A kormánytól az alkotmányig

Még az ország hivatalos neve is megváltozott. Az új alkotmány elfogadása óta nyelvi értelemben nem vagyunk többé köztársaság. Noha az államjogi szerkezet megmaradt, a hivatalosságban a köznyelvi megjelölés, a Magyarország használatos. Rajtunk kívül Románia, Montenegró és Ukrajna választotta ezt a megoldást. Mi persze valójában nem választottunk semmit. A névváltoztatás miniszterelnökünk privát ötlete volt, mert nem szimpatizál a köztársaság elnevezéssel. A cserére nem utalt a választási ígéretek között, ahogy másra sem.

Új honfoglalás?

De ki figyelt ilyesmire az emelkedett hangulatban, 2010 júliusában, amikor a kormány határozatot hozatott arról, hogy a közintézményekben „jól látható helyen” ki kell függeszteni a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, későbbi alaptörvényünk preambulumának 1.0-ás verzióját? „Legyen béke, szabadság és egyetértés. A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek” – fogalmaz szózatában az előterjesztő, Orbán miniszterelnök. És ezzel „helyreállt a világ rendje”, véghezvittük az „új honfoglalást”.

Ezzel az ideológiai felütéssel indult a második Orbán-kormány, amely karakterében, felépítésében, de főképp céljaiban különbözik ’98-ban alakult elődjétől. A Fidesz–KDNP a korábbi kabinetelvű struktúra helyett ezúttal szigorúan hierarchikus, négyszintű kormányzati rendszerrel lepte meg a választókat. Navracsics miniszterelnök-helyettes a kormányülések vezetése mellett utasíthatja a minisztereket is, Orbán Viktor a politikai mozgást határozza meg, irányelvekkel látva el munkatársait. Kormányfőhelyettesekből, tíz-tizenkét kormányzati területet is „befogó”, omnipotens csúcsminiszterekből, miniszteri hatáskörrel rendelkező államtitkárokból áll az a kormányzati piramis, amelyben nyomtalanul tűnik el a miniszterek és az államtitkárok felelőssége. És önállóságuk is.

Az orbáni kormányzati rendszer a szervezés és az erőösszpontosítás csodája. A magyar közigazgatási hagyományban egyedülálló szerkezet a Pintér-féle Belügyminisztérium. Ide tartoznak az önkormányzatok, a hagyományos rendvédelmi és büntetés-végrehajtási ágazatok mellett olyan „extrák”, mint a vízügy, a titkosszolgálatok, az építésügy, a nemzeti örökség védelme, a terrorelhárítás, a kétszázezer közmunkás felügyelete. A kultúrára és oktatásra fordítható források szűkítése mellett csodálatra méltó, a szellemi létezés teljességét átfogó szervezet a Balog Zoltán tiszteletes által vezetett Emberi Erőforrások Minisztériuma, nagy hatalmú államtitkáraival. Hagyományos szerkezetű tárcából mindössze három maradt: a hadügy, a pénzügy és a külügy. Martonyi minisztert négy év alatt egyszer hallottuk megszólalni, amikor az azeri baltabotrány következményeit hárította. Kezdettől érdekes szerep hárul a néma miniszter, Németh Lászlóné különleges státusú tárcájára, a fejlesztési minisztériumra, melyre a vádaskodók a „nemzeti kifizetőhely” jelzőt aggatták. Sajtóhírek szerint a Közgép tapasztalt exszakértői a tárca munkájához jelentős szakmai segítséget nyújtanak.

Indoklás nélkül

2011 elejére a minisztériumok személyi állományát a portástól a sajtóreferensig teljesen átszitálták, az általános kormányzati személycseréhez jelentett jogi segítséget az „indoklás nélküli felmondás” fegyvere. A nyolc közigazgatási és ötvenkilenc helyettes államtitkár közül hárman viseltek a Bajnai-kabinet idején hivatalt. Az új kormánytagok, államtitkárok zöme harmincas éveinek végén, negyvenes éveinek elején jár. Ambiciózus (Rétvári Bence-, Szijjártó Péter-típusú), konzervatív-nemzeti yuppie-k. Praktikusak, gyorsak, alkalmazkodóképesek.

