A magyar bástya – Tom Lantos politikai hagyatéka

Születése kilencvenegyedik évfordulójának előestéjén mutatta be a Tom Lantos Intézet a politikus életműve előtt tisztelgő emlékkötetét az Akadémián. A vészkorszakot túlélő, magyar zsidó származású politikus Amerikában lett sikeres államférfi, Magyarország ügyét azonban mindvégig szívén viselte. A halála óta eltelt egy évtized után érezhető igazán hiánya a magyar–amerikai kapcsolatok alakulásában.

2019. február 7., 21:40

Szerző:

Megtelt az MTA díszterme a Tom Lantos Intézet által szervezett könyvbemutatón, ahol a Lantos család tagjai mellett többnyire már visszavonult politikusok, néhány kormánytisztviselő és Tom Lantos egykori iskolájának, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumnak, valamint a Laudernek a diákjai jelentek meg. Tavaly, halálának tizedik évfordulóján előbbi közvetlen közelében egyébként már szobrot is avattak a néhai kongresszusi képviselő tiszteletére. Lantosnak – akinek a neve a rendszerváltást követő magyar belpolitikai közbeszédbe a bő másfél évtizedben sokszor ellentmondásos módon került be – mára jóval egységesebb az elismertsége a parlamenti pártok körében. Hasonló a helyzet egykori amerikai kollégái között is, akik pártállástól függetlenül méltatták munkásságát és emberi jogi területen végzett erőfeszítéseit.

A most bemutatott emlékkötet előszavában Joe Biden, Barack Obama egykori alelnöke, aki Lantos hivatali évei alatt a szenátusban volt a Demokrata Párt külügyi szószólója, nemcsak szakmai együttműködésük, de a családjaik kapcsolata iránti nosztalgiával is írt barátjáról. A magyar zsidó származású politikus volt az a hazánkfia, aki a legbefolyásosabb pozícióba, a bizottsági elnökségig jutott az amerikai szövetségi törvényhozásban. Lantos, aki az antiszemitizmus elleni és kisebbségvédelmi harcait képviselősége alappillérévé tette, Magyarország helyzetének is állandó figyelmet szentelt, dacára annak a vitathatatlan ténynek, hogy több százezer honfitársunk között őt is cserbenhagyta saját országa, és számos családtagját vesztette el a vészkorszakban.

Az 1928-ban Lantos Péter Tamás néven született budapesti fiút gimnáziumi évei alatt származása miatt hívták be munkaszolgálatra 1944 márciusában. Társaival a Dunakanyarba került, onnan sikerült megszöknie és visszajutnia Budapestre. Ott a tragikus sorsú Raoul Wallenberg által kibocsátott svéd menlevéllel tudta átvészelni a háború hátralévő időszakát. Törvényhozói karrierjének egyik első jelentős eredményeként Lantos az amerikai emlékezetpolitika részévé tetette az oroszok által elhurcolt és megölt svéd diplomatát, akinek sok budapesti zsidóval együtt köszönhette az életét.

Könyv jelent meg Tom Lantosról születésének 90. évforduló
Fotó: MTI/Mónus Márton

A háború után a kisgazda-szimpatizáns fiatal egyetemista gyorsan megtapasztalhatta a kommunisták fokozódó hatalmi törekvéseit és pártjának egyre nyilvánvalóbb szétverését. 1947-ben megpályázott egy amerikai ösztöndíjat, és a Washington állambeli Seattle-be költözött, egyetlen rúd téliszalámival indulva útnak. Seattle-i közgazdaságtani tanulmányai és diplomaszerzése után doktori programját Kaliforniában, későbbi választott otthonában kezdte meg, 1950-ben feleségül vette gyermekkori szerelmét, Annette Tillemant, akinek édesapja budapesti ékszerkereskedőként szüleit védve vesztette életét a holokauszt során.

Családot alapítottak, két lányuk született. Katrina Swett Lantos, aki az apja emlékét ápoló szervezetekben is tevékenykedik, beszédet mondott a rendezvényen.

