A korrupció már életmód

– Szorongott az ítéletek kihirdetése előtt?

– Az ítéletek megszülettek, valamennyi vádat jogerősen ejtették. De akartak már elmebeteggé is nyilváníttatni.

– Pedig állításából az is következhet, hogy a minisztériumban bűnös módon „szabályozzák” a nemzetgazdaságot.

– A bíró döntése szerint jogom van a minisztériumban folyó munkát ekként véleményezni, hiszen onnan bizonyíthatóan „leszólnak” az adóhivatalnak. Ezért utasította el a minisztérium keresetét a bíróság. Mellesleg a tárgyaláson a bírónő megjegyezte a minisztérium jogi képviselőjének címezve: ma Magyarországon közismert tény, hogy „fentről” szinte mindenhol „leszól” valaki, ezért a következtetésemet sem lehet büntetni. Törvénysértések szerintem többek között azért következhetnek be az állami intézményekben, mert nem egyértelműek a jogszabályok. Azt, hogy bizonyos szabálytalanságok megítélésében a hatóság szigorú vagy nagyvonalú, az ügyek mögötti napi érdek határozza meg. Háttérből, a minisztériumon keresztül ugyanis esetenként nyomást gyakorolnak az adóhatóságra. Ez megjelenhet írásos minisztériumi utasításban, esetleges informális letelefonálgatásban, és ebbe bőven belefér a vizsgálatok azonnali leállítása bizonyos cégek ellen, mások esetében pedig ugyanilyen ellenőrzések „megrendelése”. Ezen kívül léteznek konkrét minisztériumi állásfoglalások, amelyeket elvileg bárki kérhet. Több olyan, főosztályoknál született iratot is találtam, amelynek tartalma szerintem az érvényben lévő törvényekkel is ellentétes, és legfeljebb a megbízó vagy megfogalmazó által képviselt érdekeket szolgálja. Elsősorban magánbulikról van szó – nem egy minisztériumi vezető kénye-kedve szerint értelmezi a jogszabályt. Az adóhatóság döntéshozói egyenesen azt állítják, hogy a tárca utasítása felülírhatja a jogot. Ezt a jogállam végének gondolom.

– De nemcsak a minisztériumok által indított eljárásokat szüntették meg, hanem azt is, amit az adóhatóság kezdeményezett ön ellen. Igaz, hogy el nem hangzott állításokért is perelték?

– A feljelentésben foglaltak szerint azt kifogásoltam volna, hogy a NAV szemet hunyt az ezermilliárdos áfacsalás felett. Ezzel szemben én soha életemben nem nyilatkoztam erről. Vagyis azt sem tudták megfogalmazni korrekt módon, mivel vádolnak. A szöveget egyébként információim szerint maga a NAV elnöke, Vida Ildikó hagyta jóvá. A birtokomba került dokumentum elképesztően fontos információt is tartalmaz. Értelmezésem szerint ugyanis megnevezi az Egyesült Államokból kitiltott állami alkalmazottak szinte teljes körét, amit hivatalosan eddig még soha senki nem ismert el. Vida Ildikó a következő megdöbbentő mondat közléséhez járult hozzá: „A kitiltottak névsorának és beosztásának innentől értékelhető a jelentősége, hiszen alulról felfele: a NAV Kiemelt Ügyek főigazgatója, a Központi Hivatal Ellenőrzési Főosztály vezetője, adószakmai elnökhelyettes és elnök.” Mi más ez, ha nem a kitiltottak névsora?!

– Úgy érti, hogy a funkciókhoz a telefonkönyvből csak meg kell találni a megfelelő nevet?

– Igen.

– Nemrég azt nyilatkozta, hogy az adóhivatal megrendelésre cégeket fojt meg. Tudja ezt bizonyítani?

– Állításomat eredeti dokumentumok és hangfelvételek bizonyítják. Ezek az anyagok arról tanúskodnak, hogy az adóhivatal esetenként „határozathozatali bűncselekményt” követ el – tekintse a kifejezést szociológiai és nem jogi fogalomnak –, amikor bizonyos mérlegelési helyzetben, a jogszabályok konkrét értelmezésével hihetetlenül nagy mozgásteret teremt magának. Eldöntheti, hogy egy-egy vállalatot annak szabálytalan működése esetén csupán egyszerű figyelmeztetésben részesít-e, vagy jelentős büntetést ró ki rá. Ha ugyanis valamilyen adót egy cég nem fizet be határidőre, akkor ez minősülhet tévedésnek is, de beilleszthető az adócsalás kategóriájába is. Fizethet kisebb bírságot, de ha a hatóság valamiért szigorúan akar eljárni, akár kétszáz százalékos adóbírságot is kivethet, százmilliós nagyságrendben is.

