A magyarnak nincsen párja: az olaszok harmadannyiból megcsinálják

„Új makettek? Rendezzetek gombfoci EB-t!” Ezzel a transzparenssel fogadták az elbukott EB-pályázatról hazakullogó magyar küldöttséget a dühös szurkolók Ferihegyen. Akkor még más szelek fújtak, a futball sem sütkérezett a kormányzat megkülönböztetett figyelmében, de terveknek már akkor sem voltunk híjával. Fájdalom, az UEFA nem maketteket, hanem épülő stadionokat szeretett volna látni és nagyon bölcsen nem is hitte el, hogy egyhamar megindulnak a munkagépek nemcsak Budapesten, hanem a kijelölt vidéki helyszíneken is.

Romhalmazok, makettek, álmok

Persze igazságtalanok lennénk, ha azt mondanánk, hogy nem épültek sportlétesítmények az elmúlt húsz évben Magyarországon. Sajnos az akasztói Stadler-stadionból már minden szöget kiloptak. A hajdan BL-küszöbén toporgó, most az NB2 nyugati csoportjának utolsó helyén tanyázó Dunaújváros és a tavasszal az NB1-ből minden bizonnyal búcsúzó Zalaegerszeg stadionját ugyan elkezdték, de soha nem fejezték be.

Pofoztak ki arénát vidéki városokban és Kispesten, illetve az Újpest kapott egy 12 ezres ékszerdobozt. Nemzetközi mércével mérve egyedül a győri, magánpénzből épült komplexum nevezhető futballstadionnak, de feltehetőleg az ETO-Parkban sem manapság fognak felépülni a kapuk mögötti lelátók. A sikertelen EB pályázat után mégis ez volt az egyetlen folytatódó építkezés, de a cél már itt sem az UEFA-szabványoknak való megfelelés, hanem a pár ezer hazai néző kiszolgálása, illetve a Győr esetleges nemzetközi kupameccseinek hazai pályán játszása.

Valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy az aktuális kupaszereplőnk stadionja nem megfelelő már egy selejtező lejátszására sem. A Debrecen is kénytelen volt a BL-csoportkör idejére budapesti albérletbe költözni, hiszen a nagyerdei tákolmány még a honi viszonyok között is csak jóindulattal nevezhető stadionnak. Kézenfekvő lett volna tehát, ha az utóbbi évek legsikeresebb magyar egyesülete belevág egy csinos kis stadion építésébe, mielőtt a debreceni mobillelátók után a Puskás Stadion is összedől. Ez tehát máris két probléma. Egy népszerű vidéki csapat, egy nemzeti stadion…kézenfekvő, hogy a hármas magyar igazság jegyében és a politikusok szavazatmaximalizálási törekvéseinek következtében a Ferencváros számára is felkérnek egy grafikust, vagy modellezőt. Eme három aréna nagyjából százezer nézőt fogadna be, felépítésük is kijönne potom 150 milliárdból, ha nem számítjuk az ilyenkor megszokott építkezés során felmerülő többletköltségeket.

Nyugaton-keleten: nagyobb, olcsóbb, modernebb

Még mielőtt a szívünkhöz kapnánk, megnyugtatok mindenkit: egyhamar nem valószínű, hogy az égbe szöknének a stadionok falai és a reflektorok. A debreceni építkezésnek lassan egy éve meg kellett volna kezdődnie. A Puskás Stadion bontása a finnek elleni EB-selejtező után lett volna esedékes, míg a Ferencvárosnak a klubot megvásárló, majd magára hagyó angol tulajdonos ígért kacsalábon forgó palotát. Az építmények átadásának felülvizsgált, újonnan tervezett időpontja 2014 közepére tehető. Másra gondolni sem merek, csak arra, hogy a brazíliai labdarúgó VB időpontja ihlette meg a döntéshozókat a céldátum belövésekor.

Tényleg csak kispolgári fanyalgásunk miatt tűnik ilyen soknak az építkezésre előirányzott összeg? A debreceni és üllői úti, húsz-huszonkét ezres stadionok 12 milliárdba, míg a gigantikus, legalább 55 ezer ember befogadására képes Puskás Ferenc Stadion 80-120 milliárdba kerülne. A tervek mindenesetre impozánsak, de ebben mindig is jók voltunk.

Sok, vagy kevés? Nézzünk néhány külföldi példát, első körben a hanyatló Nyugaton.

Az olcsó munkaerejéről és olcsó telekárairól közismert Londonban az Arsenal 2006-ra adta át az Emirates Stadiont. A 60 361 nézőt befogadó, ultramodern komplexum, illetve a hozzá kapcsolódó kiszolgáló egységek egy project keretében készültek el, összességében 470 millió font értékben – ebből maga a stadion volt 390 millió. Ez tokkal-vonóval 160 milliárd forint jelenlegi árfolyamon.

Lássuk, hogy mentek a dolgok Bajorországban, ahol a Bayern München és az 1860 München építtetett közös otthont, az Allianz Arena-t. A végső költségek 340 millió eurót tettek ki, ami megközelítőleg 102 milliárd forint. Igaz, itt a város és a tartomány a környék fejlesztésére és infrastruktúra kialakítására további 63 milliárdot költöttek el, így nagyjából megkapjuk az Arsenal székhelyének költségeit – igaz, itt már 70 ezren válthatnak jegyet XXI. századi körülmények között és gyakorlatilag egy városrészt újítottak fel az építkezés melléktermékeként.

