A korrupció olyan, mint az AIDS
Az ország korrupció ügyi nagyhatalmasságai tartottak évértékelőt „soha nem látott” együttműködésről, közös küzdelemről, a korrupció természetéről. Az adóhivatal visszaélési ügyeivel kapcsolatos, Horváth András egykori adóellenőr által kirobbantott NAV botrány mégsem tartozott a tájékoztató témái közé.
Mintha korrupció ügyben nálunk minden a legnagyobb rendben lenne. Legalábbis ezt a benyomást keltette a korrupció ellenes küzdelem értékelése címen tartott sajtótájékoztató, amelyen a kormány és csatolt hivatalainak nagyágyúi mind megjelentek.
A meghívón ezt állt: „Dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, Dr. Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, valamint Dr. Polt Péter legfőbb ügyész és Dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke 2013. december 9-én, a korrupció ellenes küzdelem világnapján zártkörű tanácskozáson értékelik az általuk vezetett intézmények éves korrupcióellenes tevékenységét, az eredményekről pedig sajtótájékoztatót tartanak”.
Itt vagyunk.
Az biztos, eseményen az együttműködés kifejezés ennyiszer még nem hangzott el, de a gyorsaság, hatékonyság, korrupció ellenes erőfeszítés, megelőzés, szakmai színvonal erősödése, közös erkölcsi felelősségvállalás, tisztesség is minden résztvevő számára láthatóan kötelezően ismételt szavak.
Domokos László szerint a jelenlévő szervezetek vezetői által 2011 novemberében aláírt közös nyilatkozatban rögzített együttműködés elveit viszik tovább. „Soha nem látott együttműködés keretében az integritás alapú közigazgatásban soha nem látott korrupció ellenes küzdelem zajlik”. „Széleskörű az összefogás”, ahol minden egyes szervezet a maga függetlenségét, közjogi helyzetét tiszteletben tartva, de keresi a „közös pontokat és a közös erkölcsi felelősség vállalás keretében összehangolja a teendőket”. Így aztán az elmúlt egy év nagyon is gyakorlatias munkakapcsolatot alakított ki a jelen lévő szervezetek között.
Navracsics Tibor három fő pontot emelt ki: a jogátalakítást, a képzést és a nemzetközi együttműködés területén tett lépéseket. Megtudjuk: az intézményközi megállapodáson túl a másik mérföldkő 2012. márciusban történt, amikor a kormány elfogadta a korrupció ellenes programot. „A harc fő felelőse a közigazgatási és minisztérium lett. Összefogtunk, együttműködtünk, mára már magától értetődő az állami szervek együttműködése a korrupció ellenes programban... Megelőző csapást kell mérnünk a korrupcióra, nem csak büntetéssel, hanem olyan kultúrát kell kialakítanunk, amely megelőzi, és önmagában lehetetlenné teszi a korrupció kialakítását a közigazgatáson belül....A büntetőtörvénykönyv-módosítás, vagy a gyorsító csomag is azt szolgálja, hogy a korrupció bűncselekmények is minél hamarabb tárgyalási szakaszba kerüljenek és minél hamarabb ítélet szülessen” – tudjuk meg a miniszterelnök-helyettestől.
Kónya István kezdésként megállapítja: „Az önök jelenléte és érdeklődése közvetíti felénk a társalom szűnni nem akaró érdeklődését a Kúria tevékenysége iránt, amelynek része a korrupció ellenes közdelem”. És egyúttal megkapjuk a korrupció eddigi legkülönösebb definícióját is: „A korrupció olyan, mint az AIDS, az államszervezet immunrendszerét gyengíti, arra alkalmas, hogy az igazságszolgáltatás és a közszféra iránti közbizalmat lerontsa.”
Kónya elnökhelyettes úr kiemeli: a négy szervezet elkötelezetten, együttműködve harcol a korrupció ellen, a legfontosabb cél a védelmi rendszer, azaz annak az immunrendszernek a megerősítése. Ráadásul etikai kódex készült, amely megfelel a társalom elvárásainak, valamint a bírók által is felvállalható. „A bíró tevékenysége mindig a figyelem középpontjában áll. A Kúria pedig igyekszik kielégíteni az érdeklődést, hisz „átlátható, nyit a társadalom felé, és beengedi a polgárokat a falai közé. Ezért aztán nagyon is érdemes a bíróságokhoz fordulni.”
