A magyar síelőkre jellemző, hogy a fekete pálya mámorában élnek

http://zalaihirlap.hu

A látvány, a tiszta levegő, a nyugalom már önmagában is üdítő az őrjítő napi zakatolás után. Az érzés pedig, amit egy remek lesiklás hoz magával, leírhatatlan, fogalmazott Gáspár László, a zalaegerszegi XXL Fitness-Wellness Központ egyik vezetője. Tizenéves volt, amikor megismerkedett e sportággal, azóta nincs év, hogy ne csatolná fel a léceket. Például mára is tervezett efféle programot.

2010. január. 24. vasárnap | Szerző: Péter Gyöngyi

nyomtatás nyomtatás | küldés e-mailban Küldés e-mailben | A+ | A- hozzászólás szóljon hozzá
A magyar síelőkre jellemző, hogy a fekete pálya mámorában élnek
A címzett e-mail címe:
Az Ön e-mail címe:
Üzenet
(Opcionális)
Másolat Önnek

A sport, a mozgás mindig része volt az életének, igaz, elsősorban a futball révén. A síeléssel gimnazistaként ismerkedett meg, ám a találkozás végzetesnek bizonyult.

- Hihetetlen szabadságérzetet ad, amikor már úgy jössz le a pályán, hogy engedelmeskednek a lécek, gyorsan siklasz, írod az íveket. A táj gyönyörű, nyugalom van. Az ember feltöltődve, szinte teljesen kicserélődve tér haza. Az, akit egyszer "megfertőz" ez az élmény, egészen biztosan évről évre visszatér a hegyekbe - összegezte Gáspár László, mi lehet az oka e téli sport hazánkban is egyre növekvő népszerűségének.

- Nagy szerencsém volt, mert az egerszegi Kölcsey Ferenc (illetve akkor még Ságvári Endre) Gimnáziumba jártam testnevelés tagozatra. Pár évvel azelőtt, hogy odakerültem, Pálfalvi György testnevelő tanár vezetésével már vitték a diákokat sítáborokba, a tagozatosok pedig magától értetődő módon minden évben mentek. Felejthetetlen élmény volt az első tábor, igaz, adódott egy kis nehézség is: apukámtól kaptam ugyanis sílécet, és természetesen ragaszkodtam hozzá, hogy magammal vigyem. Az csak utóbb derült ki, hogy 20 centiméterrel hosszabb annál, mint ami a kezdőknek való. Ennek köszönhetően nehezebben tanultam meg a fordulást, mint a többiek... Végülis sikerült. Egy hét alatt eljutottunk egy jó középhaladó szintre, a tudásunkat aztán minden évben csiszolgattuk. A testnevelő tanárok jó oktatóink voltak, az osztály pedig a rengeteg közös élménynek köszönhetően tulajdonképpen ott kovácsolódott igazi közösséggé.

A síeléstől egyetemi hallgatóként sem szakadt el, igaz, akkoriban már inkább azt tanulta, hogyan is kell megtanítani valakit síelni. Akinek van sportos múltja vagy az átlagosnál jobb az edzettségi állapota, mondta, könnyebben elsajátítja a technikát, hiszen nagyobb az akaratereje, a kitartása, az izmai jobban dolgoznak. De egy jó oktató mellett, kellő körültekintéssel bárki bátran nekivághat a lankáknak.
Gáspár László IWI (International Wellness Institut)-tanár, testnevelő tanár, személyi edző. Diplomaszerzés után a zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium pedagógusaként dolgozott. Fotó: Pezzetta Umberto

Gáspár László IWI (International Wellness Institut)-tanár, testnevelő tanár, személyi edző. Diplomaszerzés után a zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium pedagógusaként dolgozott. Fotó: Pezzetta Umberto

- Ha valai figyel és nem vállalkozik olyasmire, amire nem képes, akkor kellemes kikapcsolódásban lesz része. Sajnos a magyarokra jellemző, hogy a fekete pálya mámorában élnek, azt tartják fontosnak, ki milyen meredek oldalon jön le. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy élvezze, amit csinál és ne a léc vigye le a hegyről... - hangsúlyozta. - A síeléssel töltött órák után jóleső fáradtságot érez az ember, az pedig, ha a programot még szanunázás is követi, esetleg vacsora, beszélgetés egy jó társasággal, megkoronázza a napot.

Azt is érheti egyébként meglepetés, aki úgy véli, a sok-sok év során kellő mennyiségű tudást szerzett

- Diplomaszerzés uán visszatértem a Kölcsey-gimnáziumba, ott tanítottam, így már szervezőként, oktatóként vettem ki a részem a táboroztatásból - mesélte a sportember. - Vállalkoztam egy síedzői tanfolyamra is, ahol eleinte igencsak rosszul éreztem magam. Azt gondoltam, hogy jól síelek, de kiderült, nem egészen így van: bizonyos dolgokat rosszul tanultam meg. Egy héten keresztül kínoztak nap mint nap, óráról órára, hogy a régi helytelen mozdulatokat elfelejtsem és újakat tanuljak. Teljesen más dimenzióba került számomra a síelés...

Gáspár László természetesen gyermekeit sem tartotta távol az általa tapasztalt remek téli élményektől.

- Családtagot, rokont egyébként mindig nehezebb tanítani, az ember türelmetlenebb, a gyerekek sem biztos, hogy kellőképpen komolyan veszik, de büszke vagyok rá, hogy mindketten, Kitti és Zsombor is megtanultak síelni és szeretik is ezt a sportágat - említette. Ma egyébként éppen kisebbik gyermekével indult útnak.
- Kisfiam iskolájában van egy aktív szülői csoport, így hatvan-hetven ember megy családostól síelni. Részben szülőként, részben pedig oktatóként tartok velük...