– Vagyis azt állítja, hogy az adóhatóság vagy a minisztérium számára „napi rutin” beavatkozni a gazdaságba? De kinek az érdekében?

– Ezt mindig konkrétan kéne vizsgálni. Amikor a hatóságok bizonyos vállalkozásokat kedvezőbb helyzetbe hoznak, másokat ellehetetlenítenek, akkor törvényellenesen, ráadásul a piaci logika szabályait semmibe véve avatkoznak be a folyamatokba, amivel a teljes magyar gazdaság működését rombolják. Több tízezer szereplő gazdálkodásának rossz irányba való befolyásolása is okozhat ezermilliárdos veszteséget, nem csak az áfaügy.

– Ön emögött gazdasági vagy inkább politikai megfontolásokat feltételez?

– A kettő már rég összefonódott. Találkoztam olyan esettel, amikor még a megyei közbeszerzés meghirdetése előtt az egyik „nem baráti” cégre rászállt az adóhatóság, és „természetesen” talált is valamit, ami miatt a céget kizárták a közbeszerzési piacról, mert ott csak a törvényi előírásokat betartó cégek indulhatnak. Máskor épp azért nem büntettek meg egy céget – miközben rászolgált volna –, hogy részt vehessen egy közbeszerzésben. Ilyen módszereket nem csak az adóhivatal alkalmaz.

– Az előbbi példa azt mutatja, hogy a törvénytelen beavatkozás nem mindig kimutatható. Ezt nevezi legális korrupciónak?

– Igen, mert a minisztériumi vagy az adóhivatali alkalmazottak a széles körű és ellenőrizetlen mérlegelési lehetőségük miatt akár saját zsebre is tudnak dolgozni. Hasonló a helyzet az önkormányzatoknál és minden más intézménynél, amelynek bizonyos ügyek eldöntésénél mérlegelési joga van. Nézzük például az ingatlanbecsléseket, amelyek körül nem véletlenül zajlanak vérre menő politikai csaták. Hiába állítja az ügyész, hogy egy üzlethelyiség piaci ára a 200 milliót súrolja, ha az ingatlanbizniszben részt vevő eladó azt mondja, hogy neki csak 61 millióra jött ki. Ahány szakértő, annyiféle ár, „ahogy a kedves megrendelő óhajtja”. Ez az alaphelyzet. Ebbe aztán „belekavarhat” a politika: nem mindegy, kinek a kezében van az önkormányzat, kinek a kezében az ügyészség, vagy mennyire független a bíróság. Valójában senki nem tud igazságot tenni, ha az említett biznisz szereplői az olcsón megvásárolt épületet drágán adják tovább. Ki mondja meg ugyanis, mekkora haszon számít törvényesnek, és mikortól sért már jogszabályt? Mindez tág teret ad a legális korrupciónak, amit a szakértők, a hivatalnokok hamis tartalmú közokiratokkal, határozatokkal csak legalizálnak, a politika pedig mindezt kihasználja.

– Az önnel szemben indított eljárásokhoz hasonlók indultak ellenzéki politikusok és nem kormányközeli újságírók, sajtótermékek ellen is. Mi a cél: az állami intézmények hitelességének helyreállítása vagy inkább az elrettentés?

– Perekkel csak fenyegetni és megfélemlíteni lehet. Kifogásolt állításaimat például könnyűszerrel megcáfolhatnák a minisztériumból kimenő telefonbeszélgetések listájával. Ha az derülne ki, hogy egyszer sem „szóltak le” az adóhivatalba, én hiába állítanék bármit. Vagy ha az Állami Számvevőszék megvizsgálná a tárcától kimenő összes főosztályvezetői állásfoglalás tartalmát, és úgy találná, hogy azok minden esetben megfelelnek az érvényben lévő törvényeknek, engem érvekkel győznének le, nem pedig fenyegetéssel. Ezzel szemben az ellenem irányuló büntetés hárommillió forint plusz a perköltség. Nekem az ELTE – az oktatási kormányzat által legutóbb megszüntetésre javasolt – társadalomtudományi karán nettó 200 ezer forint a fizetésem. Kiszámoltam: kétévi teljes béremet vinné el, ha elbuktam volna a pert, plusz – ha a büntetőügyben elítélnek – kirúghattak volna a munkahelyemről. Csak összehasonlításul: a közelmúltban egy ötszázmilliós vidéki brókerbotrány után az elkövető bírósági megrovást kapott csupán. Persze ennek is megvolt az ára!