Polt Péter is az egekbe magasztalja az „együttműködést”, elvégre az „összehangolt munka hozzáadott értéke jelenik meg ebben a küzdelemben”. Természetesen ő is rendkívül fontosnak tarja az etikai szabályok „létrehozatalát”, illetve az alkalmazását az ügyészi szervezeten belül. Ami – nem is kérdés – régóta elfogadott nemzetközi sztenderd.
A tizenegyezer embert foglalkoztató Országos Bírósági Hivatalt elnöklő Handó Tündének is „azzal kell kezdenie, hogy megköszöni elnök úrnak, hogy ezt az együttműködést fenntartja és szorgalmazza. Mert az évben olyan számos eredményt értünk el, amelyet ennek az együttműködésnek köszönhetünk”. Célja pedig a bíróság integritásának erősítése, a kiszámítható, átlátható, nyilvános bírósági tevékenység.
Az újságíróknak néhány kérdésre van csak lehetősége. Ötből kettő nyilván a Horváth András egykori adóellenőr által kirobbantott NAV botrányra vonatkozik. Arra, ebben az ügyben is együttműködnek-e, és ha igen, mit. Elvégre a politikusok erre vonatkozó kérdésekor minden esetben az Állami Számvevőszékhez és a Legfőbb Ügyészséghez irányítják az újságírókat.
– A NAV ügy nem tartozik szorosan a sajtótájékoztató témájához – jegyzi meg preventíven a – még egyszer – A korrupció ellenes küzdelem értékelése 2013 című eseményt moderáló sajtótitkár. – A kérdésben mind a kormány, mind az Állami Számvevőszék már kinyilvánította az álláspontját, méghozzá világosan. Azért kérdezem az érintetteket, kívánnak-e reagálni.
Nem kívántak.
Domokos elnök úr arról beszél, hogy potenciális kockázat növekedés az EU péntek felhasználásakor jelenik meg, „különösen akkor, amikor korábban évekig nem volt beruházás és pénzfelhasználás, mint például az egyetemeknél vagy a felsőoktatási intézményeknél. És sajátos elmozdulás történt az önkormányzatoknál is, amelyek mivel a területi államigazgatáshoz kerültek, náluk enyhült a kockázat, igaz, „magas szinten áll most is”.
Bár a sajtótitkár zárná a rendezvényt, érezni, kellemetlen a megválaszolatlanság NAV ügyben. Domokos úr ezért még szót kér.
– Az, hogy a NAV-ot bevonják-e az együttműködésbe, nem merült fel eddig, még a megfontolása sem. A kormányzat részéről miniszterelnök-helyettes úr van jelen, aki ily módon saját tárcájához kapcsolódva a kormányzati munkát felügyeli.
S hogy miként jön ez ide?
Hát úgy, hogy a kormányzatnak amúgy is jó pár ellenőrző szerve van még, mint például az Államkincstár vagy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, amelyek ugyanúgy részesei a magyar ellenőrzési rendszernek, de nincsenek benne az „együttműködésben”. Pedig, érezhetjük, milyen súlyú ügy ez, hisz „ a kormány nagyon erős miniszterelnök-helyettesen keresztül képviselteti magát”.
Puncs a javából.
– Azt pedig NAV ügyben már elmondtam, hogy a jövő héten mutatjuk be a jövő évi elemzési programunkat, akkor ismertetjük az álláspontunkat. Addig legyenek türelemmel, ez a kérésünk. Ha pedig majd ellenőrizzük a NAV-ot, ahogy minden évben tesszük, szóval, ha találunk bűncselekmény gyanúját felvető ügyet, azt jelezzük és továbbítjuk az Ügyészség felé. Mert mindez alapvető erkölcsi felelősségvállalás a magyar állam integritás elvének megerősítéséért.
Szép.