Tom Lantos már az ötvenes évek közepétől aktív közéleti tevékenységet folytatott, belépett a Demokrata Pártba, és számos kampányban dolgozott, majd fokozatosan vállalt egyre nagyobb szerepet a politika alakításában, 1980-ban San Francisco egyik körzetének képviselőjévé választották. Győzelme csak szépségtapasz lehetett a pártjának a gyenge választási évben, amikor Ronald Reagan legyőzte Jimmy Cartert, a demokraták pedig jóval a várakozások alatt teljesítettek.

Csaknem három évtizedes képviselői munkája során hangsúlyosan a külügyekre és emberi jogi kérdésekre koncentrált, a képviselőház külügyi bizottságának rangidős tagja, rövid ideig még elnöke is volt. Ezen idő alatt dolgozott az örmény népirtás tényének elismeréséért, a közel-keleti és afrikai népirtások, humanitárius katasztrófák megfékezéséért, a vallásszabadság és az elnyomott nemzeti kisebbségek ügyéért egyaránt. Ennek részeként többek között a kései Ceausescu-korszakban elharapódzó magyarellenes intézkedések ügyében is aktív nyomásgyakorlással élt, amiért az erdélyi születésű Martonyi János volt fideszes külügyminiszter elismerő szavakkal illette a könyv bemutatásakor. Lantos felrótta Ficónak a Benes-dekrétumok Szlovákia általi megerősítését, és nem hagyta szó nélkül a Malina Hedvig elleni atrocitás utáni botrányos szlovák hatósági reakciókat.

Tom Lantos Magyarország iránti kiállása azonban nem jelentett kritikátlan elfogultságot. Főleg a magyar szélsőjobb reagált hisztérikusan azon alkalmakkor, amikor az amerikai képviselő tiltakozott az országban megerősödő antiszemitizmus ellen. Bírálói szerint Lantos a messzi távolból, érdemi rálátás híján, a baloldalt segítette a politikai bunkósbotként használt antiszemitázással. Egyes publicisták konspiratív, ármánykodó politikusként festették le kongresszusi karrierje során kirobbant kevés botrányának aránytalan felnagyításával. Visszatérő elem volt egy, a kilencvenes évek elején tartott, utólag egyértelműen előre megrendezettnek bizonyuló közel-keleti témájú képviselőházi meghallgatás szervezése, amikor hamis tanút vonultatott fel annak érdekében, hogy a törvényhozók megszavazzák az első Öböl-háború elindítását. A másik sokat emlegetett eset az volt, hogy Lantos munkába menet autójával áthajtott egy iskolás fiú lábfején, és megállás nélkül továbbment. Néhány jobboldali publicista egyébként ma ironikusnak ható módon a kétezres években még Likud-pártisággal vádolta az egyébként karakteresen progresszív liberális Lantost.

A hasonló módon megnyilvánuló, burkolt vagy nyílt antiszemitizmus ellen is próbál fellépni tevékenységével a Tom Lantos Intézet. Rendezvényén a számos méltató szó mellett is szembetűnő volt a politikusok hiánya. A jelenlegi parlament képviselői közül csak Mesterházy Attilát lehetett felfedezni a sorokban, rajta kívül még a Momentum elnökségi tagja, Berg Dániel jelent meg a rendezvényen, míg a kormánypártok és az ellenzék egyéb szervezetei ignorálták az eseményt. Előbbiek talán nem is véletlenül, hiszen a kötetben publikált esszék kritikával illették egyebek mellett a gyűlöletkeltő kormányzati Soros-ellenes propagandát. Betegségre hivatkozva szintén távol maradt az amerikai nagykövet, aki a rendezvény utáni reggelen már a miniszterelnökkel teázott annak budai lakásán.

Tom Lantos öröksége velünk él, talán soha nem is volt még ennyire aktuális, de a látottak alapján nagyon kevesekhez jut el a példája. A magyar–amerikai-együttműködés pedig már rég nem olyan kiegyensúlyozott, mint Lantos halála előtt volt.