A kormány csapdája

– Ha a tagok 70 százaléka fél éven belül két hónapig nem fizet tagdíjat, végelszámolással meg kell szűnnie a magánnyugdíjpénztárnak – áll a költségvetési törvényt megalapozó javaslatban. Mivel ez a feltétel a megmaradt négy magánnyugdíjpénztár (Horizont, MKB, Budapest, Szövetség) egyikénél sem teljesül, be kellene őket zárni. De mikor? Kiderült, hogy nem lesz visszaható hatálya a törvénynek. Változik ettől valami?

– Ha januárban néznék meg a megelőző hat hónapot, akkor azonnal bedarálnák a pénztárakat, így viszont nyílik némi esélyük a tagoknak, hogy tüntessenek, és a pénztáraknak, hogy lobbizzanak az értelmes szabályozásért.

– Nem érzékelek nyitottságot erre.

– Pedig nem kell közgazdasági Nobel-díj ahhoz, hogy a szektort működőképessé tegyék. Ha húszezren kilépnek is, és 150 milliárdos vagyon maradna, akár egyetlen pénztárban is nagyszerűen lehetne boldogulni, ha mindenki befizetne havonta ezer forintot. Így nem kerül veszélybe sem a vagyon, sem a likviditás.

– Éppen abba kapaszkodik a kormány, hogy a tagok nem fizetik a működéshez szükséges pár ezer forintot.

– Ez álságos, mert olyan a szabályozás, hogy a tagoknak ne legyen érdekük tagdíjat fizetni. De nevetséges is, hiszen a pénztárak működőképessége egyáltalán nincs veszélyben attól, hogy nem folyik be a pár ezer forintos tagdíj. Nemcsak a vagyon, hanem a nagyon is méltánylandó hozam biztosítja a fennmaradást.

– Akkor ez olyan, mintha a kávézóba, ahol most beszélgetünk, bejönne két maffiózó, és védelmi pénzt követelne a tulajtól.

– Ugyanezt kiáltozták a tüntetők is.

– Azért sokan gondolják úgy, hogy minek fizessenek, ha nélkülük is működik a rendszer.

– Ez a kormány csapdája! A szabályozás szerint kötelező a fizetés, csakhogy a pénztáraknak nincs joguk ezt kikényszeríteni. A nyugdíjpénztár tulajdonosa nem a „névadó” bank, hanem a tagság, amelynek nincs jogi eszköz a kezében, hogy fellépjen saját maga ellen. Azt kellene szabályozni, hogy a nem fizető tag vagyonából levonható legyen a működési költség, vagy ha ez nem megy, akkor az illetőnek vissza kelljen lépnie az állami rendszerbe. De nem mindenkinek, csak annak, aki nem fizet. Most ugyanis ez a terv: a nem fizetőkre hivatkozva teljesen meg akarják szüntetni mind a négy szervezetet.

– Megtehetik, mert a tagság nem Fidesz-szavazó, három éve dacból – is – maradt a pénztárakban.

– Ez igaz. De akkor miért is akarják őket „megvédeni”?

– Az állam eddig szándékosan nem lépett? Két rövid mondatos szabály elég lett volna.

– A rosszindulat nehezen bizonyítható, de árulkodó, ahogyan a kormány a rendszer működőképessé tétele helyett a megszüntetés irányába lép. Másrészt van egy kényszer is. A költségvetési hiány egy új brüsszeli szabály alapján nem javítható a pénztári vagyonnal. Viszont csökkenthető vele az államadósság. Tetejébe, ha csökken az adósság, picivel nagyobb mozgástere lesz a kormánynak a deficitben is.

– Tehát a megmaradt 200 milliárdos vagyonnal akarja csökkenteni a kormány az államadósságot. Tehetné mással is?

– Persze. Például a Magyar Nemzeti Bank árfolyamnyereségével, azzal a néhány hete szerzett 160 milliárddal, ami az euró-forint üzletből keletkezett.

– Miből tudna akkor Matolcsy úr alapítványokat gründolni, kastélyokat, hangszereket gyűjteni?

– Itt kilóg a lóláb: a magánpénztárakat működésképtelenségre, majd pedig bezárásra kárhoztató szabályozás oka nem a butaság, hanem a gonoszság. A kormány pénzt akar, nem működőképes pénztárakat. Mellesleg talán a pénztári tagok érdekei ellen is szívesen tesz. Ha nem így lenne, az MNB-t a parlament kötelezné az adósság csökkentését lehetővé tevő költségvetési befizetésre.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható)