ugyanakkor tovább működteti a Tibet és Mongólia ügyeit (elvben) intéző hivatalt, amelynek új vezetőjét 2016 májusában nevezték ki. Az internetre kattintva mindenki megnézheti a Kínai Köztársaság térképét, amely elvben még a mai Kínánál is nagyobb.

Kívülállóként őszintén remélem, hogy Tajvan és a szárazföldi Kína békés párbeszéddel feloldja ezeket a paradoxonokat. Imponáló fejlődésük azt mutatja, hogy a kínai nép eltérő ideológiák és különböző társadalmi rendszerek között is képes kiemelkedő teljesítményt nyújtani.
Hegyi Gyula