De hagyjuk a gigaberuházásokat, keressünk egy hozzánk közelebb álló projektet. Torinóban a Juventus idén költözött el a legendás Stadio delle Alpiból újonnan épült saját fészkébe – nem túl fantáziadúsan Juventus Stadionnak nevezték el. A 41 ezres, minden igényt kielégítő „stadiót” meglepő módon már 36 milliárd forintnyi euróból ki tudták hozni – tehát három Juve-stadionból jön ki egy Puskás Ferenc Stadion. Persze Torinóban ehhez még tartozik 34 ezer négyzetméternyi bevásárlóközpont, egy múzeum és egy 4000 jármű befogadására képes parkoló. Ez egyre zavarba ejtőbb. Azt látjuk, hogy Nyugaton tudnak építkezni. De vajon a zűrzavaros Keleti Ugaron is fel lehet húzni egy modern stadiont? Mi az, hogy!

Például Romániában, ahol egyébként már az építkezés előtt is több UEFA-kompatibilis létesítmény volt mind Bukarestben, mind vidéken. A Nemzeti Stadion ad helyet az idei Európa Liga döntőnek is, amelyet a helyszínen 55 ezer néző izgulhat majd végig. A végső költségek meghaladták a hetven milliárd forintot, ami majdnem a duplája volt az eredeti elképzeléseknek. Varsóban még ezt is meg tudták fejelni, ott 95 milliárdnál állt meg a számláló. Mindkét esetben meg kell említenünk a zűrzavaros politikai viszonyokat és az építkezések körül havi rendszerességgel kirobbant botrányokat. Nem nehéz elképzelni a Margit-híd és a Négyes Metró Project után, hogy nálunk mennyivel rövidítené meg a költségvetést a három stadion megépítése.

A Puskás Stadion esetében a költségeket jelentősen megnövelné maga a bontás, hiszen egy irgalmatlan betonmonstrumot kellene eltüntetni. A Ferencváros új oroszlánbarlangja kapcsán pedig az a bökkenő, hogy a régi stadion és a hozzá kapcsolódó földterület jelenleg a skót Kevin McGabe tulajdona, amit további milliárdokért kellene tőle megvásárolni.

2014... 2018... 2022

Most akkor lesznek új, korszerű stadionjaink? Egyhamar aligha. A korábbi ígéreteket felülírta a világgazdasági válság, így az építési vállalkozók helyett egyelőre csak a projektcégeket és a játékgyárakat foglalkoztatják a kormányzati megrendelések.

A debreceni szurkolókhoz hasonlóan a ferencvárosi hívek is meglehetősen szkeptikusan fogadták a bejelentéseket. Akik még ígéret szintjén sem kaptak új arénát, azok pedig el nem ítélhető módon már most füstölögnek, és a szocialista időkkel vonnak párhuzamot, amikor minden egyesület természetesen állami égisz alatt tevékenykedett.

„Lassan bővíteni kell a makett-szobát, nem fog elférni benne a sok új stadion. Az a szerencse, hogy most már itt a Zinternet és a youtube-on gyakorlatilag bármennyi látványos videó elfér (Debrecen, új Puskás, most az Üllői út...)”-„örvendezik” egy fradista a látványtervek láttán.

Egyébként arról sem vagyok meggyőződve, hogy a Fradinak per pillanat az új stadionra van leginkább szüksége. A Debrecen minden bizonnyal kivívja a nemzetközi kupaszereplés lehetőségét, de megint mehetnek majd Nyíregyházára, Újpestre, vagy a Puskás Ferenc Stadionba, hacsak utóbbit el nem kezdik addig bontani. Győrben fel tudtak építeni magántőkéből egy stadiont, próbálkozzanak meg vele a Cívisvárosban is!

Arról viszont nem vagyok meggyőződve, hogy a nemzeti stadion lerombolásának és felépítésének ne lenne itt az ideje. Sőt, már régen túl kellett volna rajta lennünk. Az látható, hogy egy jó és nagy stadion bizony nem olcsó, de egy negyven milliárdos, negyven ezres modern stadion felépítésébe bele tudnánk vágni és bele is kellene vágnunk.

Ismerve a hazai realitásokat, az összeg legyen hatvan milliárd és a felépítési idő három év. Egy nemzeti stadionra igenis szükség van, egy ekkora létesítményt még ki is lehetne használni és a fenntartási költségekbe sem rokkanna bele az állam. Felejtsük el a BL-döntőt és az atlétikai világbajnokságot! Akik mégis nehezen szabadulnak egy szép, hatvan ezres, jurta formájú Puskás Ferenc Stadion képétől, azokat emlékeztetném a cardiffi EB-pályázatunk sikerességére és sportdiplomáciánk erejére. Legyen fedett a nézőtér, de ne legyen benne futópálya. Más igényem nincs!

Évi hat hazai válogatott meccs, öt koncert, esetleg Európa Liga, vagy Bajnokok Ligája találkozók, kiállítások, vásárok, és máris megérte felépíteni. De állami pénzből klubcsapatnak építkeznie finoman szólva is aggályos.

Még egyszer mondom, a költségek miatt mégis felesleges aggódni. A kezdő kapavágást én a négyes metró első szerelvényeinek megindulásának környékére teszem. Az átadást pedig 2018-ra, vagy 2022-re. Mi is lesz akkor?