Magyarország új Alaptörvényét 2011. április 18-án fogadta el a parlament, 2012. január 1-jén lépett hatályba. Minden létező ellenzéki erő elhatárolódott, a Jobbik hazaárulásnak minősítette, az LMP is kihátrált, ráadásul a preambulum valóságos kesztyűdobás a baloldalnak: az MSZP-t szinte törvényen kívüli pártként definiálja. A népszavazás gondolata föl sem merült. Azt a nemzeti konzultációs kérdőívek kipostázása helyettesítette, a visszaküldött papírokat regisztrálták, megszámolták és irattárazták. Szakértők szerint az Alaptörvény közjogi szövege két-háromszáz helyen romlott az 1989-es alkotmányhoz képest, de döntő változást a nyugatos államszerkezetben végül nem eredményezett.

Az új Alaptörvénnyel kapcsolatban az az ember érzése, hogy nem is a normális közjog része, hanem nemzetpolitikai dekoráció. Egy jól irányzott telefonhívás komolyabb érv, mint az alkotmány összes passzusa. Pedig az Alkotmánybíróság első és a köztársaság harmadik elnöke, Sólyom László először csak mértéktartó idegenkedéssel nyilatkozott róla. „Olyan (...), mint a Nemzeti Színház. Semmi köze a modern színházépítészethez, eklektikus és dagályos. Ám ettől még lehetne benne jó színházat játszani, ha van jó színész, jó darab, jó rendező.” Ám hamarosan kiderült, hogy az alkotmány színházában lecserélik a színészeket is. Sőt magát az Alaptörvényt, a gránitszilárdságút is tovább vésték. Az alkotmányozást jó néhány, jogilag nélkülözhetetlen kiegészítés és nagyon is nélkülözhető módosítás követte. Eddig szám szerint öt.

Persze a fülkeforradalom országában a demokráciát formális értelemben nem korlátozza semmi. Létezik ugyan az Alkotmánybíróság, ám Orbán előre leszámolt a testület kellemetlenkedéseivel. De a jog mégis szakma, nem használható megrendelés szerint. A 98 százalékos különadó, a végkielégítések mértékének visszamenőleges hatályú csökkentése volt a csöndes háború hadüzenete. Ám Orbán, amint „rendszerteremtő hevületét” korlátoznák, bevett módszere szerint visszavág. A hatalom a törvény elmeszelése óta módszeresen nyirbálja a testület hatásköreit, a személyi függés kiépítésével iktatja ki őket.

Már tananyag

És helyén a legfőbb ügyész, az ombudsman, a Kúria, a köztársasági elnök. Dolgozik az Állami Számvevőszék, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, a Magyar Nemzeti Bank, a Nemzeti Választási Iroda. Ki-ki intézi a teendőket. Mentelmi jogot kér ki, népszavazási beadványt utasít el, frekvenciát oszt, kamatot csökkent, törvényeket ír alá. Mert abból akadt jócskán. Megszülettek az alkotmányhoz kapcsolt sarkalatos döntések, a ház összesen 321 új törvényt, 538 törvénymódosítást, 419 országgyűlési határozatot és 4 politikai nyilatkozatot fogadott el. A Fidesz nevű szervezet egyre szilárdabban épül be a centralizált közigazgatásba és az államszerkezetbe, lassan bekebelezve azt. Kötelező hirdetményei a társasházak falán függnek, a sárga csekkekre reklámüzeneteit nyomják. A Nemzeti Hitvallást, az alkotmány preambulumát az iskolában tanítják.

A rendszert konszolidálni kellene, de 2012 januárja óta ez lehetetlen. Az engesztelhetetlen szembenállást az alkotmányba is beemelték. Orbán állította elő a szerkezetet, amelyben semmiféle ellenzék nem kaphat többé érdemi szerepet. Nem véletlenül írta rezignáltan Sólyom László: azért az alkotmányosság húsz év alatt meggyökeresedett kultúrája túlélheti ezt. Az alkotmány Orbáné lett. Addig tart, míg Orbán is kitart.