A magyar hatóságoknak nem volt közük a hetvenegy menekült halálához, állítja az ügyészség

Az embercsempészek kamionját 2015. augusztus 27-én a Hegyeshalomból Bécsbe vezető osztrák A4-es autópályán találták meg Parndorf mellett. Szerdán a  Süddeutsche Zeitung (SZ) két német regionális közszolgálati médiatársaság, a Norddeutscher Rundfunk (NDR) és a Westdeutscher Rundfunk (WDR) közreműködésével  készített egy tényfeltáró riportot, amely azt állítja, meg lehetett volna akadályozni a hetvenegy migráns halálát, de a magyar hatóságok túl későn kezdték el lefordítani és értékelni azokat a felvételeket, amelyeket az embercsempész banda lehallgatásakor készítettek.

Schmidt Gábor

Ezt Schmidt Gábor, a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség szóvivője cáfolja. A szóvivő lapunknak elmondta, hogy a nyomozás során minden a hatályos törvényeknek megfelelően történt, beleértve a titkos adatszerzést is. Ezt a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda kezdeményezése és a Kecskeméti Járási Ügyészség indítványa alapján a Kecskeméti Járásbíróság rendelte el és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat hajtotta végre.

Schmidt Gábor emlékeztetett, hogy a magyar hatóságok 2015. augusztus 13. óta lehallgatták és rögzítették az ügy két későbbi vádlottja által használt egyes telefonszámokat. A két későbbi vádlottal szemben egy 2015. június 23-án történt ügyben merült fel először az embercsempészet gyanúja. Azért hallgatták le őket, mert úgy tűnt, szervezőként és  irányítóként vesznek részt a bűncselekményben, telefonon is tartották a kapcsolatot az általuk beszervezett és irányított szállítókkal.

Ezt a június 23-i ügyet később egyesítették a parndorfi üggyel. Arra – állítja Schmidt Gábor – nem utalt semmilyen jel, hogy június 23-án a csempészett migránsok élete veszélybe került volna, vagyis a lehallgatás kezdeményezésekor és elrendelésekor a magyar hatóságok bizonyítékai szerint nem kellett attól tartani, hogy később tragédiába torkollhat valamelyik eset. Ráadásul a lehallgatás során rögzített beszélgetések a magyarországi gyakorlatban ritka idegen nyelveken – pastu nyelven, továbbá bolgár nyelven, egy nehezen érthető bolgár dialektusban és szerbül – folytak.

Fotó: MTI / EPA / Roland Schlager

„A titkos adatszerzés elrendelésekor nem volt arra utaló jel, hogy emberi életet veszélyeztető szállításokról, ezért a bűnszervezet működésének bizonyítása érdekében a lehallgatás tartamát nem volt lehetőség lerövidíteni, és akkor nem merült fel indok, illetve nem volt lehetőség, hogy a titkos adatszerzést végrehajtó szerv a rögzített beszélgetéseket a lehallgatás során folyamatosan figyelemmel kísérje. Mindezek miatt a magyar hatóságoknak csak a hetvenegy migráns halálát eredményező szállítás után volt lehetőségük a telefonlehallgatások eredményeinek lefordítására és elemzésére. A magyar hatóságok a titkos adatszerzés elrendelésekor és végrehajtásakor mindenben a magyar jogszabályoknak megfelelően jártak el. Mindezek okán nem felel meg a valóságnak a német médiában megjelent azon utalás, miszerint a magyar hatóságok késve kezdtek volna neki a rögzített beszélgetések fordításának és elemzésének, így az sem valós, hogy a magyar hatóságok a halálos eredményű bűncselekményt megakadályozhatták volna, figyelemmel annak rendkívül gyors megtörténtére” – hangsúlyozta az ügyészségi szóvivő.

Mint arról már beszámoltunk, a kiemelt jelentőségű bűnügy tizenegy vádlottját bűnszervezetben, a csempészett személyek sanyargatásával, részben üzletszerűen elkövetett embercsempészet bűntettével vádolják. A halálkamion tragédiáját előidéző négy fő vádlottnak ezen felül különös kegyetlenséggel több ember, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személyek sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt is felelnie kell. Velük szemben életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását indítványozza a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség, míg a többi embercsempészre határozott idejű fegyházat és kiutasítást kért. Az ügy tárgyalás június 21-én kezdődik a Kecskeméti Törvényszéken.

A magyar jogrendben a titkos adatszerzést – amelynek egyik formája a mobiltelefonon továbbított közlések lehallgatása és rögzítése – a Be. 200-206/A. §-ai szabályozzák. A szabályozás lényege a következő:

• Titkos adatszerzésre bírói engedély alapján az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, valamint bizonyítási eszköz felderítése érdekében van lehetőség a nyomozás elrendelésétől annak befejezéséig.


• Titkos adatszerzés elrendelésére a Be. 201. §-a értelmében többek között 5 évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény, üzletszerűen vagy bűnszövetségben elkövetett, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény, hivatali visszaélés, emberkereskedelem, korrupciós bűncselekmények, továbbá az embercsempészés 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett alakzata esetén van lehetőség.


• Titkos adatszerzést elsősorban a gyanúsítottal, illetve azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetésével a nyomozás addigi adatai alapján gyanúsítható. Titkos adatszerzés mással szemben akkor alkalmazható, ha a gyanúsítottal vagy a gyanúsítható személlyel való bűnös kapcsolattartásra adat merül fel, illetve ilyen kapcsolat megalapozottan feltehető.


• A Be. 203. § (5) bekezdése szerint a titkos adatszerzés legfeljebb 90 napra engedélyezhető, ez ismételt indítványra egy alkalommal, legfeljebb 90 nappal meghosszabbítható. A titkos adatszerzést a Be. 204. § (1) bekezdése szerint külön törvényben meghatározott szervezet hajtja végre.


• Titkos adatszerzésre az előbbi feltételek fennállása esetén is csak akkor van lehetőség, ha más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan vagy aránytalanul nagy nehézséggel járna és a titkos adatszerzéssel a bizonyíték beszerzése valószínűsíthető.


• Ha az ügyész a titkos adatszerzés eredményét az eljárásban bizonyítékként kívánja felhasználni, a titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt, a bíróság határozatát és a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést csatolja a nyomozás befejezéséig a nyomozás irataihoz. Ezen iratokat az érintett gyanúsított és védője megismerheti, az adatszerzésről készített jelentés az iratokhoz történő csatolás után okirati bizonyítéknak minősül.