– Ön azt állítja, hogy a kormány az igazságszolgáltatást a korrupció védelmében próbálja felhasználni?

– Abszolút. Nekem viszont nem az a célom, hogy bárkit börtönbe juttassak: csak annyit szeretnék elérni, hogy az ügyészség vizsgáltassa meg a gyanús ügyeket a számvevőkkel vagy független szervezetekkel. A mai gyakorlattal ugyanis tényleg védik, legalizálják a korrupciót.

– Ma már a volt Fidesz-politikus által vezetett Állami Számvevőszék is kemény bírálatot fogalmazott meg az adóhivatallal szemben, elsősorban a be nem hajtott ezermilliárdos adók miatt. Sőt nemrég a Polt Péter vezette főügyészség is kénytelen volt kinyitni Horváth András nevezetes zöld dossziéját. Vajon mindez miért marad hatástalan?

– Kétségtelen, hogy már ez is eredmény, a számvevők azonban csupán szabályszerűségi vizsgálatot végeztek. Tovább kéne lépni, hogy az is kiderüljön, az ellenőrök által felsorolt hiányosságok mögött csak hibásan működő szervezet vagy korrupció található-e.

– Megjegyzem, a számvevők bírálatára – Vida Ildikó nyilatkozata szerint – az adóhivatal már megtette a szükséges intézkedéseket. Lehet, hogy mégis van foganatja a kritikának?

– Az általam feltárt problémákat szerintem nem oldották meg.

– A NAV elnöke – amikor a parlamenti bizottság arról akarta meghallgatni, milyen változtatásokat hajtott végre a hivatala szervezetén belül – nem ment el a meghallgatásra. Ön mit gondol erről?

– Normális országban ezért már aznap este megkapná a felmondását, nemcsak ő, de Matolcsy György is, aki szintén nem tett eleget a parlamenti bizottság meghívásának. Demokráciában a nép által megválasztott képviselők kéréseit a kinevezett vezetők büntetlenül nem hagyhatnák figyelmen kívül. Döbbenetesnek tartom ezt a kialakult gyakorlatot.

– Előfordulhat, hogy a közszereplők viselkedési mintáit követik a különböző szervezetekben?

– Igen, de minden esetben különbséget kell tenni a büntetőjogi és a szervezetszociológiai korrupció között: én az utóbbi kutatója vagyok, mindvégig erről beszéltem. Egy jó nevű bíró a két terület közti különbséget a következőképpen érzékeltette: senki ne feltételezze, hogy ha egy bíró az anyagi vagy az eljárásjogi törvényt megsérti vagy sajátosan értelmezi, akkor emögött nincs szándékos visszaélés. Elég, ha egyetlen szakértőt nem enged megszólalni, az már a tisztességtelen eljárás fogalmába esik, ami megváltoztathatja az ügy kimenetelét. Az ügyészségnél ilyen típusú, látszólag formai hiba talán még gyakrabban előfordul. A rendőrségen is hallottam már olyan, bűncselekményre utaló dokumentumról, amely a postázóban még megvolt, de a nyomozókhoz soha nem érkezett meg. Ilyen üggyel épp a napokban találkoztam ismét.

– Talán ezért is vetik fel, hogy Magyarországon szükség lenne korrupciós ügyészségre. Gondolja, hogy nálunk létrejöhet ilyen szervezet?

– Ha lenne ilyen politikai érdek, akkor talán, de hogy a rendszer jól is működne, azt kétlem. Hiszen ma Magyarországon törvényellenesen megszülethetett a Lex Quaestor. Az ilyen jogszabályok mögött kiszámíthatatlan érdekek működnek. Tehát ha lenne is korrupciós hivatal, az – bekerülve a hatalmi erőtérbe – érdekcsoportok egymás közti leszámolásának eszközévé is válhatna. Érzésem szerint nálunk a független rendszerek érdekcsoportok kezében vannak. Egyébként pedig: elvont igazságszolgáltatási rendszer nem létezik, csak egyének, érdekek és szervezetek vannak, illetve sajátos kapcsolati háló működik az igazságszolgáltatásban, a gazdaságban és a politikában. Ez a rendszer szerintem ma annyira korrupt, hogy a résztvevők nem is értik a jogszabály és a jogállam lényegét. A mai szisztéma egy nyers érdekeken alapuló feudális függőségi rendszer, amelyben a felsőbbség parancsait kell jogszabály elnevezésű szöveghivatkozásokkal kitölteni. A korrupció a legtöbb esetben már életmód, életstílus, napi rutin.